KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Tévémozi

Karcsai Kulcsár István

 

Hitchcock

 

Alfred Hitchcock életének nyolc évtizedéből hatot töltött el a filmszakmában. Mindent tudott a filmrendezői pályáról, a technikától kezdve (eredetileg mérnöknek készült) a forgatókönyvíráson át a színészekkel való bánásmódig. Kialakította egyéni hangját, saját stílusát. Legendássá váltak hosszú beállításai, páratlan gépmozgatásai, hősei lelkivilágának aprólékos, hiteles rajza, a cselekmény pontosan kiszámított, precíz bonyolítása, szerkesztő és különös légkört varázsoló képessége. 1943-ban, mikor a Mentőcsónak című filmjét forgatta, már birtokában volt ezeknek az eszközöknek. Egyedi bravúr, hogy a film egy csónakban játszódik, menekülő hajótöröttek vergődését mutatja be a háborús tengeren. Félelmes atmoszférateremtő ereje ezúttal humánus, pacifista, antifasiszta mondanivalójával párosul. Szemléletének embersége megbocsáthatóvá teszi, hogy éppen ebből következően néhol leegyszerűsített szimbólummá válnak alakjai.

Az 1949-ben készült Rémület a színpadon a színházi világ amúgy is érdekes atmoszféráját tudja megtölteni a bűnügyi történet izgalmával. Marlene Dietrich pedig nemcsak vonzó és érdekes a főszerepben, hanem a szerepformálás sokrétűségével is kitűnik.

 

 

Keleti Márton két filmje

 

Keleti Márton célratörő, dinamikus alakja már életében legendássá vált. Tudatosan törekedett a legszélesebb értelemben vett közönségigény kielégítésére és érzékenyen figyelt a mindenkori időszerűségre, a „szempontokra”. Ez persze nem ment megalkuvás nélkül. Viszont évente több filmet rendezett az ötvenes, hatvanas években. Háromszor kapott Kossuth-díjat.

A munkásságát bemutató sorozatban A tanítónő elsősorban filmtörténeti szempontból érdekes. Ez volt a felszabadulás után forgatott első magyar film, 1945. szeptember 22-én mutatták be. Keleti (bár a jobboldali „őrségváltás” utáni korszakban nem dolgozhatott) jelentős filmrendezői múlttal rendelkezett, a harmincas években hat filmet forgatott, így ez a hetedik rendezése. Bródy Sándor színművének fanyar, nyers, lázadó hangját alig találjuk meg a belőle készült filmben. Flórát, a tanítónőt, drámai küzdelem helyett valami megható, érzelmes példamutatás jellemzi, ifjú Nagy pedig (Jávor Pál alakítja) a harmincas évek filmjeitől semmiben sem különböző snájdig, cigányos mulatozást csap. A régi emlékeket keresők viszont újra láthatják Szörényi Évát, Jávor Pált, Rózsahegyi Kálmánt, Gózont...

A Beszterce ostroma az utolsó magánvállalkozásban készült magyar film, 1948-ban készítette az Orient Film, melynek Keleti Márton volt az irányítója. (1955-ben némi módosítással mutatták be a film második változatát.) A Mikszáth Kálmán nyomán készült film főalakja egy furcsa, anakronisztikus várúr. Az alkotók azonban, úgy látszik, nem eléggé bíztak magában a történetben, és egy magyarázó kerettel toldották meg, ami nem válik hasznára.

 

 

Ha megjön József

 

József hajós, és elszólítja hivatása. Nehéz gyerekkort megélt fiatal felesége, alig egyhónapos asszonyként, magára marad. Igaz, ez különös magány, mert minden mozdulatát anyósa figyeli. Ezt az alaphelyzetet vizsgálja és elemzi Kézdi-Kovács Zsolt filmje. Mária, a fiatalasszony sivár hétköznapjait, a néhány hetes együttlétben fellobbanó kapcsolat kínzó hiányát, a messzi tengerekről érkező üdvözlőlapok furcsa idegenségét, menekülésnek szánt és csalódást hozó futó szerelmi kalandjait. És mindenekelőtt azt a kényszerű együttlétet, ami összeköti Máriát és anyósát, és akarva-akaratlanul robbanásig feszül.

A rendező lényegre törő következetességgel koncentrál a két nőalakra. Mindennapjaik környezetében látjuk őket, magától értetődő élethelyzetekben. Kézdi-Kovács filmalkotói erénye abban az ábrázolásmódban nyilvánul meg, hogy a látszólagos egyszerűség és könnyedség mögött nagyon pontos és bonyolult analízis húzódik meg, mely egyben a rendező hozzászólása is ahhoz, hogyan élünk, milyenek a kapcsolataink.

Nem mindennapi színészi párost láthatunk anyós és meny szerepében. Ruttkai Évát, aki kiváló színésznő, és megértette, hogy a szürkének is mennyi árnyalata van; és Monori Lilit, aki a színészi jelenlét hitelességével él a filmben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7710