KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mediawave

Awara leves

Lassú tűzön

Schubert Gusztáv

Multikulturális filmrecept a Mediawave konyhájából.

 

Mi kell az awara leveshez? Lassú tűz, húszliteres fazék, türelem és onnantól kezdve bármi, ami belefér. Mindenekelőtt végy öt-hat kiló awarát (csakis a dzsungelben lehet összeszedegetni, Meinl Gyula nem árulja), frisset és rothadtat vegyest (az adja a bukéját), fadöngölőkkel passzírozd pépesre, adj hozzá vizet, míg ronda okkersárga krémet nem kapsz, két napon át dédelgesd faszénparázson, adj hozzá szeletekre vágott uborkát, padlizsánt, tököt, hosszúszárú francia babot, apróra metélt hagymát, petrezselymet, zellert, szórj bele sót, chilit, borsot, közben pörzsöld a malackát, füstöld a disznólapockát, süsd bele csirkék püspökfalatját, készítsd elő a különb s különb méretű rákokat, végül szórj bele félkosárnyi sóskát, és mindazt, amit közben kifelejtettél, az indián nagypapa mokasszinját, foszlott kávés zsákot, a Cayenne-i Kurír megsárgult számait (évfolyamot válogass tetszés szerint). És már tálalhatod is az ínycsiklandó awara levest. Van persze némi kockázata, aki először eszik belőle, meghal. Halála után azonban folyton visszajár bouillont kanalazni.

Az örök kétkedők most azt mormogják magukban, ilyen leves nincs is. De van. Francia Guayanában főzik, alumínium kondérban. Dokumentum van róla, majd másfél óra, Cesar Paes rendezte, Mediawave vetítette. Az ember darab ideig gyanútlanul nézi, kedves etnofilm, kulináris felhangokkal, vetítsék inkább a kukta-néprajz szakon.

Mígnem egyszer csak a filozófiára éhes bölcsész agya is elkezd korogni. Hogy is készül az awara leves? Az awarát szedje amazonasi indián, passzírozza ébenfekete asszony, kóstolgassa kreol nagymama, a curryt szórja bele hindu, a cayenne-borsot francia, a rizst kínai, aki a padlizsánt hozza, annak anyja legyen holland, az apja jávai, aki a malacot pörzsöli, félig laoszi, félig párizsi. Őrület, de van benne rendszer. Az awarát a lassú tűz különbözteti meg a kotyvaléktól. A filmbeli Mana városka sokszínű, soknyelvű lakóit vagy ötven éve kevergeti, érleli, puhítja, békíti egybe a magatudatlan vagy talán nagyon is bölcs főszakács. Ami itt készül, kontrázva a fajtiszta szakácsművészet elveit, igazi gasztronómiai műremek, valódi kultúr-leves.

Egy kondérban evezünk, ez a jövő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 18-19. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1485