KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/július
KRÓNIKA
• N. N.: Rökk Marika (1914-2004)

• Ardai Zoltán: Negyedik típusú találkozások Jazz és film
• N. N.: Jazzfilmek
• Mátyás Péter: Éjféli szimfónia Jazz-dokumentumok
• Takács Ferenc: Mámor és hamvazószerda Fitzgerald, a jazzkorszak krónikása
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Nehéz fiúk klubja Beszélgetés Tarr Bélával
• Szőnyei Tamás: A megvilágosodott Beszélgetés Szemző Tiborral
• Antal István: Lázad a rajz Reisenbüchler Sándor (1935-2004)

• Nevelős Zoltán: Rosszak és csúfak Euro-western
• N. N.: Eurowestern
• Géczi Zoltán: A komponista, aki lelőtte az éneklő cowboyt Morricone westernzenéi
• Kubiszyn Viktor: Közösség elleni izgatás Kult-western: Délidő
HORROR
• Varró Attila: A mi húsunk Zombi genezis
• Hungler Tímea: Halvajárók Romero zombifilmjei
• N. N.: Zombik a vásznon (válogatás)
• Herpai Gergely: Gonosz halottak Zombik a számítógépben
KÖNYV
• Takács Ferenc: Félközelben Magyar filmtörténet – angol optikával
• Veress József: Lengyel-magyar Encyklopedia Kina
FESZTIVÁL
• Matyasovszki József: A szabadgondolkodás plebejus luxusa Hajdúböszörmény
DVD
• Pápai Zsolt: Kertvárosi gótika Peter Bogdanovich: Célpontok
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Társutasfilm retróhangulatban Comandante
• Vaskó Péter: Egy amerikai Páriszban Trója
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Betörő az albérlőm
• Köves Gábor: Wilbur öngyilkos akar lenni
• Pápai Zsolt: Zseton és beton
• Vaskó Péter: Időzavarban
• Varró Attila: Örökség
• Hungler Tímea: A holtak hajnala
• Kis Anna: Chouchou
• Dóka Péter: Shrek 2
• Nevelős Zoltán: A szem

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dübörög a szív

Vajda Judit

Ricki and the Flash – amerikai, 2015. Rendezte: Jonathan Demme. Írta: Diablo Cody. Kép: Declan Quinn. Szereplők: Meryl Streep (Ricki), Joshua (Sebastian Stan (Joshua), Kevin Kline (Pete), Mamie Gummer (Julie). Gyártó: Clinica Estetico / TriStar Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 101 perc.

„Jó repülést!” – mondja az exférj a kiöregedett, de azért igencsak aktív rockénekesnőnek, Rickinek. „Az nem rajtam múlik!” – hangzik a válasz. Ugyanez elmondható Ricki egész életéről: nem rajta múlt, hogy nem volt ott a lánya esküvőjén, nem rajta múlt, hogy a házasság tönkre ment és nem rajta múlt, hogy a lánya ezért öngyilkos akart lenni. Csak éppen nem volt mellette. Ahogy sohasem. Rickin egyedül az múlt, amikor meghozta azt a döntést, ami egész életére kihatott: családja helyett a zenét választotta, azt, hogy egy ócska bárban énekeljen hűséges, lepukkant bandájával.

A korábban is erős női történeteket megfogalmazó Diablo Cody forgatókönyvíró ezúttal olyan asszonysorsot tár elénk, amely szépen beillik egy korábbi siker, A pankrátor feminin/feminista párdarabjának. Úgyszintén egy nyolcvanas évekből itt ragadt dinoszauruszról mesél, akinek szétesőben lévő életét egyrészt a lányával való viszony rendezése, másrészt egy rokonlélekkel való párkapcsolat oldhatja meg (a két film között még olyan apró párhuzamok is akadnak, mint hogy szenvedélyük mellett civilben mindkettő hőse áruházi eladóként dolgozik).

A Dübörög a szív emellett a főszerepet játszó színésznő, Meryl Streep életműve egyik darabjának ikerfilmjeként is működik. Az 1990-es Képeslapok a szakadékból énekes-színésznőjeként Streep az anyjával birkózott folyamatosan, míg most magukra hagyott gyerekeivel, közülük is elsősorban a lányával kell kibékülnie. És a film stílusa is régi időket idéz – sőt még régebbieket: olyan lassan, ráérősen csordogál, mintha nem napjainkban, hanem a hetvenes években készült volna. Például 1977-ben, a Bobby Deerfield idején, amikor még nem a szuperhősök voltak az izgalmasak, hanem egy melankolikus autóversenyző. Vagy egy boldogtalan énekesnő, aki szabad akar lenni – egy olyan világban, ahol ez csak a férfiaknak szabad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12427