KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Lengyel filmhét
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Vicsorgó Arany Oroszlánok Velence
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Az egyensúly keresése Magánélet

• Spiró György: A befejezetlen dráma Nyikita Mihalkov filmjei a televízióban
• Báron György: A „speciális visszaesés” Könnyű testi sértés
• Koltai Tamás: Megérkezett a revizor? Délibábok országa
• Kovács István: Történelmi misztériumjáték Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Fábri Zoltán: Emlékezés Nádasdy László (1929–1983)
• Nemes Nagy Ágnes: Lovag-ábránd Excalibur
• Fogarassy Miklós: Utazások egy katonai szükségállapot mélyére Az út
• Barna Imre: Az utolsó t... Az utolsó tangó Párizsban
• Gyárfás Endre: Bölénynyúzók A vadnyugat népköltészete és a westernfilm
LÁTTUK MÉG
• Székely András: Az idő urai
• Koltai Ágnes: Portrék korhű keretben
• Takács Ferenc: A francia hadnagy szeretője
• Kapecz Zsuzsa: Rita asszony menyasszony
• Deli Bálint Attila: Az álarcos lovas legendája
• Zoltán Katalin: Röpke éjszaka
• Greskovits Béla: Csillaghullás
VIDEÓ
• Mihály Éva: Képmagnózgatásaink... Kerekasztal-beszélgetés a videó kulturális felhasználásáról
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Kis magyar lexikonográfia

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csillaghullás

Greskovits Béla

 

Archaikus korok népei érintetlen ifjakat áldoztak a háború, a harag isteneinek. Ősrégi szokásuknak állítunk öntudatlanul emléket, valahányszor az „ártatlan”-t az „áldozat” jelzőjeként használjuk.

Talankin filmje arról szól, hogyan tette civilizációnk második világháborúja újra élővé e szókapcsolatnak a civilizáció előtti értelmét. A Csillaghullás hőse, Misa, ártatlan áldozat. Serdülő-katona, aki az iskolatáskát cserélte tölténytáskára, az ifjúkor álmait súlyos sebesülése lázálmaira. Érintetlen legényke, akiben már a film nyitó képsorában szentképpé magasztosul egy fájdalmas szép női arc, aki számára a mezítelen női test a fürdető asszonyok anyás testének emlékét jelenti, a szerelem pedig a gyermekkori egymásratalálás civakodó boldogságát.

Sebesülten, egy frontkórházban szembesül a ténnyel, hogy „férfivá” alázták az öldöklés és félelem poklában, mielőtt férfivá avathatták volna a szerelem szép, emberi szertartásaiban. E problematika megérdemel egy filmet. Egy, a Csillaghullásnál igényesebb és eredetibb filmet. Talankin – mintha eleve nem bízna választott tárgya saját belső gazdagságában, vagy a néző fogékonyságában, minduntalan a témán kívüleső szépségnek megidézésével tereli el figyelmünket amúgy is vontatott alkotása mondanivalójáról. Kamerája hosszú percekig méláz az alkonyi folyó lomha fenségén, elbámészkodik a romos házfalakon tanyát vert sárgás gombák és zöld penészfoltok Sztalkerből ismert esztétikumán, miközben kis kamasza elárvultan csetlik-botlik kidolgozatlan, erőtlen szerepében, tapasztalt katonatársai és a szerelemre éhes nőnemű ártatlanok között. Bensőbb és hitelesebb bizonyítékok híján főként a kislegény által, s a kislegényért hullatott könnyek érzékeltekik Misa sorsának tragédiáját. Csakhogy míg a kamaszos feszélyezettség szívszorító hátterének értő megjelenítése talán könnyet csalna a néző szemébe, a Csillaghullás könnyáradata csak feszélyezi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6600