KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
   2015/május
MOZI VS. INTERNET
• Baski Sándor: Járatlan utakon A Netflix és a többiek
• Soós Tamás: Az elfeledett mozi Magyar filmforgalmazás
• Kovács Bálint: A mamut és a hangya Alternatív filmforgalmazók
• Kránicz Bence: Szabadulóművészek Magyar garázsmozi
CLINT EASTWOOD
• Benke Attila: Mindörökké Fakó Lovas Clint Eastwood városi westernjei
• Pápai Zsolt: Volt egyszer egy vadnyugati hős Clint Eastwood: Fennsíkok csavargója
ARTSZEXFILMEK
• Varró Attila: Érzelmek birodalma Pornó és melodráma
• Kovács Marcell: Bundás vénuszdombok Jesus Franco szexfilmjei
• Gelencsér Gábor: Pillangóhatás Peter Strickland: The Duke of Burgundy
LENGYEL FILM
• Pályi András: Milyen távol, milyen közel Tadeusz Konwicki mozija
• Gyenge Zsolt: Húsba zárva Malgorzata Szumowska: Az Ő nevében…
OROSZ KRIMIK
• Forgács Iván: Mit sugároz a mai Oroszország? Orosz bűnügyi sorozatok
• Csiger Ádám: A forradalmár, aki felfalta gyermekeit Daniel Espinosa: A 44. gyermek
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Halál, hol a te kardod? Dömölky János (1938-2015)
• Hirsch Tibor: Felmenni, visszajönni Mai magyar falu-filmek
• Varga Zoltán: Animáció-történeti körséta 100 éves a magyar animáció
FESZTIVÁL
• Gáncsor Kármen: Rövidre vágva Friss Hús 3.0
• Buglya Zsófia: Rejtett tartalékok Graz – Diagonale
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Mélyvörös Jean-Patrick Manchette: Gunman
• Sepsi László: Visszafogott vezeklés Pierre Morel: Gunman
KRITIKA
• Muhi Klára: Bedarál-e? Nagy Viktor Oszkár: Hivatal
• Horeczky Krisztina: Elfolyik-e az élet? Almási Tamás: tititá
• Barkóczi Janka: Megint tavasz George Ovashvili: Kukoricasziget
MOZI
• Sepsi László: Citizenfour
• Baski Sándor: Hétköznapi vámpírok
• Kovács Kata: Violette
• Forgács Nóra Kinga: Adaline varázslatos élete
• Csiger Ádám: Lámpagyújtogatók
• Vajda Judit: Ne zavarjatok!
• Kolozsi László: 3 szív
• Roboz Gábor: Rekviem egy macskáért
• Kránicz Bence: A Lazarus hatás
• Sándor Anna: A lázadó
• Huber Zoltán: Halálos iramban 7
• Jankovics Márton: Hó az édenkertben
• Varró Attila: A szerelem üstököse
DVD
• Pápai Zsolt: Vigasztaló Marcelino: Kenyér és bor
• Gelencsér Gábor: A tanítványok
• Szabó Adrienn: 2001: Űrodüsszeia
• Soós Tamás Dénes: Picasso kalandjai
• Fekete Martin: Merénylet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Hazai haladás

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Vigasztaló Marcelino: Kenyér és bor

Pápai Zsolt

Marcelino pan y vino – spanyol, 1955. Rendezte: Ladislao Vajda (Vajda László). Szereplők: Rafael Rivelles, Fernando Ray, Pablito Calvo. Forgalmazó: Etalon Film. 85 perc.

A magyar filmtörténet már 1919–1920-tól kezdve rendre megsínylette, hogy nagy tálentumú direktoraink közül számos elhagyta az országot. A veszteséglisták örök dobogósai, Korda Sándor és Kertész Mihály mellett az 1945 előtt kivándorló legfontosabb rendezők között jobbára Fejős Pált, Tóth Endrét és Székely Istvánt, esetleg Halász Jánost és Pál Györgyöt szokás emlegetni, Vajda Lászlót azonban nem, jóllehet távozása szintén komoly érvágást jelentett. A második világháború kitörése után emigráló, előzőleg a hazai tucatrendezők közül a ragyogó részletmegoldásokkal teli Ember a híd alattal és Döntő pillanattal kiemelkedő Vajda a legkülönbözőbb európai országokban alkotott, és az ötvenes években ért pályája zenitjére, olyan filmekkel, mint a Hyachynt nagybácsi és az Angyal száll le Brooklynban, no meg a Fényes nappal történt.

A maga korában a Spanyolországban forgatott Vigasztaló Marcelino: Kenyér és bor című munkája is népszerű volt (Cannes, Berlinben díjazták), mára ugyan kicsit poros lett, de azért sokat megőrzött bájából. A történet a középkorban játszódik, egy kisváros peremén. A ferencesek pólyást találnak kolostoruk kapujában, és nem lelvén szüleit, elhatározzák, hogy felnevelik. A felcseperedő fiúcska hús-vér barátok híján a fantáziájában teremt magának játszótársat, de magánya igazán csak akkor oldódik fel, amikor rendkívüli találkozásban lesz része.

A Vigasztaló Marcelino legközelebbi rokona De Sica mesterműve, a Csoda Milánóban, illetve mindenekelőtt Rossellinitől a Ferenc, Isten lantosa, nem csak a témája és a miliője, de a hangütése miatt is. Vajda – Rossellinihez hasonlóan – drámai és vígjátéki elemeket kever ízlésesen, sőt néhol (mint a konfliktus beizzításában főszerepet játszó vásárszcénában) egészen a burleszkig jut. Ezek a könnyed mozdulatokkal megkoreografált, önfeledt pillanatok jelentik a film fő erényét, továbbá a címszerepet adó kisfiú, Pablito Calvo játéka, amelynél kevés szerethetőbb és csibészesebb gyerekalakítást ismer a filmtörténet.

A játékidő realista alapozású első két harmada után a fantasy irányába kanyarodik a film, a spirituális fordulatot azonban sajnos némiképp megszenvedi a mű. Egyrészt a fordulat előkészítése problematikus (a magyarázatok ellenére érthetetlen, hogy a szerzetesek miért tiltják Marcellónak a belépést a későbbi spirituális események színhelyéül szolgáló szobába), másrészt a levezetése is, hiszen Vajda a csodából ugyan – nagyon helyesen – csak keveset mutat meg, egy kevéssel azonban mégis többet, mint ami a sokatmondó sejtetéshez, illetve az intellektuálisan izgató többértelműség megteremtéséhez szükséges. Teljesen más a kontextus és a műfaj, mégis hasonló módon jár el Vajda a három évvel későbbi sorozatgyilkos-thrillerében, a Fényes nappal történtben, amikor úgyszintén leheletnyivel többet láttat, mint kellene (a killerfigura csupán részleges megmutatása révén talán még hatásosabb lehetett volna ez az egyébként remekmű-közeli mozi).

A Vigasztaló Marcelino értékelésének sarokpontja végső soron a csoda ábrázolásának megítélése. Tény, hogy az európai modernisták a spiritualitás megmutatásának jóval cizelláltabb és kifinomultabb technikáit dolgozták ki (ráadásul éppen akkoriban, amikor Vajda filmje készült), mindazonáltal az is igaz, hogy a csoda – a Vigasztaló Marcelino emellett érvel – alkalomadtán jóval egyszerűbb jelenség, mint ahogy azt sokan, kivált a nem hívők, hiszik.

Extrák: Előzetesek, képgaléria.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12235