KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar film

Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

Sós B. Péter

 

Hova kerüljön az állami filmgyártás idején 1948–1987 között gyártott 830 film tulajdon- és forgalmazási joga: évek óta vitatkoznak ezen a filmes szervezetek, cégek és intézmények vezetői, valamint a két illetékes minisztérium – a privatizációs és a művelődési tárca – képviselői. A kulturális bizottságtól közelebb a törvényhozáshoz sosem került egyetlen javaslat sem. A privatizációs miniszter legutóbb, április 9-én májusi döntést ígért, de a „szakmai egyeztetéseken” túl nem történt semmi. A filmek belföldi forgalmazási jogai jelenleg a Moképnél vannak, a külföldiek pedig a Hungarofilmnél. A nemzeti kulturális közkincs értékét egy vagyonértékelés 200 millió forintra becsülte. A jogokért folytatott hadakozás valódi célja, hogy a sokszereplős médiapiac létrejötte után ki részesül majd a filmek sugárzási jogának bevételeiből. A médiatörvény ugyanis magyar filmek játszására kötelezi a tévétársaságokat, és ebből évente a 830 film jogainak birtokosa – becslések szerint – 30–60 millió forintra számíthat. Csak a közvetett állami tulajdonlás tenné lehetővé, hogy ebből a forgalmazási költségek levonása után kifizessék majd a szerzői jogdíjakat és költsenek az alkotások megőrzésére, karbantartásukra is.

Az ÁPV Rt. illetékeseinek álláspontja szerint egyetlen cégnél, a Moképnél kell összevonni valamennyi film jogát, és a később privatizálandó társaság kereskedne azokkal a mozgókép- és médiapiacon. Ezt az álláspontot támogatta a kulturális bizottság ülésének napján nyilvánosságra hozott levelében 12 rendező, akiknek mintegy 200 filmje van a csomagban.

Tizenhárom filmes szakmai szervezet és stúdió viszont egy létrehozandó közhasznú társaságnál látná jó kézben lévőnek a műveket, hogy egyenrangúan értékesíthetőek legyenek a piacon, és nyereségérdekelt magántulajdonos hasznot ne húzzon eladásukból.

A kulturális bizottság ülésén az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke is bejelentette igényét a jogok birtoklására.

A Filmvilág lapzártája idején teljesen áttekinthetetlen a helyzet: előfordulhat az is, hogy a szakmai szervezetek álláspontját figyelmen kívül hagyva kormányelőterjesztés születik arról, hogy nyílt privatizációs pályázaton hirdetik meg a stúdiókat, a Mafilmet, a Moképet, a Hungarofilmet, a náluk lévő filmjogokkal együtt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1491