KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Karel Reisz (1926–2002)

• Báron György: Elfilmesítés Kaurismäki-univerzum
• N. N.: Aki Kaurismäki nagyjátékfilmjei
• Bikácsy Gergely: Itt a Földön… A múltnélküli ember
• Karátson Gábor: Égen, fák közt, fű alatt Mikrokozmosz; Vándormadarak
• Győrffy Iván: Saját képére Természet a televízióban
• Kriston László: Világmegváltók kíméljenek Beszélgetés Godfrey Reggióval
• Bakács Tibor Settenkedő: Fehér-fekete, igen-nem 8 mérföld
• Forrai Krisztián: Fehérszemét eltakarító Rapperek háborúja
• Szőnyei Tamás: Gördülő képek A Rolling Stones moziba megy
• N. N.: Rolling Stones-filmek
• N. N.: Mick Jagger színészi alakításai
KULTUSZMOZI
• Vágvölgyi B. András: L. A.-től N. O.-ig, és vissza Kultuszmozi: Szelíd motorosok
• Muhi Klára: Háromszázezer dolláros ötlet

• Ágfalvi Attila: Filmszínháztól multiplexig Pesti mozik az ezredfordulón
• Sipos Júlia: Nem is olyan régi idők Mozi-relikviák
MAGYAR MŰHELY
• Palotai János: A film végül állókép marad Beszélgetés filmes festőkkel

• Bodolai László: Sirkecitől az Ararátig Új török filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Opus magnum helyett A film szerint a világ
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Razglednicák a hátországból Arccal a földnek
• Palotai János: A bűnös vadász Az ifjúság megnyugtat
• Ágfalvi Attila: Csoportterápia Papsajt
• Schubert Gusztáv: Tripla nulla Halj meg máskor!
DVD
• Pápai Zsolt: Hamupipőke flörtje a melodrámával Sabrina
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A Tökös, a Török, az őr meg a Nő
• Mátyás Péter: A szállító
• Harmat György: Egy fecske csinált nyarat
• Vaskó Péter: Bella Martha
• Kömlődi Ferenc: Kocka
• Kis Anna: Szétcsúszva
• Hungler Tímea: Mindenütt nő
• Csillag Márton: Ali G Indahouse
• Herpai Gergely: A kincses bolygó
• Pápai Zsolt: Harry Potter és a Titkok Kamrája

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kultuszmozi

Háromszázezer dolláros ötlet

Muhi Klára

Beszélgetés Kovács László operatőrrel.

 

– A budapesti mesterkurzusra a nemrég felújított Szelíd motorosok kópiájával érkezett.

– Nálunk Amerikában borzasztó a helyzet a filmek archiválása terén. Egy tíz-tizenöt éves film szörnyen el van hanyagolva, restaurálni kellene, de mindig azt mondják, nincsen rá pénz. Ma már talán a DVD miatt kicsit jobb a helyzet, de sokáig az volt a stúdiók filozófiája, hogy ha egy film lejátszott, akkor legföljebb már csak gitárpengetőnek jó. De az Easy Rider gyönyörű lett, mert a mai nyersanyagok már vagy tízszer jobbak, mint a régiek.

– E szerint ma könnyebb operatőrnek lenni, mint harminc éve?

– Nem, mert világítani még tudni kell. Ez az érem másik oldala. Az új filmesek sokszor azt hiszik, hogy felkapnak egy digitális kamerát, és bárhova elmennek, máris megvan a kép. A producer meg örül, hogy nem kell világítani. Ettől azonban csak lustábbak lesznek a filmesek, ez nem igazi filmcsinálás, hanem home movie. Még dokumentumértéke sincs, mert a dokumentum is kreáció. A kép megalkotásához, ahhoz, hogy a történet a képekkel legyen elmondva, operatőr kell. És a fény kontrollálása a legfontosabb. Ezt pedig meg kell tanulni.

– Visszatérve a Szelíd motorosokhoz, végül is kinek érte meg, hogy fölújítsák?

– Elég hosszú történet. Úgy kezdődött, hogy a Columbia, a film forgalmazója valójában utálta az Easy Ridert. Csak azért forgalmazták, mert a producer Burt Schneider apja volt akkor a Columbia elnöke. A fiú pedig azt mondta az apjának, hogy ezt neked forgalmaznod kell.

– Holott az öreg utálta…

– Annyira, hogy végig sem tudta nézni. Aztán csak megmutatta a stúdió vezetőségének, de tizenöt perc alatt mindenki kiment a vetítőből. Végül mégiscsak bemutatták – a többi pedig már filmtörténet. Aztán a huszonötödik évfordulójára kerestek egy vetíthető kópiát, de nem találtak. Különböző kópiákból mégis összeszedegették a filmet valahogy, innen is volt nyírva egy kicsi, meg onnan is, szörnyen nézett ki. Közeledett a harmincadik évforduló, nincs kópia. Szerencsére a Columbia tulajdonosánál, a Sonynál van egy fantasztikus ember, aki szívén viseli ezeknek a régi klasszikusoknak a sorsát, és elhatározta, újra fölfedezteti a filmet. Nagyon sok akadályba ütközött, de nem hagyta magát. És mindig, ha már tartott valahol a dolog, megvolt pár perc, fölhívott, hogy nézzem meg. Végül közel két évig ültünk a sötét vetítőben, egy bonyolult kémiai és digitális processzus irányítóiként, de a végeredmény mindenért kárpótolt. Aztán az Amerikai Filmakadémián tartottak egy új ősbemutatót, ahová meghívták Denis Hoppert, engem, a vágót, és természetesen Peter Fondát. Övé volt egyébként a film eredeti ötlete, Burt Schneider háromszázezer dollárt adott rá, ennyi volt az egész költségvetés.

– A film kultusza máig is kitart?

– Igen. Amikor különböző szemináriumokra hívnak, mindig azt kérik tőlem, hogy hozzam az Easy Ridert. Meg szoktam jegyezni: fiúk, én más filmet is csináltam, nemcsak a Szelíd motorosokat.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 30. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2041