KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vámhivatal

Harmat György

A közönségfilmek sablonokból építkeznek (a legjobbak persze nem kizárólag azokból), ez mégsem gátja hatásuknak. Legfőképp a szocialista országokban alakult ki a bűnügyi filmeknek, katasztrófafilmeknek az a sajátos formája, amely a közönségfilm sémáit egy más sablonrendszerrel ötvözi, s amelynek jellegzetes példája a Vámhivatal mű Lenfilm produkció. E „filmtípust” (önállóan ritkán jelenik meg) talán „hivatásfilmnek” nevezhetném. Alkotói mintha így szólnának: „Bemutatjuk kedves nézőinknek (katasztrófafilmnél) a pilóták, tengerészek, tűzoltók stb., (bűnügyi filmnél) a nyomozók, elhárítók, vámosok küzdelmes mindennapjait.” Dramaturgiailag szerencsés, ha a film főszereplője tanulja a szakmát, így mestere önnön példájával és szavaival egyszerre oktathatja őt – és a nézőt. Bizonyíthat, érvelhet: a vámosok (nyomozók stb.) munkája külső és belső konfliktusokkal terhes, de fontos és hasznos. A film végére a fiatal főhősben mindig ugyanaz a tanulság fogalmazódik meg: „Nehéz, de szép élet ez! Vállalnom kell!”

A Vámhivatal záró párbeszédét idézem: az idősödő művészet- és sportkedvelő vámtiszt: „Holnap tízkor! Ott leszel?” Jura, a lelkiismeret-vizsgálatot tartó vámos-tanonc: „Igen.” E dialógus tökéletesen jellemzi a filmet. Egyébként a Vámhivatal rendezője, operatőrje, színészei értenek a filmes mesterséghez, s még jó bűnügyi filmet is tudtak volna kerekíteni a kikötői csempésztörténetből, ha felismerik, hogy a „hivatás-film” sablonjainak eluralkodása a krimi-patenteken mindent hatástalanít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/02 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6517