KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Internet

Agymosakodás

Nyírő András

Megújított teletext: személyre szabott képújság.

 

Ezredvégi felbolydult világunkban évszázados intézmények roppannak meg, miért éppen egy olyan szerény, de hatékony eszköz maradhatna változatlan, mint a képújság? Csendesen meghúzta magát a nagy tv-csatornák árnyékában, szolgált és védett: megnézhettük a tv-műsort, a friss híreket, kaphattunk repülőtéri infókat, megtudhattuk a banki árfolyamokat, ellenőrizhettük a horoszkópunkat. Mindehhez a rend kedvéért jöttek a Kopaszodik?-típusú hirdetések. A képújság hatékony volt, egyszerű, de lassan lehetett lapozni benne, és viszonylag kevés információt adott. Már éppen megtanultunk vele élni, de most jön a digitális forradalom, és micsurini tempóval nem elégszik meg azzal, hogy a telefont meg a tévét beolvassza a számítógépbe, a képújság is kell neki.

Egy kártyával kezdődött, valamikor a kilencvenes évek elején. Ezt kifejezetten fakíroknak fejlesztették ki, a kétoldalas használati utasításból például megtudhatjuk: „A DOS változatban adatgyűjtést batch fájlból is lehet indítani a célfájl, a gyűjtési térkép – és tunerkártya esetén –, a venni kívánt adás frekvenciájának megadásával”. Ez nem az a szöveg, amitől a horoszkópra vágyódó háziasszony beindul, de sokak fantáziáját meglódította. A képújság szövegét ki lehetett nyomtatni, lehetett benne keresni, a régi adások híreit el lehetett tenni jobb időkre, és a számítógépen gyorsabban lehetett lapozni, mint a tévékészüléken. Aztán jött az Internet, és minden megváltozott. Először úgy látszott, hogy elég lesz, ha a nagy tévécsatornák képújságjain egyre többször bukkan fel a tripladupla v., vagy az új forradalom szimbóluma, a @-jel. De a nagyobbak bősz kísérletezésbe fogtak. Már nem csak a teletext őskori formátumában sugározzák az információt, hanem szabványos Internet-lapokat is küldenek az éteren keresztül. A végeredmény a számítógép és a tv meghökkentő ötvözete: a monitor bal felső sarkában látjuk a CNN-t, és mellette a részletesebb infókat tartalmazó internetes oldalt. Ha telefonon keresztül beléptünk az Internetbe, akkor innen egy kattintással továbbjuthattunk a CNN hírmagyarázó oldalaira. Így a képújságon keresztül összekapcsolták a televízió mozgóképeit az Internet elképesztő információs szolgáltatásaival.

A közönség azonban egy másik megoldásra voksolt, és ebben már nem is szerepel a tévé vagy a képújság. Nincs újságcikk, amelyik ne azzal magasztalná ezt a megoldást, hogy eljött a forradalom forradalma, a hírek házhoz jönnek, az Internet új szakaszba lépett. A technológia csírája már a kezdetektől rendelkezésre állt, az MTT-en indították el a Fish Wrap nevű újságot, mely abban különbözött a többi, csak hálózaton olvasható laptól, hogy ki-ki beállíthatta magának, hogy milyen tartalmat lásson. A személyre szabható újság azt az ígéretet hozta, hogy a szerkesztő feladatait részben átveszi az olvasó, nem kell átböngésznie az összes aktuális hírt, elég, ha – mondjuk – a Magyarországra vonatkozó kulturális híreket választja, ez már belátható mennyiségű információ. Ezt a személyre szabott újságot ötvözték a képújsággal tavaly, és a technológiát elnevezték push-nak. Push, push, push, a világlapok címlapjait meghódította az új fogalom.

 

Az első szolgáltató, a Pointcast (http://www.pointcast.com) egycsapásra egymillió olvasóhoz jutott. Programjukat le kell tölteni az Internetről, de a jelek szerint ez sem akadályozta meg az érdeklődőket abban, hogy kényelmesen, keresgélés nélkül jussanak friss hírekhez. Azóta egy sor hasonló szolgáltatás indult, ezek többnyire a képernyőkímélő helyét veszik át, ha nem nyúlunk a géphez, akkor megjelennek a legfrissebb hírek a monitoron. Még csak nem is kell folyamatosan rákapcsolódnunk az Internetre: a program minden bejelentkezésünkkor automatikusan letölti a legújabb információkat, annyit és csak annyit, amennyit kiválasztottunk.

A Pointcast sikerére felfigyelt a két legnagyobb internetes böngészőprogram gyártója, a Netscape és a Microsoft is. A push technológia ugyanis nem csak a teletextes képújságnak dob kesztyűt, de az internetes böngészőknek is. Most a két szoftveróriás azon dolgozik, hogy a push technológiát beépítse a böngészőjébe. Az első próbaváltozatokat már le lehet tölteni, de ezt csak azoknak ajánlom, akik szeretik a kalandokat. A programok még omlósak, lefagynak, és magukkal rántják a Windowst is. Az őszre ígérik a végleges változatot.

 

A push technológia a profi tartalomszolgáltatóknak kedvez, azoknak, akik óránként, de legalább naponta tudnak új információkat adni. Az „itt vagyok, ez a hobbym” jellegű bájos, de nem gyakran változó lapok kimaradnak a forradalom második szakaszából, ezeket a kiadványokat továbbra is a régi módon lehet majd megtalálni. A képújság sem fog eltűnni, a két nagy magyar szolgáltatás már most elérhető teljes egészében az Interneten (http://www.teletext.hu, http://www.hungary.com/dunatv/). A legnagyobb hazai internetes magazin, az iNteRNeTTo is barátkozik az új technológiával, beállíthatjuk, hogy milyen híreket kérünk naponta postaládánkba.

A személyre szabható hírszolgáltatással csak egy gond van: az olvasó lemond arról az örömről, hogy véletlenül beleütközzön valami érdekességbe ott, ahol nem is számít rá. Egy lépés hátra: újra közelítünk a tévéből áradó agymosáshoz, két lépés előre: legalább mi magunk választhatjuk meg, hogy mivel mossuk át az agyunkat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1507