KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Cecilia

Deli Bálint Attila

 

Humberto Solas, a Cecilia rendezője a filmfestészetnek hódol, ennek rendeli alá műve dramaturgiáját, a színészi játékot, a jellemábrázolást – és jórészt színekben fejezi ki még a film ideológiáját is.

A kubai bennszülött lakosság eredet-mítoszai és a spanyolok által exportált keresztény megváltás-mítosz úgy rétegeződik egymásra, mint pokol és mennyország: a színelváltozás misztériumának magva nem egyéb, mint fehérré lenni, levetkezni az evilági sötétség színeit. A vallásos tudat valóságában e színelváltozás persze alig képes többre, mint fehérnek látszani: követni a rabszolgatartók szokásait, értékeit. A fehér és fekete mágiája harcát a XIX. századi kubai valóságba helyezi a rendező, s ekkor ellenpontként a vörös uralkodik el a képen: a szenvedés és felszabadulás, a vér és szabadság allegóriája. A színköltészet itt már nyíltan ideologikus: a vallásos áhítat glóriáival dicsfénybe öltöztetett fehértől való megtisztulás következményeként jelenik meg a vörös.

Ez az átalakulás jellemzi az egyéni lét színeit is. A kubai kreol Cecilia és a sápadt spanyol Leonardo szerelme az ellentétek fokozatain át vezet a karneváli-liturgiai tobzódásáig, ahol a halálos sápadtság és a szenvedés sötétsége egyként a vörös születésében oltódik ki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/02 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6521