KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
   2020/augusztus
MAGYAR MŰHELY
• Szilágyi Ákos: „Túl nagy szavakat ne!” Létay Veráról
• Kovács Bálint: A rendszerből törölve Hol vannak a magyar filmek a kamaszlányokról?
• Schubert Gusztáv: Tékozló fiúk és lányok Beszélgetés Dombrovszky Lindával
• Parádi Orsolya: Mossa kezeit Pilátus
FILMTÖRTÉNET NŐNEMBEN
• Schreiber András: Mégis, kinek az egyenjogúsága? Margarethe von Trotta és a német nőmozgalom
• Vincze Teréz: Filmiskola kizárólag női oktatókkal Mark Cousins: Women Make Film
• Kelecsényi László: BB avagy az ellopott tükörkép (Egyfelvonásos)
NŐI KÉPEK
• Pethő Réka: Értékrend és hatalom Gileádban Margaret Atwood
• Herczeg Zsófia: Nők útjai a megváltásig Animáció nőnemben
• Kovács Kata: Közös sebek Alison Bechdel
ÚJ RAJ
• Jordi Leila: Mágikus neorealizmus Új raj: Alice Rohrwacher
• Pernecker Dávid: Boldog, hogy itt lehet Stand-up: Tig Notaro
NEMEK HARCA
• Varró Attila: Rémálmok csapdájában Női bűnfilmek
• Roboz Gábor: Kétes elégtétel Ausztrál bosszúfilmek
• Déri Zsolt: „Problémás csajok” Női punkfilmek
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: „Eredeti példány” Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 2.
TELEVÍZÓ
• Alföldi Nóra: A női lét elviselhetetlen könnyűsége Mrs. America
KRITIKA
• Margitházi Beja: Termodinamika, szabályok nélkül Ema
• Vajda Judit: A Pásztor az én uram A másik bárány
STREAMLINE MOZI
• Kálovics Dalma: Macska/lány Muge
MOZI
• Árva Márton: Egy nő láthatatlan élete
• Varró Attila: Jay és Néma Bob Reboot
• Kovács Gellért: Remény
• Kovács Kata: Pont az a dal
• Alföldi Nóra: Titkok és hazugságok
• Lovas Anna: Staten Island Királya
• Roboz Gábor: Teljes titoktartás
• Tüske Zsuzsanna: Ava
DVD
• Benke Attila: Gran Torino
• Kovács Patrik: A visszaút
• Pápai Zsolt: Halálos fegyver
• Varga Zoltán: A halott menyasszony
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Magyar veteránok

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A halott menyasszony

Varga Zoltán

Corps Bride – amerikai, 2005. Rendezte: Tim Burton, Mike Johnson. Forgalmazó: Warner Bros. 74 perc.

Szép emlékű év a Tim Burton-rajongók számára 2005: ebben az esztendőben a rendező két filmmel is megkínálta a publikumot. Míg a Charlie és a csokigyár szivárványszínekben tündöklő cukormázas musical-komédiája nagyszabású családi sikerfilmnek bizonyult, a melankolikus gótika igazi „timburtonös” élményét a másik filmben kellett keresni. A halott menyasszony nem csupán hangvételében merészebb és szereplőválasztásában kihívóbb (amit már a cím is megelőlegez), de animációs film lévén, láthatóan sokkal nagyobb mozgásteret adott alkotója fantáziájának. Burton nem először kísérelte meg továbbvinni a Ray Harryhausen nevével fémjelzett, a számítógépes animáció viharos gyorsaságú elterjedésével háttérbe szorult bábfilmes tradíciót: ebből a szempontból A halott menyasszony a producerként és ötletgazdaként levezényelt Karácsonyi lidércnyomás ikerfilmje. Burton társrendezőként jegyzett második bábanimációja az életmű más mérföldköveihez is szorosan kapcsolódik: európai népmesén alapuló történetének házasodni készülő teszetosza főhőse mintha a hatperces bábfilm, a Vincent gyermekszereplőjének lenne felnőtt alakmása; az élők kiégett, fagyos, örömtelen és a holtak eleven, színpompás és vidám birodalmának kontrasztja legkivált a Beetlejuice-t, részben Az Álmosvölgy legendáját juttatja eszünkbe. A jellegzetes burtoni utaláshalmozás jegyében a Csontváztánc rajzfilm-klasszikusa éppúgy megidéződik, mint az Elfújta a szél egy legendás sora, a csúcspont bajvívása pedig (a mérgezett bor motívumával) a Hamlet inspirációjáról árulkodik. Tagadhatatlan ugyan a házasodásra szánt fiatalok (Victor és Victoria) iránti rendezői rokonszenv, a legfőbb attrakció mégis a címszereplő, Emily megformálása: bús sorsa szívszorító, kecsessége elbájoló, alakjának szép ívei – bizarr módon – vonzalmat ébresztenek. A síron túli szeretőt Helena Bonham Carter szólaltatja meg: bár a szinkronszínészek (zömmel angol színművészek) valamennyien remekelnek, nem vitás, hogy Burton akkori múzsájának hangja a legemlékezetesebb. A főhősnő csalódása és hiábavaló vágyakozása a boldogságra valamennyi néző számára ismerősek lehetnek, a film alakjai – a túlvilágiak is – közelebb állnak hozzánk, mint a Karácsonyi lidércnyomás groteszk szörnykollekciója. Az összkép azonban mégsem annyira megkapó: a zene (ezúttal is Danny Elfman szerzeménye) nem ér fel elődjéhez, a humor erőltetettebb, a lendület ingadozóbb. Az Emily megdicsőülését és megbékélését láttató záróképek ugyanakkor a Burton-életmű legszebb részletei közé tartoznak, az Ollókezű Edward megindító befejezése mellett a helyük.

Extrák: Előzetes; különálló zenei hangsáv; mozgáspróbák; hét kisfilm a forgatásról. A kisfilmek (egyenként 5–7 percesek) mintha egy hosszabb werkfilm darabkái volnának; a leginformatívabb közülük a bábok elkészítésével és a fejüket-arcukat mozgató újszerű mechanikával foglalkozó szösszenet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/08 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14627