|
|
|
MoziGyermekeinkKolozsi László
À perdre
la raison – belga-francia, 2012. Rendezte és írta: Joachim Lafosse. Kép: Jean-François Hensgens. Szereplők: Émilie
Dequenne (Murielle), Niels Arestrup (André), Tahar Rahim (Mounir), Baya Belal
(Rachida). Gyártó: Versus Production / Samsa Film. Forgalmazó: Anjou Lafayette.
Feliratos. 111 perc.
Miért történhetett meg az, ami megtörtént?
Ki nem akadályozta meg, hogy megtörténjen, a legrosszabb, ami egy anyával
történhet: ezeket a kérdéseket teszi fel a Gyermekeink
című francia film. Nem a nők védelmében született Joachim Lafosse filmje, nem
azért, hogy a férjek empatikusabbak legyenek leterhelt feleségükkel, de ez a
Murielle szenvedéseit tárgyaló mű ehhez a kérdéshez is elvezethet: mit kellene
nekünk tennünk, az összeomlástól még távol, azért, hogy a közvetlen környezetünkben
senki ne jusson el oda, ahová ez a férfiaknak végsőkig kiszolgáltatott asszony.
A belga társadalmat
Geneviève Lhermitte ügye megrázta, és Hensgens elsősorban azért készítette el
filmjét, hogy megértse a nőt. A filmben Murielle névre keresztelt szereplőt
alakító Émilie Dequenne érdeme, hogy történetét a nézők passiónak élik meg. A
férje mentorának, az orvosnak, aki a marokkói férfit magához vette (és az egyre
erőszakosabb házastársnak) kiszolgáltatott négy gyermekes nővel nem történnek
szörnyűségek, nem kínozzák meg (pofon is csak egyszer csattan), mégis
vészjósló, ahogy csúszik lefelé a lejtőn a tragikus eseményig – melynek
bekövetkeztét már a rövid nyitány is megelőlegezi. A zenék, erősítve a történet
passió jellegét, többnyire Mária Magdolna vagy Mária szenvedését megörökítő
barokk zenék, azok foszlányai. A film hatása annak tudható be, hogy Lafosse nem
a drámákra, a veszekedésekre, hanem a hétköznap megtörető részleteire
koncentrál. Egyenes vonalban halad, feltartóztathatatlanul: lefelé. A pokol
felé.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 222 átlag: 5.86 |
 |
|
|
|
