KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy kapcsolat vége

Köves Gábor

 

Graham Greene megjárta Őfelsége titkosszolgálatát. Brit kém volt, csakúgy, mint írótársai: Ian Fleming és John Le Carré. Ő is írt kémregényt, kamaszkorom jó emlékű olvasmányát, a Titkos megbízatást. Az Egy kapcsolat vége már egy következő életkor Greeneland-élménye. Azé az életkoré, amikor már éltél egy keveset és hibáidat is kezded beismerni. Greene hősei – az író alteregójaként is felfogható Bendrix, az érzéki Sarah és férje, a hivatali öltönye nélkül életképtelen Henry – polgárok, a szó Márainál használt értelmében. Greene szenvedéllyel átitatott love story-t sző alakjuk köré, majd elszakítja a házasságtörő szerelmeseket, s két új szereplőt iktat a történetbe. Egy magánnyomozót (s vele egy leheletnyi krimit) és Istent. Az izgalmasabb figura az utóbbi, a szereplők vele vívják a nagy csatát, hozzá fűződő viszonyuk szolgáltatja az igazi drámát.

Neil Jordan verziója, mely immáron a második próbálkozás a regény megfilmesítésére (az első 1955-ös keltezésű, rendezte Edward Dmytryk), megáll a saját lábán, feldolgozásként azonban felemás. A három idősík – Bendrix visszaemlékezése, a Blitz alatti viszony és a nyomozás – zavartalanul illeszkedik egymáshoz. Jordan rendezésének eleganciája és Michael Nyman kísérőzenéjének lassú, de biztos hatása az ínyenc örömét kelti az efféle finomságokra kihegyezett nézőben. A nyomozót alakító Ian Hart pimaszul kisajátít minden jelenetet, melyben az általa játszott, félművelt kisember megjelenik. Chaplin-szerű figura bohóckellékek nélkül. Meglepő módon Fiennes és Moore közt igazi szenvedély helyett légüres tér van. Papíron a két színész ideális szerelmespárnak tűnt, az eredmény azonban mást mutat. Bendrix és Sarah egymás iránti vonzalma tapinthatóbb, amikor távol vannak egymástól. A könyv szereplői közül egy kivételével mindenki belefért a filmbe. Kisebb szerep jut ugyan a szeretőnek hitt papnak, de a forgatókönyv jóvoltából kapott egy mondatot, s ennyi elég, hogy alakja egyedi színt kapjon. A hiányzó szereplő nélkül Jordan filmje megmarad tragikus szerelmi történetnek (annak viszont míves és szép). Sajnos nincs jelen a nagy machinátor, a láthatatlan erő, a kíméletlen csábító, aki elrabolja Sarah-t Bendrixtől. Jelenlétét a Hullámtörésben érezhettük utoljára, Jordan mintha lemondott volna megidézéséről. Kár.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2938