Láttuk még

Az ördög ügyvédje

Hungler Tímea

A jóvágású Keanu Reeves a napfényes Floridában sztárügyvédként éppen egy elvetemült pedofilt véd, mikor bekapcsolódunk a történetbe. Hősünk fényesen ívelő karrier előtt áll: pályáján újabb előrelépés egy New York-i ügyvédi iroda állásajánlata.

Az Amerika elsőszámú közellenségeit védő kamara feje, Al Pacino fura figura: folyékonyán löki a kínait és az oroszt, félreérthető kijelentéseket tesz Istenről, mindig feketében jár, az irodája a föld alatt van, kandallójában pedig a pokol tüze ég...

Filmünk azonban sajnálatos módon nem elégszik meg a finom szimbólumokkal, hanem gyengébbek kedvéért expressis verbis meg is fogalmazza: ez bizony a sátán személyesen (à la Robert De Niro Az Angyalszívből). A Mefisztó-történet tovább bontakozva családi tragédiába torkollik; kiderül, Keanu apuci pici fia, ráadásul nagy feladat előtt áll: össze kéne hoznia az Antikrisztus-bébit, hogy Al végre boldog nagypapa lehessen.

Az egyetlen személy, aki mindezt megakadályozhatja, Keanu bájos arája, őt azonban az após David Lynch-i pszicho-terrorral idegösszeroppanásba kergeti.

Van itt tehát minden: bűn-, tények, rituális gyilkosságok dögivel, fekete humor és thriller, parabola a bűnről, sőt a műalkotás egy ponton még scorsesei fordulatot is vesz (Krisztus utolsó megkísértése); teszi mindezt meglehetősen hosszan és szájbarágósan, így a kezdeti lendület után sajnos megmarad a „sokat markol, keveset fog” színvonalán.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 57. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3614

Cikk értékelése:

szavazat: 1267 átlag: 5.42