Tévémozi

A legyek ura

Karcsai Kulcsár István

Golding regényét Déry Tibor fordításában olvashatjuk magyarul. Több kiadást is megért. Meglehetősen keserű és illúziótlan történet vagy inkább példálózás arról, hogy a világ alapvető baja az emberi természetben gyökeredzik. Mert lám, mi történik azokkal a gyerekekkel, akik egy elképzelt, jövendőbeli háború után, a felnőttektől megszabadulva egy lakatlan trópusi szigetre vetődnek? Újrateremtődik minden rossz ösztön, gyilkos hordává válnak. Az 1963-ban készült filmváltozat hű a regény szelleméhez, alakjaihoz. Ami egyáltalán nem magától értetődő, sőt ennél a filmnél különösen nem volt az. Peter Brook, a nagy színházi rendező, aki mellesleg néhány kiváló, bár színházi alkotásai színvonalával bizonyára nem mérhető filmet is rendezett, három éven át küzdött a producerekkel, átírókkal, mecénásokkal, végül a gyerek-szereplőkkel. Valóságos legenda övezte a film elkészítésének kalandos történetét. Talán a kuriózumokkal teli forgatás híre túlságosan is felcsigázta a várakozást, mert az 1963-as cannes-i bemutatkozást meglehetősen hűvösen fogadta a nemzetközi filmsajtó. Később aztán megenyhültek. A gyerekek valóban kitűnőek; persze, olyan színészvezetőjük van, mint Peter Brook, aki többek között így nyilatkozott róluk: „Mindnyájan érzékenyek és logikusan gondolkodnak; tudni akarják, hogy mit csinálnak és miért.” Ez pedig még a felnőtt színészekről sem mondható el mindig.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 61. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8174

Cikk értékelése:

szavazat: 1013 átlag: 5.54