KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mindenképpen talán

Forgács Nóra Kinga

Definitely, Maybe – amerikai, 2008. Rendezte és írta: Adam Brooks. Kép: Florian Ballhaus. Zene: Clint Mansell. Szereplők: Ryan Reynolds (Will Hayes), Isla Fisher (April), Elizabeth Banks (Emily), Rachel Weisz (Summer), Abigail Breslin (Maya), Kevin Kline (Hampton Roth). Gyártó: Universal Pictures / Working Title Films. Forgalmazó: UIP – Duna Film. Feliratos. 111 perc.

 

Will Hayes túl szimpatikus manhattani pasi, félig kidobozolt ingóságokkal, elegáns melegítőben. Nem a szebb kilátás reményében költözik, hanem mert sajnos válófélben van. A helyzet anamnézisért kiált, és Will kislánya, Maya vállalja magára a terapeuta szerepét. Töviről hegyire kikérdezi a bohó legényévek három nőhöz és Bill Clintonhoz fűződő kusza románcainak történetét, hogy kinyomozza, ki lopta el a happyendet.

A filmet forgatókönyvíróként és rendezőként is jegyző Adam Brooks a banális alaphelyzetből kellemes száz percet kerekít. Egyszerű, de meglepően működőképes karaktereket skiccel fel néhány vonással, a helyzeteket gondosabban dolgozza ki, és mindig pontosan kiszámított (bár eltérő színvonalú) poénokkal operál, az iróniától addig a felszabadító pillanatig, mikor a dobozos kínai kaja a „volt” szó jelentéséről elmélkedő Clinton arcán landol. Teszi mindezt a jól bevált recept alapján – Brooks még azon sem merengett túl sokáig, milyen helyi színezetet adjon a szerelmi bonyodalmak örök témájának, hiszen napjainkban kézenfekvő megoldás egy retro elnökválasztási kampány. Az egyetlen komolyabb kunszt az önreflexióra tett kísérlet: a szerelmi sztori egy játékos szerelmi krimi köntösébe bújik, a múlt új olvasatának eredménye lesz a jelenbeli boldog befejezés – ami ugyan csavar egyet az elbeszélésmódon és az időszerkezeten, de a reveláció elmarad.

Adam Brooks tető alá hozott egy intelligens, középfajú romantikus komédiát. Ha kicsit szigorúbb önmagához, akkor kihagy néhány leforgatott jelenetet, hogy javítson a tempón és a szerkezet ívén. Ám az olyan megtartott szcénák miatt, mint a fogadással egybekötött cigiszívó verseny, a Mindenképpen talán ajánlott látnivaló a könnyed, de okos szórakozásra vágyóknak.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9363