KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Elah völgyében

Schreiber András

In the Valley of Elah – amerikai, 2007. Rendezte: Paul Haggis. Írta: Paul Haggis és Mark Boal történetéből Paul Haggis. Kép: Roger Deakins. Zene: Mark Isham. Szereplők: Tommy Lee Jones (Hank Deerfield), Charlize Theron (Sanders), Jason Patric (Kirklander), Susan Sarandon (Joan), James Franco (Carnelli), Josh Brolin (Buchwald). Gyártó: Summit Entertainment / Blackfriars Bridge Films / Samuels Media. Forgalmazó: SPI International. Feliratos. 124 perc.

 

Amerika válságban van – üzeni a leköszönő USA-rezsimnek (no meg persze a soron következő választóinak) új filmjével Paul Haggis. Az író-rendezőtől eddig sem állt távol az USA-kritika: Ütközések című díjnyertes tablójában az össznépi gyűlölködés, a William Broyles-szal közösen jegyzett A dicsőség zászlajá-nak forgatókönyvében a mítoszteremtés és az amerikai hadi-PR került terítékre. Az Elah völgyében mindkettőből csipeget, a valós események inspirálta fikció kiindulópontja pedig sokban emlékeztet Costa-Gavras Eltűntnek nyilvánítva című opusára: egy veterán katonai bűnügyi helyszínelő (Tommy Lee Jones) keresi szintén katona fiát, miután a fiú Irakból hazatérve napokig nem ad életjelet magáról.

Haggis a bűnügyi szériák dramaturgiája mentén építi fel filmjét: JPG-fájlok, mobiltelefonra rögzített iraki képsorok, a háborús zónából intézett hektikus telefonok adnak támpontot a nyomozásban, lassan adagolt, kitartó munkával összegyűjtött információkból áll össze a Bűnügyi helyszínelőkön edzett nézők számára a kép: az ifjú katonát meggyilkolták. A csavar itt pusztán annyi, hogy Haggis szerint nem a ki, hanem a miért a lényegi kérdés. A politikai paraboláknál bevett séma szerint ugyanis a bűneset körülményeinek felderítése közben a mélyben megbúvó erkölcsi- és értékválság is felszínre kerül, miszerint egy igaztalan háború nem hőssé, hanem lelki nyomorékká teszi katonáit. Bár Haggis a kisemberek történetén keresztül, az iraki hadszínteret elkerülve adagolja a békepropagandát, filmje nem mentes a nagy szimbólumok használatától sem: a címbeli völgy az a hely, ahol Saul seregei csatarendbe álltak a Filiszteusok ellen, a film végén megfordított csillagos-sávos lobogó pedig olyan átfordult világrendre utal, amelyben nem tudhatjuk pontosan, Góliát vagy Dávid kezében van éppen a parittya. S ez a kérdés egyben a film legnagyobb erénye is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9328