KritikaMaffialányokApám, a gengszterPozsonyi Janka
Jonas Carpignano egy maffiacsaládba született tinilány történetével tesz pontot a dél-olasz filmtrilógiája végére. Gioia Tauro 20.000 fős kikötővárosa a csizma orrában,
Calabriában fekszik. Ide érkezett tíz évvel ezelőtt egy rövidfilmet forgatni az
olasz-amerikai gyökerű Jonas Carpignano, akire olyan elemi erővel hatott a
város és a lakóinak energiája, hogy a kisfilm mellett, a helyiek közreműködésével
három nagyjátékfilmet is leforgatott itt. A trilógia összes darabjának
Cannes-ban volt a bemutatója –
a Mediterranea, az A Ciambra és a most bemutatott Maffialányok (A Chiara) egymástól
független történetek, amelyeket a visszatérő karakterek, Gioia Tauro élettere
és a rendező dokumentarista szemlélete mégis szorosan összefűz. Carpignano
hősei helyben felfedezett, remekül instruált amatőr színészek (az A Ciambra
és a Maffialányok esetében egész
családok), akik fikciós keretek közt engednek betekintést a saját életükbe.
A Mediterranea
hőse, Ayiva, egy jobb élet reményében érkezik Burkina Fasóból Európába, Gioia
Tauro menekülttáborában lehorgonyozva igyekszik néha becsületes, néha illegális
eszközökkel pénzhez jutni és támogatni az otthon maradt családját, miközben a
helyi maffiával és a város szélén élő mélyszegény roma közösséggel is
kapcsolatba kerül. Üzletei során sodródik mellé Pio, a helyi roma fiú, aki
fiatal kora ellenére talpraesett seftes. A trilógia második része a tizennégy
éves Pio történetét viszi tovább, a generációkon át vándorló, végül a dél-olasz
városban kikötő roma kolónia életét mutatja be, ahogy a calabriai maffia, a ‘Ndrangheta’
keze alá dolgozva, sokszor pedig őket megkerülve igyekeznek kitörni a mélyszegénységből.
Pio bátyja nyomdokaiba lépve egyre csak növelné a lopások tétjét, bajtársa
pedig továbbra is Ayiva, de eljön a pont, amikor döntenie kell a családi
kötelezettségek és a barátja között.
Pio felnövéstörténetének párja és ellenpólusa
a trilógiát záró Maffialányok, ami a
helyi alvilág kulcsfigurájának lánya, Chiara története – a ponyvákból
összetákolt, jövő nélküli menekülttábor és a romanegyed után Gioia Tauro
társadalmi hierarchiájának felső szintjéig jutunk. A 15 éves lány harmonikus
környezetben éli az életét, tanul, sportol vagy a barátaival lóg. Mikor a
testvére nagyszabású születésnapi bulijának közelében felrobban egy autó, az
apja elszökik a helyszínről és nem megy haza, másnap a hírekben pedig körözött
bűnözőként hivatkoznak rá. Chiara boldog tudatlanságát ezernyi kérdés váltja
fel, de anyja és nővére sokatmondóan hallgat (vagy rutinszerűen felhangosítja
az autórádiót a lehallgatások miatt), így egyedül kezdi el felgöngyölíteni a
szálakat. Ahogy fokozatosan tisztulnak ki előtte apja alvilági üzletei, és a
helyiek szemén kezdi el vizsgálni családja és a saját életét, Pióhoz hasonlóan
ő is morális dilemmába, majd válaszút elé kerül.
Carpignano az olasz neorealizmus egykori
hagyományát friss szellemben tudja feleleveníteni, dokumentarista eszközökkel
követi a szereplőit, beépül az üzleti, bajtársi és családi kapcsolatok
szövetébe. A városban kialakított szoros barátságai kiváltságos közelségbe
helyezik őt és vele együtt a nézőt is. Ayiva, Pio és Chiara történetével
sikeresen lerombolja a sztereotípiákat, emberi arcokat rak „a menekült”, „a
roma” és „az olasz maffia” általánosító jelzői elé.
A dokumentarista stílus mellett Carpignano a
mágikus realizmusnak is teret ad. Pio előtt az általa sosem ismert dédapa
szelleme jelenik meg, Chiarának pedig alvás közben érkezik meg a kulcs az apja
hollétéhez – álmában,
majd a valóságban is talál egy titkos csapóajtót a nappaliban, ami egy ház
alatti bunkerbe vezet. Carpignano ráérős tempóban helyezi le az alapokat – ahhoz, hogy lássuk Chiara
mit veszíthet el, gondosan elidőzik a családi békességben, felhőtlen
tinikorának utolsó másodpercein, de ahogy a szülinapi bomba robban, ezek az
építőkockák, az apa viselkedése is új megvilágításba kerülnek. A szereplők
érzelmi utazása a kamera mozgásában is tükröződik, Chiara krízisét gyakran
kíséri zaklatott kézikamera, a morális döntéseit pedig Gioia Tauro
labirintusszerű, kiismerhetetlen és sötét utcái húzzák alá. A jómódban felnövő
Chiara jelene és jövője egyértelműen fényesebb, mint Carpignano másik két hősének,
de a családja és saját identitásának meghasadása nem kevésbé szívet tépő.
MAFFIALÁNYOK (A Chiara) – olasz, 2021. Írta és rendezte:
Jonas Carpignano. Kép: Tim Curtin. Zene: Benh Zeitlin és Dan Romer. Szereplők:
Swamy Rotolo (Chiara), Claudio Rotolo (Claudio), Carmela Fumo (Carmela), Grecia
Rotolo (Giulia). Gyártó: Stayblack Productions / RAI Cinema. Forgalmazó:
Vertigo Média. Feliratos. 121 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
