KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A lány aki tűzzel játszott

Vajda Judit

Flickan som lekte med elden – amerikai, 2009. Rendezte: Daniel Alfredson. Írta: Jonas Frykberg. Kép: Peter Mokrosinski. Zene: Jacob Groth. Szereplők: Noomi Rapace (Lisbeth Salander), Michael Nyqvist (Mikael Blomkvist), Lena Endre (Erika Berger), Georgi Staykov (Zalachenko). Gyártó: Nordisk Film / ZDF. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 129 perc.

A kultikus svéd bűnügyiregény-trilógia, a Millennium első kötete alapján készült A tetovált lány külön, zárt egységként funkcionáló, egy izgalmas női hőssel és fagyos-nyomasztó hangulattal felturbózott whodunitja azoknak is elnyerhette a tetszését, akik kívül maradtak a Larsson-lázon. A Millennium univerzuma azonban csak a második résztől kezdve mutatja meg igazi valóját.

Azt, hogy az oknyomozó folyóirat holdudvarában zajló események túlmutatnak majd az első film Vanger-ügyén, már a címből sejthettük, a folytatásban pedig ismét két vonalon zajlanak a történések. A Millennium-munkatársak egy kelet-európai lányokkal kereskedő bandáról készülnek lerántani a leplet, a hacker Lisbeth Salander pedig eltűnik ismerősei és ellenségei elől, ám továbbra is szemmel tartja őket. A két szál csakhamar szorosan összefonódik, amelynek eredményeként újabb szörnyekkel és rejtélyekkel épül tovább Salander személyes mitológiája. Ennek során a cselekmény vidékről a (fő)városba költözik, de nem csak a közeg lesz nyüzsgőbb.

A lány, aki a tűzzel játszik nagyon gyorsan pörög, hangulata azonban nagyban elmarad A tetovált lányétól – az alkotók mintha nem tudtak volna másra koncentrálni a sűrű szövésű cselekményen kívül. A főhősnő alakja körül olyan szövevényes ügy bontakozik ki, amit a nézőnek vagy félszavakból kéne értenie, vagy ismernie kellene a könyveredeti(ke)t. A második Lisbeth-kalandban ugyanis durván visszaüt még az első részen elkövetett több egyszerűsítés is, így bevezetetlen figurák, érthetetlen fordulatok keseríthetik a kívülálló közönséget. Mindez azonban talán nem is olyan nagy baj: végérvényesen eljött az idő, hogy papíron is megismerkedjünk a tetovált lány történetével – annál is inkább, mivel a film olyan jól fejlett cliffhangerrel ér véget, hogy nem fogjuk kibírni a harmadik opus bemutatójáig hátralévő pár hónapot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10364