KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Tű a szénakazalban

Harmat György

A film története – Ken Follett magyarul a Rakéta Regényújságban folytatásokban megjelent regényének adaptációja – sokáig két szálon fut a II. világháború idején, Angliában. Az egyik szál: a „Tű” fedőnevű kém sikerrel küldi jelentéseit a német titkosszolgálatnak. A másik: az ifjú házas Davidet, a Brit Légierő tisztjét és feleségét, Lucyt baleset éri, a férj megrokkan. Egy szigeten telepednek le, a világtól távol. A két cselekményszál egy ideig párhuzamosan halad, s csak a film második felében kapcsolódik össze, amikor a „Tű” egy vihar következtében Storm Islanden vetődik partra. A rendező a film első részében is ébren tartja figyelmünket, jóllehet a „Tű” „superman-beállítása” erősen zavaró: olyan akadálytalanul jut be Patton kelet-angliai ál-haditelepére, hogy azt még kaland- és kémfilmek tömegén iskolázott gyermeki hiszékenységünk sem fogadhatja el. Ám igazán feszült helyzetek csak a film mesterien szerkesztett második felét jellemzik, amikor a többszörös gyilkos az agresszív, tolókocsis férjjel, a boldogtalan feleséggel és kisfiukkal él együtt a szigeten. A film ásza” persze Donald Sutherland, aki úgy tudja megjeleníteni az ellenszenves figurák egész sorát, hogy egyik sem válik érdektelenné. A sáska napja az alak születését mutatja: hogyan válik a csendes, indulatait elfojtó, frusztrált kisemberből őrjöngő gyilkos. A Huszadik század már a „kifejlett” fasisztát állítja elénk. A Tű a szénakazalban német kémje olyan hidegvérrel döfi kését áldozataiba, mintha csak tűszúrást ejtene. Nincs egy rokonszenves vonása sem. Sutherland szörnyetegének kitartásában mégis van valami lenyűgöző. Illik ebbe a filmbe, amely egyébként nem a krimik könnyed, szellemes válfajából való, hanem a melodramatikusból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/02 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6512