KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A csere

Zilahi Judit

Illetlen dolog olyasvalamit számon kérni, amire nem is kaptunk ígéretet. És mégis: noha a litván köztársasági stúdió produkciója, A csere főcímében csupán egy „Jurij Trifonov hasoncímű kisregényének motívumain alapuló” filmet ígér, ez a pompás, gazdag kisrealizmussal megírt Trifonov-mű túlságosan jó ahhoz, semhogy elleplezhetnénk csalódottságunkat a belőle készült film láttán. Az a paradox helyzet állt elő itt, hogy míg a kisregény csupa telibe talált kép, sokdimenziós figura, ügyesen alkalmazott flash back, a film megközelítési módja verbális, ami előregörgeti, az nem a helyzetek képi megfogalmazása, csak szó, szó, szó. Alapvetően elhibázott a film koncepciója: a drámai meglepetés köztudomásúan nem az, ha a kutya harapja meg az embert, hanem ha az ember harapja meg a kutyát. A kisregényben ez valóban így történik, egy ízig-vérig erkölcsös, jó családapa és jó fiú kényszerül a súlyos lakásgondok miatt arra, hogy haldokló anyjának társbérleti szobájára spekuláljon. A filmben épp azáltal sikkad el a dráma, hogy a főhőst környezetének tagjai számos hosszadalmas tirádában már eleve erkölcstelennek bélyegzik, és így semmi váratlan nem történik, amikor végre-valahára sor kerül a lakás körüli machinációkra.

Előrebocsátván, hogy a rendezőnek szíve joga, hogyan él a feldolgozott kisregény motívumaival, fenntartásunkat kell kifejezni módszere iránt, mellyel a film kétharmadát hagyja leperegni, mielőtt a fő témára, a címben is megőrzött lakáscserére rátér. Az első kétharmadban minden bizonnyal épp ezért keletkezett a vákuum, amit aztán kínos igyekezettel töltenek ki a főhős „erkölcstelenségét” exponáló jelenetek. Tagadhatatlan erénye viszont a filmnek, hogy szűk szoba belsőivel jól kelti életre Trifonov súlyos, komor, sötét tónusú képi világát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7698