KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Lengyel filmhét
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Vicsorgó Arany Oroszlánok Velence
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Az egyensúly keresése Magánélet

• Spiró György: A befejezetlen dráma Nyikita Mihalkov filmjei a televízióban
• Báron György: A „speciális visszaesés” Könnyű testi sértés
• Koltai Tamás: Megérkezett a revizor? Délibábok országa
• Kovács István: Történelmi misztériumjáték Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Fábri Zoltán: Emlékezés Nádasdy László (1929–1983)
• Nemes Nagy Ágnes: Lovag-ábránd Excalibur
• Fogarassy Miklós: Utazások egy katonai szükségállapot mélyére Az út
• Barna Imre: Az utolsó t... Az utolsó tangó Párizsban
• Gyárfás Endre: Bölénynyúzók A vadnyugat népköltészete és a westernfilm
LÁTTUK MÉG
• Székely András: Az idő urai
• Koltai Ágnes: Portrék korhű keretben
• Takács Ferenc: A francia hadnagy szeretője
• Kapecz Zsuzsa: Rita asszony menyasszony
• Deli Bálint Attila: Az álarcos lovas legendája
• Zoltán Katalin: Röpke éjszaka
• Greskovits Béla: Csillaghullás
VIDEÓ
• Mihály Éva: Képmagnózgatásaink... Kerekasztal-beszélgetés a videó kulturális felhasználásáról
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Kis magyar lexikonográfia

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Röpke éjszaka

Zoltán Katalin

 

Mihail Bjelikov szovjet rendező filmje 1982-ben a Mannheimi Filmfesztiválon nagydíjat nyert. Társszerzőként Vlagyimir Menysov neve fémjelzi a filmet, aki az Oscar-díjas Moszkva nem hisz a könnyeknek rendezője.

A film a második világháborút követő éveket, szétroncsolt, csonka családok, magányossá vált emberek küzdelmét eleveníti meg egy kamaszfiú szemszögéből, aki hiába várja haza apját a frontról. Az ő „éretté” válását kísérhetjük végig sajátos kamaszkonfliktusokon keresztül: a felnőttekhez való ambivalens viszony, a gyerekközösségek kialakulása, az első szerelem kamasz-erotikája, a „beavatási szertartás...” és így tovább. Az ismert elemek azonban a képek új összefüggésébe ágyazva, eredeti jelentéssel telítődnek. Minden ki nem mondható gondolatot, érzést a vizualitás, a tiszta filmnyelv szív magába és sugározza egyszersmind. A gazdag hangulati tartalmat a bravúros kamerakezelés oldja líraivá, vagy feszíti drámaivá. A szóbeli közlések, dialógusok a látvány kontrasztjaként élnek. A suta szavak, a kongó, néha színpadias frázisok szerepe az, hogy ironikusan ellenpontozzák az árnyalt, kifejező kameramozgást. Így éppen a tematikus közhelyszerűség, a kiüresedett szófordulatok és a bonyolult, sokjelentésű vizuális hatás ellentéte hordozza a művészi üzenetet. A Röpke éjszaka a háború utáni nemzedék magáratalálásának lírai dokumentuma, felnőtt önvizsgálata.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6599