KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
   2020/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Örök varázs Tóth János kinematográfus – 1. rész
• Horányi Péter: Az objektív személyessége Rendezői jelenlét a dokumentumfilmben
• Somlyai Fanni: Közönyös ügyeink Párhuzamos montázs: Cséplő Gyuri // Csak a szél
• Soós Tamás Dénes: „Mosolygós film lett” Beszélgetés Lakos Nórával
A TÖRTÉNELEM ÁRNYÉKÁBAN
• Várkonyi Benedek: A történelem unokája Beszélgetés Sipos Józseffel
• Soós Tamás Dénes: Emlékezetmítoszok Beszélgetés Hatos Pál történésszel
FASSBINDER ÖRÖKSÉGE
• Seeßlen Georg : A csodás játékrontó Rainer Werner Fassbinder
NEMEK HARCA
• Vajda Judit: Gender és groteszk Marco Ferreri filmjei a MeToo tükrében
• Varró Attila: Gyengébb igen Rendőrnők és homme fatalok
• Varga Zoltán: Végső állomás: Hårga Kultmozi: Fehér éjszakák
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Géczi Zoltán: Lángolva buknak alá az angyalok James O’Barr: A holló
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: Boldogtalan ifjúság Jan Komasa
KÖNYV
• Kelecsényi László: Gyászmunka Pintér Judit és Kincses Károly (szerk.): Sára Sándor
MAGYAR RÖVIDFILMEK
• Szivák Bernadett: Álmokfutás Beszélgetés Vigh Bálinttal
• Szivák Bernadett: Rododendron Beszélgetés Kovács Leventével és Törcsi Leventével
TELEVÍZÓ
• Fekete Tamás: Nagy-Oroszország Nagy Katalin tévésorozatok
KÍSÉRLETI MOZI
• Szász Csongor: „Nincs értéktelen kép” Beszélgetés Lichter Péterrel
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Szív és vese Buvári Tamás: Magdolna
• Schubert Gusztáv: A szelídek ereje Beszélgetés Buvári Tamással
• Fekete Tamás: Betörni a profik közé Lóth Balázs: Pesti balhé
• Kovács Bálint: A felszín túszai Niels Arden Oplev – Anders W. Berthelsen: Daniel
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Természetes fény Terrence Malick: A Hidden Life
MOZI
• Kovács Kata: Made in Italy
• Andorka György: Palm Springs
• Kovács Gellért: #kövessbe
• Fekete Tamás: Patthelyzet
• Alföldi Nóra: A herceg utazása
• Huber Zoltán: Sosem késő
DVD
• Varga Zoltán: Vámpírok bálja
• Kovács Patrik: A hazugság művészete
• Benke Attila: Taxisofőr – Jubileumi változat
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Egerek és emberek

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar rövidfilmek

Beszélgetés Vigh Bálinttal

Álmokfutás

Szivák Bernadett

Az Álmokfutás esetében a nézőnek kell megfejteni a szereplők motivációit.


 

Egy kétszereplős hajsza és egy misztikus tárgy áll Vigh Bálint rövidfilmje, az Álmokfutás középpontjában. Az alkotás elnyerte az indiai Tagore Nemzetközi Filmfesztivál legjobb rövidfilm kategóriájának díját, és bejutott a London Lift-Off Film Festival hivatalos versenyprogramjába. A rendező szerint filmje egyfajta Rorschach-teszt, és örül annak, hogy akik látták már, igen változatosan reagáltak rá.

*

Az elsőfilmes rendezőknél kiemelten fontos, hogy milyen témával mutatkoznak be a szakmának. Miért pont ezt a történetet szeretted volna először megmutatni?

Ki vagyok hegyezve azokra a filmekre, amelyekben egy különleges képességű tárgy szerepel, legyen az akár egy időgép, egy mágikus képességű szekrény vagy iránytű. Megpróbáltam egy egyedi ötletet létrehozni, és úgy tudom, nincs másik film, amiben egy olyan képességű tárgy szerepel, mint az Álmokfutásban. Fontos volt, hogy a cselekmény során ez az eszköz a szereplők személyiségét megváltoztassa, és egy erkölcsi vonulatot íveljen át. Ne csak egy hatalmat adó tárgy legyen, hanem a szereplők által a hatalomhoz való viszony jelenjen is meg a filmben. Az egyik szereplő szeretné, hogy a filmben megjelenő misztikus, sötét erő ne kerülhessen rossz kezekbe, ezért megpróbálja azt elrejteni. A másik szereplő pedig, amikor tudomást szerez ennek a hatalomnak a létezéséről, megpróbálja megszerezni azt, akár egy ember életének a kioltása árán is. Kérdés, hogy a korlátlan hatalomért az ember milyen árat hajlandó megfizetni? Meddig képes az erkölcsi nívópálcát lenyomni a siker érdekében?
A film nézése közben rengeteget gondolkodtam azon, miért pont az az a bizonyos tárgy, hiszen annyi más dolog lehetne. Illetve a főszereplők motivációja a tárgy megszerzésében, megtartásában sem egyértelmű.

A sztori szándékosan kétértelmű, kicsit olyan, mint egy Rorschach-teszt. Az volt a célom, hogy elgondolkoztassam az embereket, és megmozgassam a fantáziájukat. A film márciusi vetítésén rengeteg kérdés merült fel a nézőkben: Miért pont az a tárgy? Mit is akartak a szereplők? Teljesen mindegy, hogy nekem rendezőként mi volt a koncepcióm mindezzel kapcsolatban. A lényeg, hogy a film kapcsolatban kerüljön a nézővel, legyen valamilyen viszonya vele, így a néző fogalmazza meg a szereplők motivációit.

A laikusok azt szokták gondolni, hogy a filmkészítés során a forgatás a rendezők kedvenc része, amit a filmkészítők rendre megcáfolnak. Neked melyik fázis feküdt a legjobban?

A forgatás egy nagyon kiélezett, stresszes helyzet, amellett, hogy egy misztikus élmény. Ilyenkor sok minden múlik a stábtól független körülményeken. Például szerencsére a hangulatát tekintve az előnyére vált a filmnek a forgatási napi borongós idő, de egyáltalán nem így terveztük, és zavaró volt, hogy bármikor leszakadhat az ég.

Számomra az előkészítési, a forgatási és az utómunka is nagyon izgalmas. Mégis azt mondom, hogy a vágás, a zene készítése, a fényelés, vagyis az utómunka volt számomra a legélvezetesebb rész, hiszen nyugodtan le tudunk ülni, és akár hónapokat tudunk úgy dolgozni, hogy ezt semmilyen külső tényező sem befolyásolta.

Főállásban nem a filmezéssel foglalkozol. Milyen út vezetett az első rövidfilmedhez?

Viszonylag későn, huszonhárom évesen kezdett el jobban foglalkoztatni a filmezés, de akkor már a szoftverfejlesztés területén dolgoztam. Emlékszem, a Felhőatlaszt néztem meg moziban, és akkora hatással volt rám, hogy úgy éreztem, nekem is filmeket kell csinálnom. Úgy döntöttem, nem jelentkezem az egyetemre, inkább a munkám mellett a szabadidőmben teljesen autodidakta módon kezdtem el tanulni a filmezést. Videóklipekkel kezdtem, a zenekarok örömmel vették az ingyenes ajánlataimat, én pedig gyakorolhattam. Megismerkedtem több hozzám hasonló lelkes filmkészítővel, és együtt kezdtük el megvalósítani egymás filmes projektjeit, így alakult meg a MinusFilm. Szívességből vettünk részt egymás munkájában, először a Kívül csendesebb című rövidfilmben dolgozhattam operatőrként, majd utána hol csapósként, hol gyártásvezetőként segítettem a forgatásokon. Ez volt nekem a filmiskolám az egyetem helyett. Sokat tanultam, és természetesen ezt a közösséget kerestem meg én is az Álmokfutás ötletével.

 

 

ÁLMOKFUTÁS – magyar, 2020. Írta és rendezte: Vigh Bálint. Kép: Poppé Béla. Vágó: Csiki Péter László. Hang: Nagy Botond. Zene: Mészáros Bence. Producer: Simon Barna. Szereplők: Fekete Réka, Olláry István. Gyártó: MinusFilm. 8 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/09 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14657