KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/április
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Régi szép kritikusközhelyek A 60-as évek „bátor-filmjei”
• Herczeg Zsófia: „Ha látnám a Földet kívülről” Beszélgetés Bucsi Rékával
• Bartal Dóra: A cukormázon is túl Beszélgetés Visky Ábellel
• Szíjártó Imre: Vendégjátékok Orosz színészek magyar filmben
A CSEND MESTEREI
• Gelencsér Gábor: Északi fény Skandináv klasszikusok
• Kránicz Bence: Ma is ropják valahol 120 éves A táncz
• Ádám Péter: A humor új hulláma Tati, a kívülálló
HOLLYWOODI HATÁRSÉRTŐK
• Greff András: Az ember, aki célra tartott John Huston utolsó évtizede
• Varró Attila: Ragadozók tora Női bosszúfilm
CSEH KORTÁRSAK
• Gerencsér Péter: Kimaxolt csehesség Jan Svěrák
• Varga Zoltán: Elveszett lelkek karneválja Kultmozi: Éjszaka a városban
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szedlák Ádám: Utálja a világot, de ez kölcsönös Warren Ellis: Transmetropolitan
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Folytatni a képeket Jonny Greenwood
FILM ÉS VIDEÓJÁTÉK
• Nagy Eszter: Konzolvilágok A videójátékfilm
FESZTIVÁL
• Pazár Sarolta: Északi fények a nappaliban Finn Filmnapok
• Pauló-Varga Ákos: Traumaoldás és önkifejezés BIDF
• Murai András: Fájdalmak országa Új izraeli filmek
• Schreiber András: Nyelvében élnek tovább Perzsa nyelvleckék
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Az emlékezet démonai Két új holokauszt dokumentumfilm
• Roboz Gábor: Józan számítás Még egy kört mindenkinek
MOZI
• Huber Zoltán: A fészek
• Kovács Kata: Fuss
• Alföldi Nóra: Mese a barátságról
• Fekete Tamás: Monster Hunter – Szörnybirodalom
STREAMLINE MOZI
• Kovács Kata: Antigone
• Árva Márton: Nyom nélkül
• Parádi Orsolya: A boldogság titka
• Varró Attila: Amíg a háború tart
• Varga Zoltán: WolfWalkers
• Roboz Gábor: Cherry
• Margitházi Beja: A Norrtull csapat
• Huber Zoltán: Zulu
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Elvadult jövő, lidérces múlt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mese a barátságról

Alföldi Nóra

Le bonheur des uns…  – francia, 2020. Rendezte: Daniel Cohen. Írta: Olivie Dazat. Kép: Stephan Massis. Zene: Maxime Desprez és Michael Tordjam. Szereplők: Bérénice Bejo (Léa), Vincent Cassell (Marc), François Damiens (Francis), Florence Foresti (Karine), Daniel Cohen (Paul). Gyártó: Cinéfrance / SND Films / Artémis Productions. Forgalmazó: Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 104 perc.

 

Léa melegszívű és gondoskodó párizsi nő – egy butikban dolgozik, ahol nőtársai lelkét látva bölcs divat-tanácsokat oszt a vásárlóknak – az a fajta munkaerő, aki eladóként nem a profitot nézi, hanem azt, hogy kinek melyik kelme tükrözi legjobban a személyiségét. Léa magánéletének főszereplői – férje, legjobb barátnője Karine és annak férje Francis azonban Léával ellentétben mind egytől egyig mérhetetlenül arrogáns, pöffeszkedő és konfliktuskereső jellemek. Így amikor egy baráti vacsora közben Léa szerényen elsuttogja, hogy amolyan hobbyként titokban regényt ír, rögtön felborul mindenki tökéletesnek hitt lelki egyensúlya és frusztrált fontoskodás keríti hatalmába a társaságot. Léa férje alaptalan féltékenységi hadjáratba kezd, Karine és Francis pedig úgy gondolják, hogy lappangó kreatív energiájuk az univerzum ajándéka az emberiség számára, ideje tehát mindezt kiaknázni, így elszántan vetik bele magukat a művészetbe. Karine az írással próbálkozik, Francis először zeneszerző, majd szobrász, később séf pályafutásba kezd. Léa mindeközben óriási sikert arat debütáló regényével elismert írőnővé válik, így férje és barátai egyre kínosabb törtetése megkeseríti életét.

Daniel Cohen író-rendező saját színdarabját filmesítette meg, és ez masszívan kiütközik az anyagon annak erős karakter-orientáltsága és helyszín-igénytelensége miatt. Végtelenül élvezetes a hősök kínosan agonizáló önkeresése, ahogy egyik művészeti ágtól rohannak a másikig, mindemellett mély művészetelméleti diskurzust folytatnak; csak úgy röpködnek a kulturális referenciák. A Mese a barátságról kedves karikatúra a művész-létről és az alkotási folyamat kínjairól, ám mivel a film vizuális kidolgozására már nem jutott kellő figyelem, kicsit aránytalannak hat az egész. Ez a bájos ügyetlenkedés lecsapható ziccer lehetett volna a történet kontextusában, az alkotók azonban nem éltek vele.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/04 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14887