KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csibefutam

Hideg János

 

Bár ez az Aardman Productions első játékfilmje, alkotói nem kezdők: a Peter Lord által alapított stúdió 1972 óta készít animációs filmeket, és miután a 80-as évek közepén csatlakozott hozzájuk Nick Park, elsősorban gyurmafilmjeikről lettek híresek. (A Wallace és Gromit trilógia 25 perces epizódjai szinte minden lehetséges fesztiváldíjat, köztük több Oscart is elhódítottak; kár, hogy nálunk nem ismertebbek.)

Viszont most itt a Csibefutam, minden idők valószínűleg első gyurma-nagyjátékfilmje! Mint ilyen, természetesen a gyermekfilmek kategóriájában „fut”, azonban korántsem gyermeteg. Pontosabban: legfőbb erénye éppen az, hogy remekül aknázza ki a tömegfilmek dramaturgiai kliséinek (nem is olyan) látens infantilizmusát, és építi be a groteszk csirkefarmi történetbe, melynek lakói A Nagy Szökésre készülnek. (A szóhasználat nem véletlen, ugyanis a történetben egyebek között számos áthallás utal John Sturges 1963-as klasszikusára.)

Rozsda, a bátor csirkelány megpróbálja megmenteni társait a Tepsi farmon rájuk váró szomorú végzettől. Próbálkozásaik ugyan sorra kudarcot vallanak, ő mégsem adja fel, mert hisz a Szebb Jövőben és a Szabadságban. (Ugye, láttunk már ilyet?) A szárnyaszegett szárnyasokat Rocky, a repülő jenki kakas (eredeti angol hangja Mel Gibson, az egyébként nem rossz magyar szinkronban Dörner György) rázza fel csüggedésükből, aki azt ígéri, beteljesíti minden halandó csirke álmát: azaz megtanítja őket repülni. Noha a fennhéjázó kakas kókler, aki maga sem tud repülni, kiderül, hogy mégis helyén van a szíve, amikor hősiesen kimenti Rozsdát az ördögi csirkepástétom-készítő gép torkából. Így aztán az emancipált csirkelány és az alapvetően mégiscsak derék kakas elvi-kultúrális nézeteltéréseik ellenére is egymásba szerethetnek, a film végén pedig – persze körömtépő izgalmak közepette – az egész farm megmenekül.

Hogy mindez közhely? Nem is akármilyen. De ez a kliséhalmaz a gyurmafilm (a Pixarnal jóval nagyobb aprólékosságot igényelő) képi világában a felnőtt néző számára is gyakran eredetibbnek hat, mint számos úgymond „felnőtt” mozi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/09 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3062