|
|
|
MoziAranyBaski Sándor
Gold
– amerikai, 2016. Rendezte: Stephen Gaghan. Írta: John Zinman és Patrick
Massett. Kép: Robert Elswit. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Matthew
McConaughey (Wells), Édgar Ramirez (Acosta), Bryce Dallas Howard (Kay), Joshua
Harto (Lloyd). Gyártó: Highway 61 / Black Bear Pictures. Forgalmazó: Freeman
Film. Szinkronizált. 121 perc.
Mielőtt
több mint tíz évre eltűnt volna Hollywood térképéről, Stephen Gaghan meglehetős
trendérzékenységgel válogatott a forró témák közt. A bevetés szabályai (2000) forgatókönyve az amerikai hadsereg
túlkapásai kapcsán vetett fel komoly morális kérdéseket, a Traffic (2000) a „drog elleni háború” visszásságait taglalta, míg a
rendezőként is jegyzett, Soderbergh stílusában fogant Sziriána (2005) nem csak a problémafelvetését illetően számított
kurrensnek (az olajipar és a nagypolitika összefonódását elemezte), de a több
földrészt átfogó, párhuzamos elbeszélésmódja is újszerűnek hatott, és kis
túlzással műfajt teremtett.
Új
rendezésével látszólag ott folytatja, ahol abbahagyta: a megtörtént események
által inspirált Arany is erős
közéleti vonatkozásokkal bír, vérbeli felemelkedés-bukás története az amerikai
álom repedéseit tárja fel. A kanadai bányászcégből a filmverzióban egy renói
vállalkozás lett, a cselekményt áthelyezték a kilencvenes évekből a Wall Street
aranykorába, a 80-as évekbe, és ezzel egy tökéletesen hiteles amerikai
kontextust kapott a történet. A magát aranyásók büszke leszármazottjaként
definiáló Kenny Wells a Wall Street farkasának tisztességesebb, de nem kevésbé
becsvágyó rokona, aki egy régi indonéziai ismerősével összeállva megcsinálja a
szerencséjét, hogy aztán egyre nagyobb sebességgel kezdjenek el körözni
milliárdokat kaszáló cége körül a politikai és gazdasági elit cápái.
Rendezőként
Gaghan nem vall kudarcot, a legalább öt év fáziskéséssel elkészült Arany komplexitása ugyanakkor meg sem
közelíti korábbi munkáiét. Témája alapján lehetne provokatív és szellemes, mint
A Wall Street farkasa, vagy aktuális
és cinikus, mint A nagy dobás, de az Amerikai botrányhoz hasonlóan inkább
csak az önfeledt ripacséria és a zseniális method
acting határán egyensúlyozó sztárszínésze miatt érdemel figyelmet.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 5 átlag: 3.8 |
 |
|
|
|
