KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Isten után az első

Karcsai Kulcsár István

Louis Daquin 1960-ban könyvet írt Le cinema notre métier címmel, amit úgy lehetne lefordítani: „Mesterségünk a mozi”. Hosszú pályafutása során jól meg is tanulta a nem éppen könnyű filmrendezői pálya minden csínját-bínját, így a hatáskeltés biztonságát is, amire ez a filmje is példa. Érdekes meseszövéssel, hatásos filmi eszközökkel mondja el a zord, de lényegében gyermeteg lelkű, az üldözöttek megmentésének pillanatában pedig önfeláldozóan nemeslelkű hajóskapitány történetét. A nagy többlet, ami három évtizeddel elkészülte után is élteti a filmet, a minden kockából sugárzó humánus mondanivaló. A kapitány kiállása az üldözöttek mellett, nagylelkű gesztusa megmentésük érdekében egyszer csak megemeli az egész filmet. Pierre Brasseur pedig egyik legemlékezetesebb filmszínészi alakítását nyújtja a részeges, számító, de az adott pillanatban az egyértelmű állásfoglalás szükségességére ráébredő kapitány szerepében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8232