Ismeretlen ismerősökJohn BoormanZsigmond Vilmos
„Boorman nagyon vizuális típus, de azért nem annyira, hogy magának követeljen minden felelősséget az operatőri munkáért, mint ez másokkal előfordul. Szoros szövetségben van az operatőrrel, gyakran belenéz a gépbe, de hagyja az embert dolgozni, ha megbízik az operatőr munkájában. Filmjeinek plasztikáját azonban minden körülmények között maga dolgozza ki, ebben az operatőrnek alá kell rendelnie magát utasításainak. Az angol filmrendezők gyakran közvetlen kapcsolatban állnak a kameramannal. Amerikában ez nincs így: itt a kameramann közvetlenül az operatőrnek van alárendelve. Velem könnyű dolga volt Boormannak, mert Magyarországon, a hazámban, ahonnan jöttem, hozzászoktam ahhoz, hogy az egyes beállításokkal foglalkozzam, s ez igen fontos dolog volt egy olyan film esetében, mint a Kiszabadulás. Különösen a folyón játszódó jelenetekben sok váratlan mozgás adódott, amelyeket mind követni illett. Sokat kísérleteztünk. Fontos feladat volt a színek megválogatása. Csak zölddel, feketével és fehérrel dolgoztunk, nem használtunk sem pirosat, sem sárgát, sem kéket. Ha szépre fordult az idő, vártuk, hogy az ég befelhősödjék. Ezért az ég a filmben vagy fehér, vagy fekete. Laboratóriumban még tovább fakítottuk a színeket.
A víz alatti jeleneteket egy uszodában vettük fel Georgiában. Tejet öntöttünk a vízbe meg földdarabokat raktunk bele, hogy koszosnak hasson, hiszen egy folyó vize nem lehet fehér. Ezeket a képsorokat maga Boorman vette fel személyesen, én ugyanis sohasem filmeztem víz alatt és nem is volt időm megtanulni a víz alatti fényképezés minden csínját-bínját. John magára kötötte az oxigénpalackokat, alámerült kamerával a kezében.
Anamorfózisos objektíveket használtunk meg sok nagy fókuszú optikát, 50–500 mm-es zoomokat. Néha 1000 mm-eseket is. A zoom bizonyult könnyebben kezelhetőnek: követni lehetett vele a szereplők mozgását a vizen. John szeret sokfajta optikával dolgozni: a távoli felvételekhez 25-ösöket, a közeliekhez 100-asokat használtunk. A nagy összevitatkozási jelenetet az erdőben a gyilkosság után 180-assal vettük föl, kedvenc objektívünkkel, annál is inkább, mivel nem volt annyi fény, hogy zoommal dolgozhattunk volna.
Kevés filmrendezőt ismerek, akinek olyan vizuális érzéke volna, mint neki. Betéve tud mindent az operatőri munkáról és a világításról. Nem sürgeti az embert, mindig hagy annyi időt, amennyi kell: tudja, mennyi munkába telik, mire összeáll egy-egy felvétel előkészítése. Egyszerűen mindenhez ért.
A tetejébe még remek ember is. A személyisége nyitott: szereti, ha az emberek jól érzik magukat nála, és tudja, hogyan bányássza elő legjobb tulajdonságaikat.”
(Zsigmond Vilmos, a Kiszabadulás operatőre)
Összeállításunk párizsi tudósítónk, Michel Ciment Boorman-könyve alapján készült (Calmann–Lévy, 1985)
Láng István fordítása
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1999 átlag: 5.53 |
 |
|
