KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/november
MAGYAR VIDÉK: ELVESZETT FIATALOK
• Kránicz Bence: Kamera által élesen Dokumentumfilmek fiatalokról
• Varga Balázs: A hatalom íze Veszettek
• Pólik József: Mi leszünk az ifjúság Szocreál fiatalok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A szüleimtől megkaptam a huszadik századot” Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Bilsiczky Balázs: Emlékkönyv Beszélgetés Gárdos Péterrel
• Kovács Bálint: „Mint Pókember szuperképessége” Beszélgetés Dési András Györggyel és Móray Gáborral
RETRO-BANDÁK
• Géczi Zoltán: A java még csak most következik Frank Sinatra 100
• Varró Attila: Élő legendák Fekete mise
A SZERZŐI HORROR
• Varga Zoltán: Rémálmok álmodója Wes Craven (1939-2015)
• Árva Márton: Eleven vérvonal Del Toro kísértetei
• Sepsi László: Rosszfiúk és fúriák Lucky McKee
VELENCE
• Schubert Gusztáv: Vén Európa Velence
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Valami jobbra várva CineFest
• Stőhr Lóránt: Valami jobbra várva CineFest
• Sághy Miklós: Kontinenseken átívelő vizuális utazások / A világ szeme BIDF
• Horeczky Krisztina: Istentől az ördögig Érpatak modell
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: A fekete múmia átka Alsó-Parnasszus magaslatán
KÖNYV
• Huber Zoltán: Variációk egy témára Kelecsényi László: Eső és telefon
• Varga Zoltán: Az újraértelmezett szatíra Török Ervin: A szatíra diskurzusai a modernitásban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Botanikus szuperhős Andy Weir: A marsi
• Andorka György: Prométheusz gyermekei Ridley Scott: Mentőexpedíció
KRITIKA
• Takács Ferenc: Shakespeare és az irokézek Macbeth a filmvásznon
• Ádám Péter: A banlieu tigrise Dheepan
• Nagy V. Gergő: A panel Istene A legújabb testamentum
• Varró Attila: Útirajzok a kamaszkorból Tökmag és Gázolaj
MOZI
• Strausz László: Miért én?
• Baski Sándor: A lecke
• Kovács Kata: A keresés
• Jankovics Márton: Kötéltánc
• Huber Zoltán: Sicario – A bérgyilkos
• Vajda Judit: A kezdő
• Kránicz Bence: Apák és lányok
• Sepsi László: Szcientológia, avagy a hit börtöne
• Forgács Nóra Kinga: Fák jú Tanár úr! 2.
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 2.
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az utolsó boszorkányvadász
• Varró Attila: Pán
DVD
• Gelencsér Gábor: Ének a búzamezőkről
• Pápai Zsolt: Kálvária
• Soós Tamás Dénes: Cobain: Montage of Heck
• Varga Zoltán: Szaffi
• Soós Tamás Dénes: Testvéri kötelék
• Sepsi László: A kihalás szélén

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelmi vallomás

Veress József

 

Ilja Averbah nevét a Monológ tette ismertté.

A Szerelmi vallomás – legalábbis a témát illetően – testvérfilmje lehetne a Monológnak. Megint tipikus intellektuel a főszereplő s újra ugyanaz a tét, ugyanazok a gondok: hogyan igazodjon el a történelmi útvesztők között az értelmiségi hős, aki saját sorsa hajóját is eléggé nehezen kormányozza?

A forgatókönyv alapjául Jevgenyij Gabrilovics visszaemlékezése szolgált. Beleolvastam a könyvbe: okos és szellemes vallomás, pontos és hiteles tükör korunkról – századunkról – és az iránytű keresésének fontosságáról. Ugyanezzel a szellemi izgalommal a Szerelmi vallomás – sajnos – nem szolgál. A történetet – Filippok és felesége, Zina „love story-ját” – Averbah kissé komótosan adja elő, s éppen azokat a jeleneteket, melyek kulcsfontosságúak, nem képes igazán életteli atmoszférával megtölteni. Például a Fekete-tengeri intermezzót vagy a Gladisevvel folytatott hosszú beszélgetést. Kissé ódivatú Filippok rajongása is. Nem azért, mert vállalja a szerelmet, hanem a csöpögős frazeológia miatt. Íme, a férj vallomása alkonyatkor: „Az élet bonyolult, de mi együtt éltünk át mindent. Beszélgettünk, örültünk, és soha semmivel sem vétkeztünk a becsületünk ellen.”

Filippok – a tollforgató – nem különleges személyiség, egyvalamiben azonban következetes (s ez a magatartás tiszteletet parancsoló): soha nem akar kibújni a bőréből. Maga a rendező így értelmezi a figura cselekvési pályáját: „Képes volt arra, hogy a saját életét élje le. Saját életünket leélni nem is olyan könnyű.” Szeszélyesebb és szertelenebb az imádott Múzsa karaktere, de hát az emóciókat – mint köztudomású – nem a ráció kormányozza.

Végső soron érdekes epizódok váltakoznak a Szerelmi vallomásban melodramatikus elemekkel. Előbbiből több kellene, utóbbiból kevesebbel is megelégednénk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 40-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7879