KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/október
KRÓNIKA
• Muhi Klára: Zsurzs Éva

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő filmes Bresson-óramű
• N. N.: Robert Bresson filmjei
CYBERVILÁG
• Nádori Péter: Az ötödik elem Kamaszos báj sok lézerrel
• Tóth András György: Mézières és Moebius Képregénytől a filmig
• Kömlődi Ferenc: Túlélési stratégiák Douglas Rushkoff könyve
• Bíró Yvette: Szintről szintre Chris Marker-multimédia
• Nyírő András: „Emil” Ha elolvasta, tépje össze

• Forgách András: Iráni mesék Filmhét után
MAGYAR MŰHELY
• Sós B. Péter: Húzóágazat? Filmtörvény
• Bori Erzsébet: Diplomatafilm Beszélgetés Bereményi Gézával
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: Kis Magyar Időutazás Rendszerváltó évek
• Dániel Ferenc: Színkép-sugárzás Spektrum TV
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: A szabad világ foglyai Michael Cimino filmjei
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lengyel kapcsolat
FESZTIVÁL
• Róka Zsuzsa: Örömfilmfesztivál Ouagadougou
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nem azok a fiúk Witman fiúk
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A kaukázusi fogoly
• Bori Erzsébet: Ragyogj!
• Simó György: Ál-arc
• Turcsányi Sándor: Fedőneve: Donnie Brasco
• Békés Pál: Hullámsír
• Harmat György: Első csapás
• Csordás Lajos: Az elnök különgépe
• Tamás Amaryllis: Raszputyin
POSTA
• Jeles András: Nyílt levél Forgács Péternek
• Forgács Péter: Tisztelt Szerkesztőség!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az elnök különgépe

Csordás Lajos

 

Ha létezik amerikai álom, akkor léteznie kell amerikai rémálomnak is. Ez utóbbi kategóriába sorolom Az elnök különgépe című filmet. Mert ugyan mi lehet rémesebb egy amerikai ember számára annál, hogy feltámad a vörös fenevad és elrabolja az elnököt a Boeingjével együtt? De ne legyenek illúzióink: odaát a rémálom is happy enddel végződik.

Csodálatos, ahogy az amerikaiak felidézik magukban régi ellenségüket, a vörös bestiát, hogy újfent jól kitaposhassák a belét. Mi azonban, akik negyven évig éltünk a jól ismert rém karmai közt, nevetünk ezeken a zagyva álmokon. Nem értjük, miként lehet, hogy kazahsztáni ultranacionalisták küzdjenek a nagy Oroszországért, és amikor a filmben néhány percre úgy tűnik, hogy a terroristák javára dől el a küzdelem – sikerül ugyanis elérniük, hogy kiengedjék a börtönből vezérüket, Radeket (Jürgen Prochnow) –, nem értjük, vajon miért az Internacionálét (!) éneklik, ők az ultranacionalisták.

Érdekes viszont az elnök megformálása, melybe átsugárzott némi Clinton-allúzió. Nem Harrison Ford miatt, ő túl nehézkes ahhoz, hogy eljátsszon egy Clinton-szerű figurát, de az elnöki család kísértetiesen emlékeztet a Clinton-famíliára. Az államügyek irányítását magához ragadó, határozott alelnöknőben (Glenn Close) sem nehéz felismerni a jelenlegi amerikai külügyminiszter-asszonyt, Madeleine Albright-ot.

Az elnök különgépe tulajdonképpen három korábbi filmtípust ötvöz, az airport filmet, a president filmet és a mindig aktuális ellenségképpel rendelkező ügynökfilmet. Kiemelkedő alakítások nincsenek, a legizgalmasabb talán Gary Oldman, a terrorista vezér szerepében. A német származású rendező, Wolfgang Petersen keze munkája pedig felismerhetetlen, ezt a filmet akárki rendezhette volna. Úgy tűnik, Petersen végérvényesen beleszürkült az amerikai átlagba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1674