KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hová tűnt Agatha Christie?

Harmat György

 

Könnyű kimondani (hisz igaz), hogy ez a film híres emberek magánéletében vájkáló giccstermék, lassan kibontakozó féltékenységi dráma, lila szerelmi románc és közhelyekből kirakott lélektani elemzés, mégis vonzó, mert izgalmas krimi, szellemes társalgási vígjáték.

A kiindulópont az, hogy „a detektívregény királynője” 1926 decemberében eltűnt, és erről a néhány napról 50 évvel későbbi haláláig sem adott magyarázatot. Ennyi a tény, s a többi filmíró-szakemberek kitalálmánya, és a legkevésbé valószínű, hogy éppen az történt, amit a vásznon látunk. Ez persze nem baj, hiszen a sztori meglepő fordulatokkal is szolgál, méltóan Agatha Christie-hez.

Élvezhetjük a történetet, de még annál is jobban a gazdagon berendezett éttermeket, ruhaszalont, gyógyfürdőt. Az ablakon lecsorgó esőt, amint Mrs. Christie arcán tükröződik. A fénypászmák sugarazta szállongó porszemeket. Mindezt (és még mi mindent!) a zseniális Vittorio Storaro (Huszadik század, A Hold, Apokalipszis most operatőre) jóvoltából, akinek fényképezése: ritka ünnep a szemnek.

Élvezhetjük Dustin Hoffman játékát, szerencsére eredeti hangján. Az amerikai újságíró szerepét nyilván neki írták. A gátlásosságnak és céltudatos arroganciának, gúnynak és bájnak ezt a keverékét csak ő tudja ilyen hitelesen elővarázsolni. Közös jeleneteik Agathával (megismerkedésük, táncuk) életteli, finom humorú kis csodák. A Nagyítás óta a legnagyobbak között számontartot Vanessa Redgrave egyébként Hoffman nélkül most korántsem meggyőző: riadt és kissé hisztérikus szem-meresztgetése, patologikus félénksége gyakran vált ki nevetést, holott meg kellene hatódnunk. Ez valószínűleg Michael Apted rendező hibája: a színésznő azt játszotta, amit kértek tőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6952