KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/március
KRÓNIKA
• N. N.: A 40. Magyar Filmszemle díjai
FEKETE AMERIKA
• Boros Gábor: Egy slukk New York Spike Lee rebellisei
• Géczi Zoltán: Lent, a Mississippi szívében Blues és film
• Schreiber András: A bőrszín prófétája Oscar Micheaux
• Orosdy Dániel: Virgil Tibbs Amerikája Forró éjszakában
TINIFILMEK
• Hirsch Tibor: A megszelídített dúvad Tinivámpírok
• Sepsi László: Dzsihád-generáció Kamaszhorror
• Varró Attila: A kéreg alatt Coraline és a titkos ajtó
• Alföldi Nóra: Az ártatlanság kórja High School Musical
SZKRIPT-HORROR
• Kolozsi László: Hollywoodi elsősegély Lidércnyomás forgatókönyvre
• Hamar Péter: „Az isten homloka” Móricz, a forgatókönyvíró
MOZITREND
• Deák Dániel: A mozi térben él tovább
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Zsenik a ponyván
• Harmat György: A sztár ezeregy arca
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A mások pokla
• Schubert Gusztáv: Totálkár Koccanás
• Barotányi Zoltán: Ez az a sótörés? Fonyó Gergely: Made in Hungaria
• Wostry Ferenc: Szép remények Gettómilliomos
MOZI
• Nevelős Zoltán: A felolvasó
• Kolozsi László: Kilencedik mennyország
• Pápai Zsolt: Akaratlanul
• Baski Sándor: A világ nagy, és a megváltás a sarkon ólálkodik
• Schreiber András: A Baader–Menhof csoport
• Tüske Zsuzsanna: Kétely
• Margitházi Beja: Marcela
• Varró Attila: Largo Winch
• Vajda Judit: Hét élet
• Forgács Nóra Kinga: Téli utazás
• Ádám Péter: Tintaszív
DVD
• Hungler Tímea: Nosferatu/A vámpír árnyéka
• Teszár Dávid: Meghallgatás
• Pápai Zsolt: Az igazság malmai
• Alföldi Nóra: A hiba nem az ön készülékében van

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hét élet

Vajda Judit

Seven Pounds – amerikai, 2008. Rendezte: Gabriele Muccino. Írta: Grant Nieporte. Kép: Philippe Le Sourd. Zene: Angelo Milli. Szereplők: Will Smith (Ben Thomas), Rosario Dawson (Emily), Woody Harrelson (Ezra), Barry Pepper (Dan), Michael Ealy (Ben testvére). Gyártó: Columbia / Escape Artists / Overbrook / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 123 perc.

 

A boldogság nyomában igaz meséjének rendezője, Gabriele Muccino és Will Smith újabb egymásra találása azon trükkös melodrámák sorába csatlakozik (21 gramm, Ütközések), melyek a súlyos, érzelmes, giccsbe hajló cselekményt szokatlan szerkezettel, komplex dramaturgiával ellensúlyozzák. A több szálon futó, tablószerű narratíva esetünkben annyiban módosul, hogy a címben említett hét életet összeköti egyetlen figura, a főhős, akinek személye azonban végig homályban marad, ahogy legfőbb motivációja is, hiszen a végső, nagy igazság csak a film legvégére, fokozatosan derül ki. Annyit látunk, hogy hősünk neveket ismételget, embereket figyel meg, akikkel szemben valamiféleképpen Isten nagykövetét akarja játszani.

Épp az információknak ez a drasztikus visszatartása adja a film erejét, hiszen igen magas fokú nézői aktivitást igényel, hogy összerakjuk az alkotók által összekevert kirakósjáték darabkáit. Ám sajnos pont ezt az örömöt veszik el tőlünk, amikor a váltogatott idősíkok és cselekményszálak, a fel-felsejlő érthetetlen, de jelentőségteljes epizódok helyét átveszi egy kronologikus szerelmi történet. Mintha csak a rendező filmje felénél megijedt volna a szétszabdaltságtól, és ezzel a megnyugtatóan banális fogással próbálna kihátrálni belőle. Így azonban a sikeres nézői nyomozás nem nyeri el méltó jutalmát egy katartikus „leleplezéssel” a végén, hiszen a megoldást csak elkenik az alkotók, és továbbra is a romantikus vonalra fókuszálnak. Ráadásul azzal, hogy a szerelmi szál ennyire ránehezedik a többire, rendkívül aránytalanná válik és sérül a szerkezet (olyannyira, hogy még a hét életet is nehéz számba venni, hiszen van, akit egy percig sem látunk a vásznon), amit pedig egy ilyen filmnél patikamérlegen kellene kiszámolni. Nagy kár, mert ha a Hét élet megmaradna a 21 gramm nyomdokain, és nem akarna a Love Story lenni, lehetett volna több-zsebkendős dráma is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9710