KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hajszál híján úriember

Tüske Zsuzsanna

En ganske snill mann – norvég, 2010. Rendezte: Hans Petter Moland. Írta: Kim Fupz Aakeson. Kép: Philip Ogaard. Zene: Halfdan E. Szereplők: Stellan Skarsgard (Ulrik), Bjorn Floberg (Rune), Gard B. Eidsvold (Rolf), Jorunn Kjellsby (Karen). Gyártó: Paradox Produksjon. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 105 perc.

Ha a skandináv filmgyártás mûfajokhoz való viszonyáról van szó, már az utóbbi néhány év jó pár remekbe szabott darabját (lásd Ádám almái) szemlélve is elmondható, hogy a finomkezû alkotók csodákat képesek mûvelni, ha a független filmes alapot mûfaji elemekkel ékesítik. Az állítás a norvég író-rendezõ, Hans Petter Moland Hajszál híján úriember címû filmjére is érvényes, ami a 2005-ös, dán nagytestvéréhez hasonlóan ugyancsak egy börtönbõl szabadult férfi bizarr megváltástörténetét meséli el.

Ulrik 12 év fegyház után papírforma szerint megkapja az új élet lehetõségét, azonban a dolgok másképp alakulnak: egykori fõnöke, az ingyencirkusszerû, pitiáner oslói bûnbanda vezére pártfogásába veszi, beköltözteti nõvére börtöncellaként is versenyképes pincéjébe, szerez neki egy autószerelõi állást és azt követeli tõle, hogy ölje meg a férfit, aki annak idején besúgta õt. Ulrik rá is áll a dologra, azonban fiával való kapcsolatának felmelegítésével, valamint a környezetében lévõ asszonynép tagjainak védelmével és kielégítésével –  bosszúálló helyett – az odaadó apa és a kültelki Casanova szerepét kezdi felvenni.

Moland filmjében a hátterek kiváló érzékkel való felhasználása vetekszik a szereplõk kiválasztásával, a külvárosi enerváltság faarcát viselõ figurák váratlan megnyilvánulásai (például az autószerelõ mûhely tulajának morálfilozófiai beköpései) a cselekmény meglepõ mozzanataival, mindezt kesernyés, olykor sötét humor festi alá, így, ha Moland mûve nem is csillog fekete gyémántként, mint sokat méltatott dán rokona, mindenképp az északi drágakövek családjába tartozik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10600