KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
• Turcsányi Sándor: Vlastimil Brodský (1920–2002)
MAGYAR FILM
• Vaskó Péter: Keleten a helyzet Magyar közönségfilm
• Stőhr Lóránt: Álomgyár álmodói Beszélgetés Hirsch Tiborral, Schubert Gusztávval és Varga Balázzsal
• Zachar Balázs: Reklámtigrisek A spottól a játékfilmig
MÉDIA
• Székely Gabriella: A köz, a jó, meg a televízió Beszélgetés Gombár Csabával, Horvát Jánossal és Tímár Jánossal
• R. Hahn Veronika: Fentebb stíl BBC és közszolgálat
• Róka Zsuzsa: A Köztársaság televíziója Francia képszabadság

• Bikácsy Gergely: Húsosfenékkel a sajttortán Ferreri nitrátnői
• Csantavéri Júlia: Hatvannyolcasok Új olasz filmek
• Pintér Judit: A filmtörvény kapujában Azúr mozik
KULTUSZMOZI
• Hungler Tímea: Képáldozat Michael Powell: Peeping Tom

• Ádám Péter: A mélység virtuóza William Wyler
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nők a kult mögött Claudia és Mónika

• Halász Tamás: Mozdulatok a szabadban Brit táncfilmek
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Le a Földről Mediawave
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Merülő forraló Ulrich Seidl: Kánikula
• Zoltán Gábor: Befejezetlen útitörténetek Michael Haneke: Ismeretlen kód
• Herpai Gergely: Választási hadjárat George Lucas: Star Wars II. – A klónok támadása
• Muhi Klára: Már nem pancsol Fonyó Gergely: Na végre, itt a nyár!
DVD
• Pápai Zsolt: Múltunk diszkrét bája Fred F. Sears: A repülő csészealjak támadása
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Iris – Egy csodálatos női elme
• Takács Ferenc: Rabold a nőt!
• Tosoki Gyula: Penge 2
• Kovács Marcell: Pókember
• Ádám Péter: Isten nagy, én kicsi vagyok
• Köves Gábor: Tiszta ügy
• Mátyás Péter: Szitakötő
• Baross Gábor: A pokoli torony balekjai
• Varró Attila: A fehér léggömb
• Pápai Zsolt: Gépállat SC

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Média

BBC és közszolgálat

Fentebb stíl

R. Hahn Veronika

A kereskedelmi tévék kíméletlen versenyében a pártatlanság és igényesség etalonját is újra mérik.

 

Sok víz lefolyt a Temzén azóta, hogy a British Broadcasting Corporation, a BBC 1926-ban monopóliumot élvező állami vállalatként létrejött, és ezt a monopolhelyzetet a közszolgálatiságra hivatkozva védték meg. Eleinte, a legendás John (később Lord) Reith vezetése alatt a BBC magas erkölcsi alapon és szociális felelőssége tudatában tevékenykedett, világszerte mintaként és példaképként szolgálva a kialakuló rádió- és tévécsatornák számára. A kereskedelmi televíziózás, a sugárzást 1955-ben megkezdett ITV, majd az 1973-ban megindult kereskedelmi rádiók megtörték a BBC monopóliumát, a versenyt pedig kiélezte a BBC 2, végül a különös struktúrájú, állami tulajdonban lévő, de kereskedelmi alapon működő Channel 4 létrejötte. A képet az elmúlt években tovább bonyolította, hogy a távközlési forradalom jegyében a BBC a műholdon sugárzott BBC World mellett újabb és újabb digitális csatornákat hoz létre, több profitorientált kereskedelmi vállalkozást alapított, és a BBC Online révén a világ egyik legtartalmasabb, ingyen hozzáférhető, így rendkívül költséges világhálós információs szolgáltatását tartja fenn.

A BBC pártatlanságát nem bízzák a véletlenre. Szervezeti szinten a tizenkéttagú kuratórium garantálja a BBC tartalmi függetlenségét és vizsgálja ki a hallgatói-nézői panaszokat. A kurátorokat, szó szerinti fordításban a kormányzókat (governors) a királynő titkos tanácsa nevezi ki a közigazgatásban, a művészetek, az üzleti élet és a szakma területén komoly tapasztalattal rendelkező személyek köréből, és ők biztosítják, hogy a BBC a parlament, az előfizetők és a közönség által felelősségre vonható. A szervezetnek mindenekelőtt be kell bizonyítania, hogy „megéri az árát”.

Ami a tartalom pártatlanságát illeti, erről hosszú-hosszú oldalakon keresztül rendelkezik a BBC statútuma és az ehhez csatolt szerződés, hiszen „a téma természetéhez és a műsor típusához illő és annak megfelelő pártatlanság a BBC legfontosabb értéke”. Az alapszabály külön kitér a hír- és információs műsorokban, a személyes véleményt kifejtő programokban, a képzőművészeti, zenei és tudományos produkciókban, valamint a tévéjátékokban követendő elvekre. Az aktuális műsorok között is különös figyelmet kap a választási kampány idején, illetve súlyos helyzetekben, (pl. általános sztrájk), alkalmazott elfogulatlanság. A tényműsoroknál a BBC abból indul ki, hogy minden témának több oldala van, és a pártatlanságot nem lehet pusztán matematikai egyensúllyal elérni. Az adekvát pártatlanság nem követel meg teljes semlegességet minden kérdésben vagy szenvtelenséget a demokratikus alapelvekkel kapcsolatban. A BBC munkatársainak a legszigorúbban meg van tiltva, hogy aktuális politikai kérdésekben saját véleményüknek adjanak hangot.

1952-ben Lord Reith „árulásnak és megadásnak” nevezte a BBC sugárzási monopóliumáról való lemondást. Ötven év elmúltával a BBC ugyanígy harcol, és veszíti el a harcot a terjeszkedő kereskedelmi televíziózással szemben. A brit háztartások közel fele már ma rendelkezik műholdas vagy kábeles szolgáltatással; több tucat információs, szórakoztató, zenei, tudományos és sportcsatorna között válogathat. A szigetországban szenvedélyes vita folyik arról, vajon helyes-e bővíteni a BBC külön kereskedelmi ágazatát és növelni új csatornái számát, amelyek olyan kulturális réseket töltenek ki, olyan rétegigényeket szolgálnak ki – művészetek, történelem, természettudomány, filozófia stb. –, amelyekre kisebb kereskedelmi csatornák – például az Artsworld vagy History Channel – már „kivetették hálójukat”. Senki nem vitatja, hogy üdvözlendő, ha a legnagyobb brit televízió új ötleteket próbál ki. A fő kifogás, hogy a BBC mindezt a háztartásonként jelenleg évi 112 fontos (kb. 43 000 forint) előfizetési díjból, összesen 2,5 milliárd fontos monumentális költségvetésből finanszírozza, miközben minden más, részben ugyancsak közszolgálati funkciókat betöltő csatorna (ITV, Channel 4 és 5) kizárólag hirdetésekből és kereskedelmi tevékenységből tartja fenn magát.

A BBC hatalmas sikerként könyvelte el, hogy múlt évben, 1955 óta először, sikerült megnyernie a nézettségi háborút az ITV-vel szemben. Míg maga a BBC, amely az előfizetési díjak mellett a világ egyik legismertebb márkanevével is dicsekedhet, büszke erre a vívmányra, mások feloldhatatlan ellentmondásnak tekintik, hogy nem tartja méltóságán alulinak egyáltalán beszállni ebbe a harcba. Mióta Greg Dyke, a jelenlegi vezérigazgató a kereskedelmi televíziózásból a BBC élére katapultált, állandóan meg kell védenie magát, és persze a szervezetet, a populizmus, az elbutulás-butítás vádja ellen.

Az intézmény azzal érvel, hogy műsorra kell tűznie tömegeket megragadó programokat, ha meg akarja szolgálni az előfizetési díjat. Státusza azt is megengedi, hogy kockázatokat vállaljon az idővel és a pénzzel, bizonyítva, hogy a népszerű műsorok is lehetnek színvonalasak. Nemrégiben valóban sikerült néhány komoly, mesterien elkészített természettudományos programot bemutatnia, például A kék bolygó és a Séta vadállatokkal című sorozatokat, amelyek 12-14 millió nézőt szögeztek rendszeresen a képernyő elé. Ez idáig rendben van. A szigorú bírálóknak viszont – akiknek a Munkáspárthoz közelálló Greg Dyke amúgy is a begyükben van, két év elteltével is gyanúperrel élve üzleti-kereskedelmi múltja, több milliós vagyona miatt – olyan műsorpolitikai döntésekkel van problémájuk, mint hogy a BBC az ITV példáját követve este 10 órára időzítette napi fő hírösszefoglalóját, az ITV szappanoperájával, a Coronation Streettel versenyezve immár heti négy alkalommal, esti fő műsoridőben sugározza rivális sorozatát, az EastEnderst, vagy, hogy immár heti öt alkalommal látható a The Simpsons animációs családregény.

Egy friss eset ugyancsak árnyékot vet a BBC erkölcsi felsőbbrendűségére. A péntek esténként jelentkező műsor, az egykori Parabolára emlékeztető, a hét eseményeit szatirikus formában összefoglaló Híreim vannak számodra kíméletlen, „áldozatait” megalázó, szinte megsemmisítő műsorvezetőjét, Angus Deaytont néhány nappal korábban a legnagyobb vasárnapi bulvárlap, a News of the World leleplezte, amint két alkalommal is egy prostituálttal csintalankodott, ráadásul kicsapongását – tartós élettársi kapcsolatban él, és egy másfél éves kisfiú apja – egyszer kokainfogyasztással kombinálta. Azelőtt egy ilyen indiszkréció elég lett volna ahhoz, hogy a BBC munkatársát azonnal menesszék a szervezet jóhírének megcsorbítása miatt. Most minden napilapban jó előre megszellőztették, milyen kegyetlen ugratásnak teszik ki a műsor állandó részvevői Deaytont, így a szokásos nézettség többszörösét, 7,5 milliót sikerült elérni, és ezzel a BBC maga mögé utasította a Channel 4 új Big Brother sorozatának első adását.

A kormány elvárja, hogy a BBC emelje színvonalát, és hagyjon fel néhány olcsó, közönséghajhász programmal. Mint Tessa Jowell, a médiáért is felelős kulturális miniszter a napokban a The Observer című vasárnapi újságnak adott interjújában hangoztatta, az intézménynek nem a nézettséget kell hajszolnia, hanem a puszta szórakoztatáson kívül inspirálnia is kell a társadalmat. A májusban előterjesztett és várhatóan jövőre életbe lépő új brit kommunikációs törvény értelmében a BBC-t is ellenőrizni fogja az OFCOM elnevezésű független regulátor – a szervezetet mindeddig saját kuratóriuma felügyelte az elnök és vezérigazgató irányítása alatt –, amely rajta tartja majd a szemét a közszolgálati funkciók betöltésén. Az eddigi renddel szakítva a jövőben a BBC-t ugyanúgy pénzbírsággal lehet sújtani a jóízlés, az illem és a szabatosság megsértése miatt, mint ahogy az ún. Független Televíziós Bizottság (ITC) teheti, sőt alkalmanként teszi is az ITV-hálózatba beszállító produkciós vállalatokkal. A miniszter-asszony figyelmeztette a BBC-t, hogy ne feledkezzen meg „megkülönböztetett jellegéről”, és ne hajszolja a kereskedelmi televíziókhoz hasonlóan ragadozó módjára a nézettséget. A 2,5 milliárd fontot kitevő előfizetési díj fejében, ami olyasmi, mint a „kreativitásba fektetett kockázati tőke”, a határok feszegetését várják, és nem értéktelen, felejthető programokat. A BBC kereskedelmi tevékenységével több mint egymilliárd fonttal egészíti ki az adófizetőktől érkező „apanázst”.

A közszolgálati funkciót könnyebb egyébként emlegetni, mint definiálni. Lord Reith számára ez a tájékoztatás, nevelés és szórakoztatás hármas misszióját jelentette. Hasonlóan fontos volt számára a kormánytól való függetlenség és a pártatlanság, noha egy a kormány által finanszírozott szervezet nagy valószínűséggel a hivatalos kormánypolitika felé hajlik. A közszolgálatiság elemei közé tartozik a földrajzi egyetemesség (azaz, hogy az egész országban fogható legyen), minden érdeklődés és ízlés kielégítése (ez az elv igazolja a rétegműsorokat nyújtó BBC 2 és a Channel 4 létjogosultságát, hiszen ezek a csatornák ritkán vonzanak nyolcmilliónál több nézőt, szemben a szappanoperák 12 milliós számaival), az etnikai és nemi kisebbségek, azaz a melegek kiszolgálása, elkötelezettség a nemzeti identitás és a közösség iránt, a szerzett érdekeltségektől való távolságtartás, az Egyesült Királyság kulturális diverzitásának ösztönzése, az előfizetési díjjal való hatékony gazdálkodás, az új és innovatív műsorok, valamint a nemzetközi versenyképesség.

A kereskedelmi tévé- és rádióadókra a részvénytulajdonosok részéről nehezedő nyomás következtében a reklámokból élő állomások egyre inkább csak azokra a nézőkre (hallgatókra) koncentrálnak, akiket a hirdetők el akarnak érni, vagy akik megengedhetik maguknak a borsos előfizetési díjakat. Egyre érezhetőbb, hogy automatikusan „közérdekűvé” válik mindaz, ami a közvéleményt egyszerűen csak érdekli. Így a média pluralitása és változatossága egy nagyvonalúan finanszírozott és bátor, magabiztos közszolgálati intézmény nélkül nehezen tudna érvényesülni. A BBC-re vár például az 55 éven felüli, a hirdetők érdeklődési köréből már kieső generáció megszólítása; a nem feltétlen sikert ígérő műsorformákkal és tehetségekkel való kísérletezés; az eleve csekély nézettségre számot tartó programok elkészítése; olyan minőség biztosítása, amelybe a piac nem tud befektetni, de emeli a kereskedelmi versenytársak felé a lécet; továbbá Lord Reith szellemében nem csak olyan adások elkészítése, amelyeket a közönség akar, hanem olyanoké is, amelyekre a közönségnek szüksége van. Utóbbira jó módszer a tudományos-népszerűsítő, az irodalmi, klasszikus zenei, egyéb emelkedett hangvételű műsorok biztos közönségcsalogató programok elé vagy után szerkesztése. Természetesen sok néző abban a pillanatban más adásra kapcsol át, amikor a műsor végén a stáblistát kezdik sugározni.

A BBC nyilvánvaló megszállottsága a nézettségi mutatókkal nem csak arról szól, hogy megelőzze kereskedelmi riválisait, hanem jelenlegi formáját is szeretné konzerválni. 2006-ban lejár az intézmény királyi statútuma, amely „bebetonozza” közszolgálati funkcióját. Ez a mérföldkő éles vitát fog kirobbantani az előfizetési díj sorsáról, aminek sokak szerint nincs hosszú távú jövője.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/07 19-20. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2602