KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/december
GAÁL ISTVÁN
• Báron György: A képíró Gaál István
• Pörös Géza: Gazdag pillanatok Beszélgetés Gaál Istvánnal
FILMFESTÉSZET
• Lajta Gábor: Barokk mozi Jarman és Caravaggio
• Pataki Gábor: Dionüszosz farmeröltönyben Csernus és Caravaggio
ANTONIONI
• Bikácsy Gergely: Fennsík és folyóvölgy Antonioni szemhatára
BOSSZÚFILMEK
• Hungler Tímea: Fúria képében Bosszús csajok
• N. N.: Női bosszúfilmek
• Géczi Zoltán: A gyűlölet szépprózája Park Chan-wook: A bosszú ura; A bosszú asszonya
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Babel.com Velence
• Klacsán Csaba: A minőség rovására Pécs: Moveast
TELEVÍZÓ
• Hammer Ferenc: Online társadalom Digitális rendszerváltás
• Hirsch Tibor: Voltunk mi együtt is Magyar plazma
KRITIKA
• Kolozsi László: Dis városában Lányok
• Muhi Klára: Fut velünk egy rossz szekér Off Hollywood
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Persepolis
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A semmi peremén Boldog új élet
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az ismeretlen
• Vajda Judit: XXY
• Vízer Balázs: Királyság
• Pápai Zsolt: Elizabeth: Az aranykor
• Klág Dávid: Az ügynökség
• Herpai Gergely: A falka
• Tüske Zsuzsanna: A bárányok harapnak
DVD
• Csillag Márton: Pixar-rövidfilmek
• Pápai Zsolt: Üres város
• Csillag Márton: A gyilkos; A csalás
• Tosoki Gyula: Kerek rockerek
GAÁL ISTVÁN
• Kósa Ferenc: A hallgatás csöndje Búcsú Gaál Istvántól

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Pixar-rövidfilmek

Csillag Márton

Pixar Shorts – amerikai, 1984–2006. Rendezte: John Lasseter, Jan Pinkava, Gary Ridstrom és mások. Forgalmazza: InterCom. 50 perc.

 

A film médiumának megvan az a csodálatos tulajdonsága, hogy olyan könnyedséggel dokumentálja az élő környezet mozgását, mint ahogyan a fogpaszta csusszan ki a tubusból. A 3D-animáció terén évtizedek óta úttörő Pixar filmjeiben éppen ez a természetes könnyedség oly imponáló, holott ők a nehezebbik végén ragadják meg a ceruzát: nem dokumentálnak, hanem rekonstruálnak, sőt konstruálnak – azaz képletesen szólva nem kinyomják a fogkrémet a tubusból, hanem visszatöltik azt. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a hetvenes évek végén életre keltett animációs istálló első rövidfilmjei a számítógépes képalkotás (és elbeszélés) történetében olyan fontos szerepet töltenek be, mint a Lumière testvérek kisfilmjei a mozgókép egyetemes történetében.

A Pixar animátorai a való világhoz megtévesztésig hasonlító tereket képesek teremteni, benépesítve azokat nemcsak szereplőkkel, de történetekkel is. Chaplin burleszkjeihez hasonlóan az első Pixar-hősök is szinte laboratóriumi körülmények között tanulják az életet, tesztelik saját magukat különböző szituációkban, így csetléseik és botlásaik legalább olyan izgalmasak, mint a Modern idők, A diktátor, a Toy Story vagy éppen a Szörny Rt. világmagyarázó művei. Arról nem is beszélve, hogy a kis dolgozatok közötti technikai újítások milyen szembetűnőek. Mert míg például az 1984-es Andre & Wally B kalandjai egy kezdetleges számítógépes játék háromdimenziós változatára emlékeztet, csupa fényes, vakolatlan felülettel, a három évvel későbbi Red álma már gondos látványtervezői és operatőri munka eredménye. A címszereplő egykerekű bicikli új-hollywoodi színvilágú díszletek között, esős nagyvárosi éjszaka közepén álmodik arról, hogy egy fejlámpa fényében túlbohóckodik egy bohócot, majd szépen csendesen lehajtja fejét (nyergét), és visszagurul a sarokba. A tárgyak megszemélyesítése már az eggyel korábbi, 1986-os Luxo Jr.-ban is környezettudatosságról árulkodott, az alkotói empátia azonban a kis piros kerékpár történetében eredményezett először emberi mélységű történetet: La Fontaine után szabadon nemcsak az állatoknak van lelkük, de a tárgyaknak is, hiszen a számítógép is csak egy használati eszköz, melyet az ember (az állat után) igába hajt. Fenti recept mintájára a Pixar sorban szülte az emberi környezetben élő tárgyakról szóló történeteket, kezdve a kiszolgáltatott bádogjáték merész akciójától (A bádog bábu, 1988) az üvegfélgömbbe zárt hóember vágyakozásáig (Nippfelkelés, 1989), melyek után a stúdió az egész estés filmek felé vette az irányt, tágítva ezzel a játékteret, kibővítve a technikai lehetőségeket és a képzelőerőt – befogadói és alkotói szinten egyaránt.

Ettől a pillanattól a kisfilmek járulékos termékek a nagyok mellett vagy rendezői szívügyek, melyek röviden bemutatják, animáció tekintetében hol jár a stúdió, és egyfajta bónuszként bepillantást engednek a már megismert hősök off-screen mindennapjaiba. A Mike új autója (2002) a Szörny Rt. népszerű munkatársait szerepelteti, a Jack-Jack támadása (2005) a Hihetetlen család legifjabb, lobbanékony természetű tagját, a Matuka és a Szellemfény (2006) pedig Kipufogó-fürdő legbarátságosabb négykerekűjét. A szívügyek közé olyan művek sorolhatók, mint az önmagával sakkozó öregúr lírai etüdje (Geri sakkozik, 1997), a pimasz kis verebek életleckéje (Madárkák a dróton, 2001), a pucér birka tánca (Ugrándozva, 2004), a reneszánsz utcazenészek grandiózus viadala (Egyszemélyes zenekar, 2006) vagy a betanuló földönkívüli teleportáló vizsgamunkája (Levitáció, 2007).

A Pixar-univerzum lakói fura frigy gyümölcsei: kitalálásuk szigorú önvizsgálat eredménye, megalkotásuk pedig precíz önismereté, hiszen lelküket emberi tulajdonságokból építik, testüket pedig a mozgás, a térben való létezés törvényei szerint. És mindezt egy egyszerű történetben, néhány perc leforgása alatt mutatják be. Miként nincsen két egyforma ember, egy Pixar-kisfilmnek sincsen két egyforma pillanata – mindegy, hányszor nézzük meg: a jól megtervezett spontaneitás ugyanis olyan életszerűvé teszi a történéseket, mintha éppen most folynának.

Extrák: alkotói kommentárok; doku a Pixar-animáció fejlődéséről; néhány teszt bemutatása.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9211