KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/december
PASOLINI / ANTONIONI
• Csantavéri Júlia: Ártatlanok Madarak és ragadozó madarak
• Pintér Judit: Botrányos őszinteség Nico Naldini: Pasolini élete
• Tornai Szabolcs: A meglepetés lépcsőfokai Antonioni filozófiája
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
TRANSZHUMÁN JÖVŐ
• Kömlődi Ferenc: Utak Utópiába Transzhumanista kultúra
• Géczi Zoltán: A Prométheusz-vádirat Transzhumán manga/anime
ARTHUR PENN
• Pápai Zsolt: Hollywood Kis Nagy Embere Arthur Penn
EXPLOITATION
• Baski Sándor: A kacsintás esztétikája
• Varró Attila: Térhódítás Exploitation és 3D
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Kovács Marcell: A kolosszusok árnyékában Új amerikai képregényfilmek
• Sepsi László: A pusztulás képkockái Stephen King képregényen
PASOLINI / ANTONIONI
• Dobai Péter: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Pintér Judit: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Szkárosi Endre: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Klág Dávid: A középszer ellen Scott Pilgrim a világ ellen
MAGYAR MŰHELY
• Varga Balázs: Tetten ért képek Új politikai dokumentumfilmek
• Gorácz Anikó: Szabadság tér Mindszenty-filmek
TELEVÍZÓ
• Deák Dániel: Dalolva szép a tévé Zenei tehetségkutatók
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: És megteremté a Nőt Martin Munkácsi-kiállítás
KÖNYV
• Gyenge Zsolt: Román hullámlovasok Gorácz Anikó: Forradalmárok
• Szabó Ádám: Új utakon Fejezetek a brit film történetéből
MOZI
• Gyenge Zsolt: Menedék
• Fekete Tamás: Száguldó bomba
• Zalán Márk: Érzéki csalódás
• Sepsi László: Ördög
• Forgács Nóra Kinga: Sporthorgászat
• Baski Sándor: Call Girl
• Kolozsi László: Gyermekeim apja
• Vajda Judit: Szerelmes lettem
• Roboz Gábor: Megaagy
• Alföldi Nóra: Könnyű nőcske
• Vörös Adél: Ilyen az élet
• Varró Attila: Már megint te
DVD
• Gelencsér Gábor: Fotográfia
• Czirják Pál: Aranyember-gyűjtemény
• Pápai Zsolt: Kisvárosi rock’n’roll
• Alföldi Nóra: W.
• Martsa András: Bobby

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Megaagy

Roboz Gábor

Megamind­ – amerikai, 2010. Rendezte: Tom McGrath. Írta: Alan J. Schoolcraft, Brent Simons. Zene: Lorne Balfe, Hans Zimmer. Gyártó: DreamWorks. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 96 perc.

A héroszok személyes konfliktusainak, illetve traumáinak bemutatása felé elmozduló szuperhősfilmek korában csak idő kérdése volt, hogy előbb-utóbb a másik fél perspektíváján keresztül is bemutassák: az embereket leigázni vágyó gonosztevők élete sem mentes a megpróbáltatásoktól. A nemrégiben mozikba került Gru szupergonosza a Hold megkaparintásának szervezése közben ütközik nem várt nehézségekbe, a DreamWorks friss 3D-s animációjának felütésénél pedig a Jó és a Rossz harca egy túl jól fésült izompacsirta és egy nyüzüge zsarnokjelölt között zajlik, hogy az előbbi korán bekövetkező kiiktatásával az utóbbi birtokába kerüljön a hőn vágyott egyeduralom. A rendíthetetlen címszereplő azonban rövidesen kénytelen belátni, minden hiába, ha egyszer ellenfél híján a teljhatalom is tömény unalom, és a város legcsinosabb riporternője sem lesz belé szerelmes.

A stúdiótól elvárhatóan magas technikai színvonalon teljesítő Tom McGrath (Madagaszkár 1-2.) munkája már az első képkockáktól kezdve megnyerő iróniával és öntudatossággal viszonyul a klasszikus történetsémához, hogy a Supermanre tett utalások közepette alaposan megkavarja a paklit. A kellően dinamikus, fordulatokkal, gegekkel és szellemes dialógusokkal egyaránt feldúsított mese készítői néhány típusfigura leosztott szerepének megbolondításával rendhagyó szuperhősmesét kerekítenek, amelynek esetlen és amorális főhőse egy ideig radikális alkotói szemléletváltással kecsegtet. Az ingerszegénység azonban a rivális nélkül maradt gaztevőt fokozatosan az általa annyira gyűlölt szerep, a történetet pedig a konzervatív felfogás felé tereli – míg a Gru esetében a morális pálfordulást a szeretet, McGrath filmjében ugyanezt a szerelem idézi elő. A Megaagy tehát végső soron, és nem túl meglepő módon, csak eljátszik a mítosz rombolásának gondolatával, és elég időt hagy magának ahhoz, hogy végül inkább megerősítse azt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/12 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10443