KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Filmes könyvek közt Rómában

Csantavéri Júlia

 

1982. augusztus. A harmincöt fokos hőségben a város egyre jobban kiürül, hivatalok, éttermek, presszók, boltok zárnak egymás után. Róma már a nagy össznemzeti vakációra készül. A könyvesboltok ajtaján is egyre gyakoribb a felirat: Chiuso per ferie – szabadság miatt zárva. Aki akar, vehet persze könyvet így is. A könnyebb műfaj kedvelői a bazárok, újságárusok kínálatából válogathatnak, az ínyencebbek böngészhetnek az antikváriusok sátrainál a Tevere valamelyik hídján. S akinek mindez nem elég, annak ott a Feltrinelli kiadó könyvesboltja, amely – nagy ritkaság – egész nyáron nyitva tart, s tágas helyiségeiben sok minden megtalálható mindabból, ami az utóbbi tíz évben Olaszországban megjelent, s ami mégse, az bármikor megrendelhető.

Filmes könyv mindenütt akad. A bazárokban az idén csakúgy, mint tavaly, Marilyn Monroe a sztár. Élete, úgy látszik, kifogyhatatlan pénzforrást jelent kiadók és mozik számára gyaránt. Aki délután ezeket a könyveket olvassa, este már nézheti is a Circus Maximusban felállított óriási vásznon Monroe filmjeit kilenctől akár hajnali kettőig. A színészeket vagy rendezőket bemutató monográfia egyébként is az olasz filmkönyvkiadás legjellemzőbb műfaja. A közönség kedvenc sztárjait felidéző könyv pedig mindig siker. Az élen a Gremesi kiadó áll. Le stelle filanti című sorozatában az olasz és a külföldi film olyan nagy alakjait mutatta be eddig, mint például Miranda, Valli, Toto, Tognazzi, Wayne, Lollobrigida. Jó filológiai apparátusra építő, érdekes fotóanyaggal ellátott hasznos könyvek ezek. Különösen érdekes a sorozaton kívül, de szintén a Gremesi által megjelentetett, a Harmadik Birodalom sztárjait bemutató, a kismonográfiáknál általánosabb szempontú tanulmánykötet. S aki mindezek mellé meg tudja szerezni G. Cesare Castello 1957-ben kiadott, s azóta is az újrakiadásrt váró, ma már csak az antikváriumokban felbukkanó nagyszerű könyvét a sztárolásról, igazán szerencsésnek mondhatja magát. Ez a könyv egyébként annak idején magyarul is megjelent.

A rendezői portrék tekintetében nem ilyen jó a helyzet. A soványabb választékhoz szokott magyar olvasót ugyan enyhe szédülés környékezi már a címek puszta átfutása után is, közelebbről vizsgálva a dolgot azonban hamar rádöbben, hogy a nagy kiadók már az 1976-os fellendülés idején is, s az azóta lényegesen megnehezült gazdasági helyzetben még inkább a biztos befutóra tettek. Az élen mindenütt a nagy olaszok, Antonioni és Fellini állnak, őket követi Buñuel, Chaplin, Hitchcock, Bergman, Welles stb. Csupa olyan név, akiknek életművét az angolszász és francia kritika már bőségesen feldolgozta, kevés tehát a nyitott kérdés, s akiknek filmjei, s így a róluk szóló könyvek is – többé-kevésbé – mindig közönségsikert jelentenek.

Jelentős a nagy kiadók fordítói tevékenysége. Különösen a Milano Libri tűnik ki teljes amerikai sorozatok átültetésével. A kiadóhoz fűződik az 1981-es év egyik nagy sikere, Michel Ciment Kubrick-könyvének olasz változata. (Az eredeti, francia kiadásról a májusi számában közölt méltatást a Filmvilág.) A kötet ragyogó példája a szép kiállítású, lapozgatós könyvnek is beváló, de még megfizethető árú albumnak, amelyet néhány jó tanulmány és izgalmas riport tesz igazán kívánatossá. A témában elmélyülni kívánó olvasó pedig a színházi, zenei és filmes könyvek eladására specializálódott kis könyvesboltok hátsó polcain még megtalálhatja Enrico Ghezzinek az Il castoro cinema című sorozatban néhány éve megjelent filozófiai szempontú Kubrick-monográfiáját.

Szívesen és gyakran adnak ki forgatókönyveket. Régebben főként a film alapjául szolgáló szövegeket, amelyek gyakran nem voltak azonosak a végső változattal. Ma már a vágóasztalon kialakult változatot használják leggyakrabban. A legismertebb és legjobban dokumentált sorozat a Capelli kiadó a mi Az ötlettől a filmig című sorozatunkhoz hasonló Dal soggietto al film, és a Feltrinellié, amelyben eddig Angelopoulos, Bellocohio, Eizenstein, Ferreri, Gruault/Resnais, Herzog, Marker, Schneider, Troisi, Wajda és Wenders forgatókönyvei jelentek meg.

A kisebb és legkisebb kiadó választéka nagyon izgalmas, bár ezek állandó anyagi gondokkal, gyakran a teljes megszűnés rémével küszködve, csak ritkábban és drágábban tudnak a piacon megjelenni. Ezek közé tartozik a La nuova Italia, a már említett Il castoro című sorozat kiadója. A sorozat rendkívül hullámzó színvonala és korlátozott terjedelme ellenére igen fontos szerepet játszik, mert vállalkozott rá, hogy tájékoztatást adjon olyan rendezőkről is, akiknek életműve Olaszországban még szinte teljesen feldolgozatlan, így került sor az évek során többek között Camerini, Coppola, Scorsese, Kurosava bemutatására. A firenzei La casa Usher úttörő szerepet tölt be. Felvállalta a helyi, tartományi, illetve megyei filmes tevékenységek, fesztiválok, fórumok írott anyagának kiadását. Így jelenhetett meg először könyv alakban a paviai közigazgatás által 1977 óta minden évben megrendezett filmes könyvszemle anyaga, a Leggere lo spettacolo, amely műfajonként rendszerezve ismerteti az előző évben Olaszországban megjelent filmkönyveket. Egy olyan országban, ahol évente 200 (!) filmkönyv jelenik meg, rendkívül heterogén tartalommal és formában, a vállalkozás jelentősége igen nagy. Nemcsak a tájékozódást segíti, de lehetőséget nyújt a filmes könyvkiadás, s az alapját képező szellemi élet, a publicisztika és a tudományos kutatás irányvonalainak érzékeltetésére is. Hogy milyen gyümölcsöző lehet a kiadó és a kulturális közigazgatás együttműködése, arra jó példa a nagyszerű Truffaut-monográfia, amelynek elkészítését a firenzei Népek Fesztiválja Truffaut-sorozata inspirálta. A szerkesztő rendkívüli szeretettel és témaismerettel gyújtötte össze és szerkesztette egységes kötetté olyan szerzők írásait, akik valóban belülről ismerik a francia rendező világát. Az olvasó nemcsak átfogó képet kap a ma már szinte klasszikusnak számító rendezőről és producerről, de életművének feszültségeit, kitérőit, többértelműségét is érzékeli, sőt valamelyes képet kap arról a „filmes gépezetről” is, amely meghatározó súllyal nehezedik az alkotóra. A tanulmányokat részletes, de válogatott filmográfia és bibliográfia követi, segítve minden további kutatást.

Hasonlóan ehhez a kiadó, a helyi szervek és a pesarói filmfesztivál rendezőségének jó együttműködése nyomán jöhetett létre a Latin-Amerika, Brazília, Kuba filmművészetét bemutató kötetek vagy épp legutóbb a magyar filmkritikai írásokból válogató antológia. Az országot behálózó filmklubmozgalom vetítéssorozataihoz kapcsolódik a Jancsó Miklósról az idén megjelent monográfia csakúgy, mint az amerikai underground filmek múltját és jelenét bemutató kötetek vagy az olyan különlegesség, mint a genovai Lumière filmklub kiadványa Paul Vecchialiról. Mindez világosan bizonyítja azt a más területeken is jelentkező tényt, hogy Olaszország kulturális élete egyre jobban decentralizálódik, a hangsúlyok a tartományi, helyi szervek kezdeményezéseire helyeződnek át. Hogy mindennek lesz-e, s milyen hatása az olasz kulturális élet egészére nézve, még nem látható előre. A jelen helyzetben bármilyen élénk és érdekes is a megyék tevékenysége, kiadványaik nem jelentenek igazi konkurrenciát a nagy kiadók könyvdömpingjével szemben. Legnagyobb részük stencil-papíron jelenik meg, az alacsony példányszám miatt csak ritkán kerülnek be a hivatalos könyvesbolti hálózatba, s így csak kevesekhez jutnak el.

S végül az elmélet. Az olasz filmkönyvkiadást valamikor az erős elméletiség jellemezte, s Barbarótól Aristarcóig európai hírű nevek fémjelezték. A 70-es években amerikai–francia mintára kiépülő filmkönyvkiadási rendszer azonban olyan arányokat teremtett, amelyben a lényegesen nagyobb közönségre és haszonra számító életrajzok, forgatókönyvek, filmtörténetnek álcázott útmutatók szinte elsöpörték az elméletet. A tendenciát tovább erősítette a „filmfogyasztás” struktúrájának átalakulása, a mennyiségi növekedés, és a nézők megváltozott igényei, amelyek minden eddiginél nagyobb keresletet teremtettek a tájékoztató kritika iránt. Jól mutatja ezt a folyamatot a Garzanti, az egyik legnagyobb olasz kiadó Il cinema című sorozatának története. Az elméleti stúdiumok bemutatására vállalkozó sorozatban eleinte szemiológiai és filmszociológiai tanulmányok jelentek meg, majd ez a sorozat adott helyet az orosz formalisták filmelméleti írásainak is. Ma a sorozatban főként forgatókönyvek jelennek meg. A sorozatok közül ma már szinte kizárólag a Quaderni di filmcritica darabjai között találhatunk rendszeresen válogatásokat nagy rendezők és filmesztéták elméleti írásaiból. Egyébként a megjelenő filmelméleti könyvek egy része fordítás. Eizenstein, Lotman, Chatman, Godard művei. Más részük a különböző kiadóknál alkalmanként megjelenő résztanulmány. Ez utóbbiakra erősen jellemző az antropológiai és szemiotikai megközelítés, s az erőszak, mint téma. Néhány cím: A film mint elnyomó művészet; A katasztrófa képe film, sokk és tabu; A félelem mozija; Az erőszak útjai Filmek a restauráció idejéből 1970–1980; A film antropológiája. Vitatható, de rendszerint igen érdekes tanulmányok ezek, az átfogó összegezés igénye nélkül. Az elmélet összefoglalását főként a didaktikai szempontú, tanárok és diákok számára készülő kézikönyvek kísérlik meg. Az olasz társadalom jelenlegi bizonytalan, érdekközösségek és ellentétek szövevényétől átszőtt rendszerében – még volt alkalmam látni, hogyan ocsúdik Róma a legújabb kormányválságra, az emberek arcán a fásultságot és a szarkazmust, s a tizenegy párt szatírába illő marakodását a tévében – az iskolarendszer néhány éve megindult átfogó reformja tűnik olyan kristályosodási pontnak, amelyben a feladatok legalább konkrétan megragadhatók, s elképzelhető a haladó erők összefogása. Az új iskolában igen nagy szerepet szántak a filmművészetnek mint a vizuális kutatás eszközének, s a programok kidolgozásában nemcsak a pedagógia, de a filmművészet legkiválóbb szakértői is részt vesznek. A könyvkiadásban olyan kézikönyvek megjelenése kíséri ezt a folyamatot, mint Barthélémy Amengual Per capire i film (A filmek megértéséhez) című, rendkívül sok új szempontot kínáló kézikönyve vagy Angelo Moscariello egy régi problémát új megvilágításba helyező Film és/vagy irodalom című kötete, s legújabban Paolo Uccello először 1966-ban megjelent nagysikerű Cinema, tecnica e linguaggio (A film technikája és nyelvezete) című könyvének megfelelő kiegészítésekkel ellátott új kiadása.

Az olasz filmkönyvkiadás változásai, eredményei és problémái tehát érzékenyen tükrözik mindazokat a mozgásokat, amelyek a kulturális élet egészét áthatják. Egy dolog azonban nyilvánvaló. Itáliában hagyományosan nagy erők tömörülnek a filmes kultúra köré, s az utak nyitottak egy új minőségi ugrás lehetősége felé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6960