KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mapplethorpe

Jankovics Márton

Mapplethorpe: Look at the Pictures – amerikai, 2016. Rendezte: Fenton Bailey és Randy Barbato. Kép: Mario Panagiotopoulos és Huy Truong. Zene: David Benjamin Steinberg. Szereplők: Robert Mapplethorpe. Gyártó: Film Manufacturers / World of Wonder Productions. Forgalmazó: Cinefilm Co. Feliratos. 108 perc.

 

Nem tudjuk, hogy csak pont így jött-e ki a lépés, vagy a genderkérdések és a szólásszabadság körüli viták újbóli erősödése is szerepet játszott benne, de a 70-80-as években a szexuális identitást élve boncoló sztárfotós, Robert Mapplethorpe most hirtelen nagyon népszerű lett a filmesek körében. Hamarosan forgatják a róla szóló életrajzi filmet, ezzel párhuzamosan pedig tévésorozat is készül a Patti Smith-szel való különleges kapcsolatáról, amelyet a punk díva 2010-es memoárja, a csodálatosan lírai Kölykök nyomán írtak. Mintha csak ennek a játékfilmes dömpingnek készítené elő a terepet az HBO Mapplehorpe című dokumentumfilmje, amely egykori barátok, szeretők, munkatársak (és ezek mindenféle kombinációinak) megszólaltatásával járja körbe a kompromisszumot nem ismerő művész botrányokban gazdag életútját.

Feszesen szerkesztett ízelítőt kapunk a kertvárosi gyerekkorból, az iskolai évekből, a művészi és szexuális önkeresés időszakából, majd abból a hihetetlen tudatos és mérhetetlen becsvággyal átitatott brandépításből is, ami már befutott, a sztárság felé lépdelő fotósként jellemezte. Az egész felfokozott életút és sikeres pályafutás fölött pedig ott lebeg a tragikus végzet ígérete: az AIDS-ben való leépülés és a halállal való szembenézés kínokkal teli utolsó felvonása, amit szintén ő maga örökített meg a legjobban hátborzongató és ikonikussá vált önarcképeiben. Mert ahogy a film eredeti címéből is kitűnik, a Mapplethorpe által bejárt út elsődleges lenyomatait maguk a képek jelentik, minden visszaemlékezés vagy történet csak ezekhez fűzött lábjegyzet. Nagy erénye a filmnek, hogy tisztában van ezzel, és hagyja szóhoz jutni a képeket is az emberek mellett. A sok szólamból együtt rajzolódik ki az az ellentmondásokkal teli, de hihetetlen karizmatikus személyiség, aki mindenkit manipulált és az ujja köré csavart, de közben ugyanazzal a gyermeki nyitottsággal tudott egy virágos csendéletet, egy arcot, egy nemi szervet vagy épp egy kőkemény szadomazo-jelentetet fotózni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/06 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12768