KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
• Turcsányi Sándor: Vlastimil Brodský (1920–2002)
MAGYAR FILM
• Vaskó Péter: Keleten a helyzet Magyar közönségfilm
• Stőhr Lóránt: Álomgyár álmodói Beszélgetés Hirsch Tiborral, Schubert Gusztávval és Varga Balázzsal
• Zachar Balázs: Reklámtigrisek A spottól a játékfilmig
MÉDIA
• Székely Gabriella: A köz, a jó, meg a televízió Beszélgetés Gombár Csabával, Horvát Jánossal és Tímár Jánossal
• R. Hahn Veronika: Fentebb stíl BBC és közszolgálat
• Róka Zsuzsa: A Köztársaság televíziója Francia képszabadság

• Bikácsy Gergely: Húsosfenékkel a sajttortán Ferreri nitrátnői
• Csantavéri Júlia: Hatvannyolcasok Új olasz filmek
• Pintér Judit: A filmtörvény kapujában Azúr mozik
KULTUSZMOZI
• Hungler Tímea: Képáldozat Michael Powell: Peeping Tom

• Ádám Péter: A mélység virtuóza William Wyler
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nők a kult mögött Claudia és Mónika

• Halász Tamás: Mozdulatok a szabadban Brit táncfilmek
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Le a Földről Mediawave
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Merülő forraló Ulrich Seidl: Kánikula
• Zoltán Gábor: Befejezetlen útitörténetek Michael Haneke: Ismeretlen kód
• Herpai Gergely: Választási hadjárat George Lucas: Star Wars II. – A klónok támadása
• Muhi Klára: Már nem pancsol Fonyó Gergely: Na végre, itt a nyár!
DVD
• Pápai Zsolt: Múltunk diszkrét bája Fred F. Sears: A repülő csészealjak támadása
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Iris – Egy csodálatos női elme
• Takács Ferenc: Rabold a nőt!
• Tosoki Gyula: Penge 2
• Kovács Marcell: Pókember
• Ádám Péter: Isten nagy, én kicsi vagyok
• Köves Gábor: Tiszta ügy
• Mátyás Péter: Szitakötő
• Baross Gábor: A pokoli torony balekjai
• Varró Attila: A fehér léggömb
• Pápai Zsolt: Gépállat SC

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Iris – Egy csodálatos női elme

Békés Pál

 

Iris Murdoch – a frissen a mozikba került film címszereplője, tragikus hőse – az elmúlt század második felének emblematikus angol regényírói közé tartozott. Megadatott neki minden, ami a brit irodalmi tradíció keretei között a siker záloga lehet. Mindenekelőtt a tehetség. Ez azonban csupán egy – noha elengedhetetlen – tényező azok közül, melyek Britanniában sikerre vihetnek egy művészt.

Iris Murdoch mindenekelőtt nő, s így a Jane Austentől a Brontë nővéreken és Virginia Woolfon át napjainkig tartó, különös becsben tartott irodalmi vonulat reprezentánsa. Származására nézve ír–angol, születésére nézve dublini, s így a SwiftWildeJoyceShaw tengely mentén azonosítható alkotó. Diplomája oxfordi, ám utóbb Cambridge-be fajzott, és ott lett egyetemi oktató; szellemi alapállását a mindenkori angol szellemi elit ősi fészkei formálták. És ha mindez nem volna elég: alapképzettségét és alapállását tekintve filozófus, aki elsőként nem szépirodalmi munkáival, hanem szaktudományos értekezéseivel keltett feltűnést, méghozzá – és itt az első „idegen”, „nem-angol” elem a szellemi pályaképben – Sartre-ról és a francia egzisztencializmusról írott művekkel. A filozófus-korszakában exponált problémák mindvégig meghatározták a regényíró gondolkodását is – Sartre angol követőjének legalapvetőbb személyes élménye a létbe vetett individuum magányossága. Erről szólnak művei, melyeknek vitathatatlan értéke, hogy a szépírói tehetség életet lehel az élettelen ideákba, húst, vért, testet ad a testetlen teóriáknak.

A film témája, alaphelyzete a rettenetes vég. A sors aljas trükkje. Iris Murdoch ragyogó elméje a gyógyíthatatlan, rettegett Alzheimer-kór áldozatául esett. A másfél óra története: egy sziporkázó tehetség fényei lassan kialszanak. A másfél óra története: egy deprimálóan gyönyörű szerelmi regény. Hiszen az idős, menthetetlenül butuló asszonyt mindvégig kíséri, támogatja szerelme, társa, férje, akivel együtt járták az utat az aranyló ifjúságtól a jeges végig. És – hogy a tragédia még teljesebb legyen – idővel a férfin is kiütköznek a feleségéhez hasonló kór tünetei. Kettejük tompuló elméjének homályosuló villanásaiban látjuk viszont ifjúkorukat, a találkozást, a szerelmet, a tovatűnő élet minden szépségét. Ha van a létnek rettenete, hát ez az. És ki másnak kelljen végigélnie–szenvednie–halnia, mint a lét elemzőjének és krónikásának, a filozófusnak és a regényírónak, aki tudatában van tudata pusztulásának, ameddig csak – micsoda alantas csapda – van tudata.

Menekvés nincs. Sors van. Az pedig, ha garanciát nem is, de legalább esélyt ad a katarzisra.

Kevesek filmje lesz az Iris. És azok is jól teszik, ha már előre mozgósítják magukban életigenlő derű-tartalékaikat.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2617