KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Lengyel filmhét
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Vicsorgó Arany Oroszlánok Velence
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Az egyensúly keresése Magánélet

• Spiró György: A befejezetlen dráma Nyikita Mihalkov filmjei a televízióban
• Báron György: A „speciális visszaesés” Könnyű testi sértés
• Koltai Tamás: Megérkezett a revizor? Délibábok országa
• Kovács István: Történelmi misztériumjáték Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Fábri Zoltán: Emlékezés Nádasdy László (1929–1983)
• Nemes Nagy Ágnes: Lovag-ábránd Excalibur
• Fogarassy Miklós: Utazások egy katonai szükségállapot mélyére Az út
• Barna Imre: Az utolsó t... Az utolsó tangó Párizsban
• Gyárfás Endre: Bölénynyúzók A vadnyugat népköltészete és a westernfilm
LÁTTUK MÉG
• Székely András: Az idő urai
• Koltai Ágnes: Portrék korhű keretben
• Takács Ferenc: A francia hadnagy szeretője
• Kapecz Zsuzsa: Rita asszony menyasszony
• Deli Bálint Attila: Az álarcos lovas legendája
• Zoltán Katalin: Röpke éjszaka
• Greskovits Béla: Csillaghullás
VIDEÓ
• Mihály Éva: Képmagnózgatásaink... Kerekasztal-beszélgetés a videó kulturális felhasználásáról
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Kis magyar lexikonográfia

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rita asszony menyasszony

Kapecz Zsuzsa

 

Vajon miért foglalkoznak olyan gyakran a férfi filmrendezők azzal a problémával, hogy egy nőnek nem sikerül férjhez mennie? Nyilván azért, mert a téma hálás, egyaránt lehet nevettetni és könnyeztetni a nézőket. Szergej Bodrov forgatókönyvíró és Pjotr Todorovszkij rendező azt az örökzöld változatot választotta, amikor egy szép, életvidám asszony kap újabb esélyt a boldogságra, de a vőlegény az utolsó pillanatban eltűnik. Ez az alaphelyzet jó ürügy arra is, hogy az alkotók folyamatosan szidhassák férfitársaikat, és megpróbálják bemutatni a férjek és agglegények különböző típusait. A nevettetés és a könnyeztetés közül azonban nem tudtak választani, sem egyensúlyt teremteni köztük, a film egy vígjátéki, könnyed indításból átsodródik a közhelyes melodrámába, majd poénértékű befejezésbe. A műfaji tisztázatlanság és a zavaros cselekmény lehet az oka, hogy egyetlen helyzet sem kidolgozott, és egyetlen figura sem igazán megformált. Többnyire mesélnek ebben a filmben, unalmasan, a lecövekelt kamera előtt. A főszerepet hiába írták egyenesen Ljudmilla Gurcsenkónak. A színésznőnek, aki a Szibériádában, az Öt estében megkapó pillanatokat teremtett, itt nincs kit és nincs mit eljátszania, bár erőfeszítéseit Arany Sas díjjal jutalmazták a manilai filmfesztiválon.

A néző gondolkodhat, hogy egyáltalán miről szól a kusza, esetleges történet, amely képi élményt nem ad. Rita asszony barátnője elmondja: „Egy valamire való férfi manapság vagy infarktust kap, vagy alkoholista, vagy meglép”. A tanulságot ki-ki vonja le, tetszés szerint.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/11 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6598