KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/március
PASOLINI
• Harmat György: Mártírium külvárosi réteken Pasolini egy színtér tükrében
HOLLYWOOD ARCAI
• Orosdy Dániel: Függöny le… Peter Bogdanovich (1939-2022)
MAGYAR MŰHELY
• Kolozsi László: A belső ruhatár Mándy Iván és a film
• Mispál Attila: „A nemzet filmtanítója” Perlaki Tamás (1948-2021)
• Pauló-Varga Ákos: Pengeélen Beszélgetés Muhi András Piressel
ÚJMÉDIA ÉS VIRTUÁLVALÓSÁG
• Süll Kristóf: Falanszter-szimuláció A Meteo „moduláris disztópiája”
• Török Ervin: Utópikus energia Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 3.
KOSZTÜMÖS BŰNÖK
• Földváry Kinga: Noirtól Coenig Shakespeare-bűnfilmek
• Varró Attila: Szemfényvesztés Film/regény: Rémálmok sikátora
• Bárány Bence: Vég nélküli út Max Allan Collins: Road to Perdition
• Kolozsi László: Korszerűtlen utazás Halál a Níluson
• Fekete Tamás: Újravágott változatok Sikoly-filmek
ÚJ RAJ
• Lichter Péter: A meghatódás öröme Mike Mills
TELEVÍZÓ
• Kelecsényi László: Felhőtan Pacskovszky József: Kék róka
A CSEND MESTEREI
• Lichter Péter: Egy ismeretlen formabontó Teinosuke Kinugasa: Az őrület lapja
SZUPERHŐS-FRANCHISE
• Borbíró András: Túltelített dimenziók Számháború a Moziverzumban
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Pálmafák és gyökerek Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál
FILM / ZENE
• Déri Zsolt: Punktum Wolfgang Büld koncert-riportfilmjei
KRITIKA
• Pozsonyi Janka: Apám, a gengszter Maffialányok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Maffialányok

Apám, a gengszter

Pozsonyi Janka

Jonas Carpignano egy maffiacsaládba született tinilány történetével tesz pontot a dél-olasz filmtrilógiája végére.

 

Gioia Tauro 20.000 fős kikötővárosa a csizma orrában, Calabriában fekszik. Ide érkezett tíz évvel ezelőtt egy rövidfilmet forgatni az olasz-amerikai gyökerű Jonas Carpignano, akire olyan elemi erővel hatott a város és a lakóinak energiája, hogy a kisfilm mellett, a helyiek közreműködésével három nagyjátékfilmet is leforgatott itt. A trilógia összes darabjának Cannes-ban volt a bemutatója a Mediterranea, az A Ciambra és a most bemutatott Maffialányok (A Chiara) egymástól független történetek, amelyeket a visszatérő karakterek, Gioia Tauro élettere és a rendező dokumentarista szemlélete mégis szorosan összefűz. Carpignano hősei helyben felfedezett, remekül instruált amatőr színészek (az A Ciambra és a Maffialányok esetében egész családok), akik fikciós keretek közt engednek betekintést a saját életükbe.

A Mediterranea hőse, Ayiva, egy jobb élet reményében érkezik Burkina Fasóból Európába, Gioia Tauro menekülttáborában lehorgonyozva igyekszik néha becsületes, néha illegális eszközökkel pénzhez jutni és támogatni az otthon maradt családját, miközben a helyi maffiával és a város szélén élő mélyszegény roma közösséggel is kapcsolatba kerül. Üzletei során sodródik mellé Pio, a helyi roma fiú, aki fiatal kora ellenére talpraesett seftes. A trilógia második része a tizennégy éves Pio történetét viszi tovább, a generációkon át vándorló, végül a dél-olasz városban kikötő roma kolónia életét mutatja be, ahogy a calabriai maffia, a ‘Ndrangheta’ keze alá dolgozva, sokszor pedig őket megkerülve igyekeznek kitörni a mélyszegénységből. Pio bátyja nyomdokaiba lépve egyre csak növelné a lopások tétjét, bajtársa pedig továbbra is Ayiva, de eljön a pont, amikor döntenie kell a családi kötelezettségek és a barátja között.

Pio felnövéstörténetének párja és ellenpólusa a trilógiát záró Maffialányok, ami a helyi alvilág kulcsfigurájának lánya, Chiara története – a ponyvákból összetákolt, jövő nélküli menekülttábor és a romanegyed után Gioia Tauro társadalmi hierarchiájának felső szintjéig jutunk. A 15 éves lány harmonikus környezetben éli az életét, tanul, sportol vagy a barátaival lóg. Mikor a testvére nagyszabású születésnapi bulijának közelében felrobban egy autó, az apja elszökik a helyszínről és nem megy haza, másnap a hírekben pedig körözött bűnözőként hivatkoznak rá. Chiara boldog tudatlanságát ezernyi kérdés váltja fel, de anyja és nővére sokatmondóan hallgat (vagy rutinszerűen felhangosítja az autórádiót a lehallgatások miatt), így egyedül kezdi el felgöngyölíteni a szálakat. Ahogy fokozatosan tisztulnak ki előtte apja alvilági üzletei, és a helyiek szemén kezdi el vizsgálni családja és a saját életét, Pióhoz hasonlóan ő is morális dilemmába, majd válaszút elé kerül.

Carpignano az olasz neorealizmus egykori hagyományát friss szellemben tudja feleleveníteni, dokumentarista eszközökkel követi a szereplőit, beépül az üzleti, bajtársi és családi kapcsolatok szövetébe. A városban kialakított szoros barátságai kiváltságos közelségbe helyezik őt és vele együtt a nézőt is. Ayiva, Pio és Chiara történetével sikeresen lerombolja a sztereotípiákat, emberi arcokat rak „a menekült”, „a roma” és „az olasz maffia” általánosító jelzői elé.

A dokumentarista stílus mellett Carpignano a mágikus realizmusnak is teret ad. Pio előtt az általa sosem ismert dédapa szelleme jelenik meg, Chiarának pedig alvás közben érkezik meg a kulcs az apja hollétéhez álmában, majd a valóságban is talál egy titkos csapóajtót a nappaliban, ami egy ház alatti bunkerbe vezet. Carpignano ráérős tempóban helyezi le az alapokat ahhoz, hogy lássuk Chiara mit veszíthet el, gondosan elidőzik a családi békességben, felhőtlen tinikorának utolsó másodpercein, de ahogy a szülinapi bomba robban, ezek az építőkockák, az apa viselkedése is új megvilágításba kerülnek. A szereplők érzelmi utazása a kamera mozgásában is tükröződik, Chiara krízisét gyakran kíséri zaklatott kézikamera, a morális döntéseit pedig Gioia Tauro labirintusszerű, kiismerhetetlen és sötét utcái húzzák alá. A jómódban felnövő Chiara jelene és jövője egyértelműen fényesebb, mint Carpignano másik két hősének, de a családja és saját identitásának meghasadása nem kevésbé szívet tépő.

 

MAFFIALÁNYOK (A Chiara) – olasz, 2021. Írta és rendezte: Jonas Carpignano. Kép: Tim Curtin. Zene: Benh Zeitlin és Dan Romer. Szereplők: Swamy Rotolo (Chiara), Claudio Rotolo (Claudio), Carmela Fumo (Carmela), Grecia Rotolo (Giulia). Gyártó: Stayblack Productions / RAI Cinema. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 121 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/03 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15282