KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/december
PASOLINI / ANTONIONI
• Csantavéri Júlia: Ártatlanok Madarak és ragadozó madarak
• Pintér Judit: Botrányos őszinteség Nico Naldini: Pasolini élete
• Tornai Szabolcs: A meglepetés lépcsőfokai Antonioni filozófiája
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
TRANSZHUMÁN JÖVŐ
• Kömlődi Ferenc: Utak Utópiába Transzhumanista kultúra
• Géczi Zoltán: A Prométheusz-vádirat Transzhumán manga/anime
ARTHUR PENN
• Pápai Zsolt: Hollywood Kis Nagy Embere Arthur Penn
EXPLOITATION
• Baski Sándor: A kacsintás esztétikája
• Varró Attila: Térhódítás Exploitation és 3D
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Kovács Marcell: A kolosszusok árnyékában Új amerikai képregényfilmek
• Sepsi László: A pusztulás képkockái Stephen King képregényen
PASOLINI / ANTONIONI
• Dobai Péter: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Pintér Judit: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Szkárosi Endre: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Klág Dávid: A középszer ellen Scott Pilgrim a világ ellen
MAGYAR MŰHELY
• Varga Balázs: Tetten ért képek Új politikai dokumentumfilmek
• Gorácz Anikó: Szabadság tér Mindszenty-filmek
TELEVÍZÓ
• Deák Dániel: Dalolva szép a tévé Zenei tehetségkutatók
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: És megteremté a Nőt Martin Munkácsi-kiállítás
KÖNYV
• Gyenge Zsolt: Román hullámlovasok Gorácz Anikó: Forradalmárok
• Szabó Ádám: Új utakon Fejezetek a brit film történetéből
MOZI
• Gyenge Zsolt: Menedék
• Fekete Tamás: Száguldó bomba
• Zalán Márk: Érzéki csalódás
• Sepsi László: Ördög
• Forgács Nóra Kinga: Sporthorgászat
• Baski Sándor: Call Girl
• Kolozsi László: Gyermekeim apja
• Vajda Judit: Szerelmes lettem
• Roboz Gábor: Megaagy
• Alföldi Nóra: Könnyű nőcske
• Vörös Adél: Ilyen az élet
• Varró Attila: Már megint te
DVD
• Gelencsér Gábor: Fotográfia
• Czirják Pál: Aranyember-gyűjtemény
• Pápai Zsolt: Kisvárosi rock’n’roll
• Alföldi Nóra: W.
• Martsa András: Bobby

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Határsáv

Martin Munkácsi-kiállítás

És megteremté a Nőt

Horeczky Krisztina

Munkácsi Márton 1928 és ’47 között a legnépszerűbb képeslapok vezető fotóriportere volt. Szocio-, sport- és sztárfotóit egyaránt a döntő pillanat megragadása, dinamika, virtuozitás, humor, frivolság, játék, érzékiség jellemezte.

Lucien Hervé, Robert Capa, Brassai, André Kertész, Martin Munkácsi, Moholy-Nagy László. Nevet változtató, korukat leképező, magyar fotóművészek, sajtófotósok – akik, elhagyva hazájukat, mind külhonban tettek szert világhírre. A divatfotóban iskolát teremtő, a XX. század vizuális kultúráját lényegileg befolyásoló Martin Munkácsi (Munkácsi Márton) stílusát John Esten summázta imigyen:”Munkacsi movement” (Munkácsi-lendület). A jelentéktelen külsejét kifogástalan eleganciával palástoló, rövidlátó-pápaszemes, szorongó Munkácsi maga írta meg önnön mítoszát – akár a félelmet nem ismerő, zsivány-sármőr Capa. Ám míg a sikerei csúcsán, az indokínai fronton elpusztult háborús fotográfus esetében a halál (kivált annak módja) a legenda része, a régivágású úriember Munkácsit már életében elfeledték. 1945-ben kiadott memoárja, a Fool’s Apprentice (Bolond-tanonc) keveseket csigázhatott föl. A szélrózsa összes irányába szétszóródott hagyatékának meghatározó része, négyezer üvegnegatív, 2007-ben tűnt föl eladó portékaként a Net-en (eBay). A gyűjteményt a New York-i International Center of Photography vásárolta meg. A Hamburg, Berlin, New York, San Francisco, Moszkva után a budapesti Ludwig Múzeumban nyílt tárlaton 280 fénykép (többségében vintázs) látható. A kollekció darabjait F. C. Gundlach, német divatfotós, műgyűjtő-kurátor rendezte egybe. Csakhogy a hazai újrafölfedezés már megtörtént. Martin Munkácsi születésének századik évfordulóján, 1996-ban adott otthont a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum a Munkácsi & Munkácsi-tárlatnak. Ekkor jelent meg Kincses Károly fotómuzeológus azonos című, példás kiállítású könyve Martin és Muky Munkácsiról.

A Mermelstein Márk néven Kolozsvárt született, New Yorkban elhunyt Martin Munkácsi (1896–1963) kalandos élete: ripityára tört amerikai egyesült álom. A hétgyerekes család idegenben szerencsét próbáló, negyedik gyerekét két földrészen ünnepelték, 1928-tól 1947-ig. Színes-szélesvásznú bukástörténetünk hőse nagyobb varázslatot vitt véghez, mint részegeskedő-durva szobafestő apja, aki képes volt előadni Houdini szabadulásos mutatványát a vízen úszó, lezárt, lángoló ládából. A hobbi-mágus fia tizenhat esztendősen Budapestig menekült. Tizennyolc éves korától tíz éven át publikált zsurnalisztaként napilapokba, magazinokba. Megjelent két verseskötete (Szentmártoni álmok, Én Istenem). 1927-ben, Vidor Györggyel forgatott dokufilmet a vándorcigányokról (Cigánylakodalom). Négy műterme volt a fővárosban. Fotóriporternek állva a Pesti Napló Képes Melléklete, a Színházi Élet, a Délibáb, a Tolnai Világlapja közölte munkáit. Szociofotósként lencsevégre kapta a nagyrévi ideiglenes fogda udvarán strázsáló tiszazugi arzénes asszonyokat; a bérkaszárnyák népét; a pesti potyázókat; Róbert bácsi bádogbögrés páriáit; a sáros földutakon iskolába botorkáló nebulókat; a plakátragasztó kölyköket. Tudósított számos sporteseményről – lánglelkű futballrajongó lévén, különös figyelemmel a focimeccsekre. 1928-ban áttette székhelyét Berlinbe, és ő lett az Ullstein-Verlag lapok, így a kétmilliós példányszámban megjelenő, heti képes magazin, a Berliner Illustrierte Zeitung (BIZ) vezető fotóriportere. Ezzel párhuzamosan még évekig dolgozott a Pesti Naplónak.

1928 és 1934 között készültek azok a képek, amelyek fölkeltették a Vogue és a Harper’s Bazaar főszerkesztőinek figyelmét. Köztük a Henri Cartier-Bresson számára az alfa és ómega Néger fiúk a Tanganyika-tó partján, amelyről nyolcvan évig azt hitték, hogy Tanzániában exponálták. Holott a meztelen srácok Libériában szaladtak bele az Atlanti-óceánba. Engem mégis az 1931-es, Móka az ebédszünetben ejt ámulatba: a táncos duó tagja, Eva Sylt, a padlón ülve kávézik, majszolgat, míg társa, a kor egyik legnépszerűbb (film)színész-táncosa, Tibor von Halmay, a falra szökken. A legintenzívebb, a döntő pillanat megragadása, dinamika, virtuozitás, humor, frivolság, játék, érzékiség: ez jellemzi Munkácsi tánc(os)fotóit, a Bársony Rózsi-, és az 1936-os Fred Astaire-sorozatot is. Delikát elem az életműben, hogy a zsidó Munkácsi, akinek négy testvérét ölték meg a nyilasok, a berlini években került bizalmas viszonyba a táncosként induló Leni Riefenstahllal, akit kezdetben pőrén fotózott; az „arctalan” aktok az 1951-es Nudes by Munkacsi-albumban láthatók. A náci-propagandát kiszolgáló, démoni filmrendezőről, az életerőtől kicsattanó, fürdőruhában síelő amazonról készült címlapfotóit a BIZ, a Vu, és a ’36-os, negyedik téli olimpia idején, a Time közölte. Martin Munkácsi dokumentálta a BIZ számára Potsdam Napját, azaz Hitler birodalmi kancellárrá emelkedését, és A munka ünnepét is. Majd 1934-ben elfogadta a Harper’s Bazaar exkluzív ajánlatát, és Amerikába emigrált.

A Carmel Snow irányította női divatmagazin a Hearst-konszern lapja volt. A konzervatív William Randolph Hearst szabad kezet adott az elszánt pionírkának, valamint Alekszej Brodovics laptervezőnek és Martin Munkácsinak a forradalmi megújulásra. Munkácsi vitte ki elsőként az addig műteremben, festett háttér előtt pózoló modellt a szabadba, hogy a természetben (plein air), akció (mozgás, futás, ugrálás) közben fényképezze le; hatalmas terekben, monumentális szobrok, közlekedési járművek (repülőgép) közelében. Élettelen kellékből eleven, akaratot, szexust, méltóságot sugárzó embert teremtett. Légyen szó divatfotóról, vagy álomgyári filmcsillag-portréról (Katherine Hepburn, Marlene Dietrich, Joan Crawford), önérzetesnek, függetlennek, erősnek, fölszabadultnak, sőt, végzetesnek láttatja felnőtt heroináját. Akinek nem lehet foghegyről odavetni: „Mi újság, cicamica?”. A nőkép és a gender újradefiniálása csak a Harper’s Bazaarnak évi százezer dollárt ért. A Life első próbaszámát másodmagával megalkotó fotográfus Long Island-en tartott fönn műtárgyaktól roskadozó, bár jelzáloggal terhelt házat, Frank Costello maffiafőnök szomszédjaként. Övé volt a világ legdrágább, saját tervezésű fényképezőgépe, és a háromszintes műterem egy manhattani felhőkarcoló tetején. Megörökítette Hearst lovagteremnek tetsző dísztermét, és a szeretőt, Marion Davies-t. Ám az Aranypolgárban a sajtómágnásnak sajátos emléket állító, önmagát Charles Foster Kane-né maszkírozó géniuszt, Orson Welles-t, az öcs, Muky Munkácsi (1909–1999) fotózta le, 1941-ben. A megannyi sztárfotót jegyző, jó ideig a Warner Bros-nek dolgozó, nagyszerű hollywoodi sajtó- és standfotós személyében először ítélték oda állófotósnak az operatőröknek alapított Billy Bitzer-díjat, 1987-ben.

Martin Munkácsit vállára emelhette volna a nőmozgalom; a nők segítették a csúcsra, majd ők kapcsolták lejtmenetbe. 1947-ben sem a Harper’s Bazaar, sem a Ladies’ Home Journal nem hosszabbítja meg a szerződését. A kegyvesztett, lecsúszott fényképész 1954-ben operatőre-világosítója Engelbert Humperdinck operája, a Hänsel und Gretel (Jancsi és Juliska) bábanimáció-változatának, és leforgatja saját filmjét, a Bob’ Declaration of Independence-t (Bob függetlenségi kiáltványa). Alkalmi munkákból tengődik. A neves, New York-i-magyar cukrászdát üzemeltető Herbst úrral szurkolt az emigráns honfitársaknak egy futballmeccsen, mikor másodszor is szívinfarktust kap. Leicával a kezében.

Míg Munkácsi személyes életére, üstökös-pályafutására érvényes a Neurotic sora: „Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy”, a pompás oeuvre túlélte a hóbortokat, az összes talmi trendet. Mondják, az utólagos győzelem erősebb minden diadalnál.

Martin Munkácsi: Think while you shoot! (Gondolkodj, miközben exponálsz!)

Retrospektív kiállítás a Ludwig Múzeumban


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/12 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10423