Mozi

Csillagainkban a hiba

Vajda Judit

The Fault in our Stars – amerikai, 2014. Rendezte: Josh Boone. Írta: John Green regényéből Scott Neustadter és Michael H. Weber. Kép: Ben Richardson. Zene: Mike Mogis és Nate Walcott. Szereplők: Shailene Woodley (Hazel), Ansel Elgort (Gus), Laura Dern (Frannie), Sam Trammell (Michael), Nat Wolff (Isaac). Gyártó: Temple Hill Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 126 perc.

Az Életrevalók sikere után a melodráma/dramedy (kevert) műfaján belül nemcsak sorra érkeztek az életigenlő humorral bemutatott haldoklástörténetek vagy súlyos betegséggel folytatott küzdelmet ábrázoló alkotások (A kezelés, Fifti-fifti), de lassan külön csoportot képeznek az alműfajon belül is a súlyos/halálos beteg tinédzserekről szóló művek. A nyugtalanság kora és a Most jó után újabb darab érkezett a témában. A Csillagainkban a hiba már első mondatában leszögezi, hogy nem cukorkába csomagolva kapjuk majd a keserű igazságot. Ám az elbizakodott bejelentést követően a nézőnek rá kell jönnie, hogy ezúttal is másodpercenként 24 kocka hazugságot kapunk (vagy mondjuk 18-at a 24-ből). Az igazság ugyanis ott kezdődik, hogy egy áttétes rákbetegségben szenvedő 17 éves lány, akinek tüdeje jórészt felmondta a szolgálatot és folyamatos kezelésekre szorul, nem úgy néz ki, mint a főszerepet játszó Shailene Woodley – a betegség által megtépázott testnek a könyveredetiben ecsetelt külsőségeiből a filmre mindössze annyi maradt, hogy a Hazel Grace-t alakító színésznő előnytelen apródfrizurát visel.

Pedig a lehetőség adott volt a film alkotói számára, hiszen az alapul szolgáló forrásmű hitelesen jelenítette meg a két egymásba szerető rákos fiatal szomorkás meséjét. A magyarul is megjelent John Green-regény az ifjúsági irodalom utóbbi években népszerűvé váló azon típusába tartozik, amely egyes szám, első személyben mutatja be különleges tinihőse sztoriját. A Meyer-, Lore- és Collins-opusoktól eltérően azonban Green írásának van stílusa, és olyan mondatokat ad kamaszfigurái szájába, amit egy 17-18 éves sosem mondana – kivéve, ha rákos. A szimpatikusan lényeglátó karakterekből szerencsére annyit azért sikerült átörökíteni a mozgóképre is, amennyi elég ahhoz, hogy humorral tompítsa annak amúgy szépen és ízlésesen előadott szentimentalizmusát.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 57-57. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11904

Cikk értékelése:

szavazat: 284 átlag: 5.41