KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Schubert Gusztáv: A prófécia éve 2001. Űrodüsszeia
• Bodoky Tamás: Időmátrix Beszélgetés Galántai Zoltánnal, Székely Lászlóval és Szilágyi Ákossal
• N. N.: Az Űrodüsszeia és a technika
• Dániel Ferenc: Űrkaland és laposfogó MIR-képek
• Nyírő András: Se HAL, se drót
• Karátson Gábor: Szkifisztalker Tarkovszkij jövőképe
• Schubert Gusztáv: Dr. Mocsok A rosszízlés diadala
• Pápai Zsolt: A néző meztelen Tabu a kukában
• Beregi Tamás: Excrementum sacrum A betiltott test
• Békés Pál: Tök sirály! Szleng-szinkron
ANIMÁCIÓ
• Varró Attila: Utópia a rajzlapon Miyazaki Hayao
• Láng István: Dragon Ball, a kultuszmese Botrány-anime
MAGYAR MŰHELY
• Bársony Éva: Ideológiai kalandfilm Beszélgetés Fekete Ibolyával
TELEVÍZÓ
• Mihancsik Zsófia: Képszabadság Beszélgetés a magyar médiáról Dessewfy Tiborral és Kovács András Bálinttal
• Bóna László: Csevegő fejek Távduma
• Bodolai László: Perpatvar és paragrafus Jogi show
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Pacsmag Egyszer élünk
• Bori Erzsébet: Álomalkotó népek A másik ember iránti féltés diadala
• Bikácsy Gergely: Vándorvitorlán Agyő, édes otthon!
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A vágy forradalma
• Ágfalvi Attila: Vatel
• Boronyák Rita: Pokémon
• Varró Attila: Blöff
• Pápai Zsolt: A 6. napon
• Békés Pál: A Kelet az Kelet
• Mátyás Péter: A bájkeverő
• Kézai Krisztina: Apádra ütök
• Strausz László: Zűrzavar
• Tamás Amaryllis: Charlie angyalai
• Hungler Tímea: Sátáni játszma
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Illés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A vágy forradalma

Bikácsy Gergely

 

Mint a mozi hőskorában, most induló (vagy kritikusi és közönségsikerre egyszerre vágyó) rendezőknek újabban megint illik kosztümös, látványos filmet forgatni. A rutinos Patrice Leconte is csak a Rizsporos parókákkal vonult be a becsült alkotók közé. Gabriel Aghion levonhatta a tanulságokat, amikor nekifogott egy sikeres szinpadi mű feldolgozásának. Nemcsak ironikusra, de komédiásra hangolta az ürügyként használt felvilágosodás korszakát. Nem is járt teljes kudarccal, inkább csak súrolja az ízléstelenséget.

Az eredeti ciim (A libertinus) olyan tipusra (figurára) utal, amely (aki) nálunk csak kultúrtörténeti könyvekből ismert. A Veszedelmes viszonyok mellett Diderot egyik-másik könyvében, például a Fecsegő csecsebecsékben ismerhettük meg őket. Kitalálhatatlan értelmű címét értelemhűen így lehetne visszaadni magyarul: „ha a puncik mesélni tudnának”.

Filmünknek éppen Diderot a hőse, meg egy okos és kéjvágyó festőnő (Fanny Ardant játssza). Igazából kémnőről van szó, aki Diderot-t egyrészt meztelenül és felgerjedten óhajtja megörökíteni, másrészt az egyház és a hatalom kémjeként kifaggatni, milyen rejtekhelyen nyomtatják az egyházellenes és társadalom-felforgató Nagy Enciklopédiát.

Ez azonban nagyjából mellékes. A legtöbb kastélybeli hölgy és úr, felvilágosodott vagy nem, filozófia meg felforgatás helyett a szoknyák és nadrágok takarta nedvdús csemegéknek a rabja. Legbuzgóbban a „cunnilingus” nevű játékot gyakorolják: e tudós szót, gondolom, Diderot nem feledte ki az Enciklopédiából. Kedvvel nézhetünk férfi-meztelenségbe ágaskodó vadászatot, meg egy nagy fürdőmedencét, ahol két hamvas, gyönyörű és dúskeblű szűzlány úszkál meztelenül, mielőtt szüzességük elvesztésére indulnának bájos vihogással.

Kellemes és sehol sem nehézkes ez a látvány. Sajnos épp a főszereplő rendezői és színészi felfogása üres. A Diderot-t játszó zsíros hajú amorózó (Perez) akarva-akaratlanul sem Diderot-t, hanem azt a híres, tenyérbemászóan pimasz élősdit, Rameau unokaöccsét eleveníti meg. Ezt a némi tehetséggel is megáldott unokaöccsöt talán kiválóan adhatná egy másik filmben. Diderot azonban – a némi pimaszsággal is megáldott nagyszerű író -, akinek nemcsak a cunnilingus, hanem a gondolkodás is szenvedélye volt - sajnos nem egészen ez a figura. A snájdig, villogó fogú és enyhén gusztustalan színésznek e másik szenvedély ábrázolásához nincs semmi érzéke és tehetsége.

Akad itt azért nagy színész is. A pompásan megöregedett Michel Serrault a bolonddá tett főpap szerepében sok-sok kéjgyónás meghallgatása után szörnyülködve fedezi fel a titkos nyomdát, melyet istentelen módon épp a kastély templomának pince-rejtekén működtetnek. Ide rohan be időnként Diderot lediktálni a Nagy EnciklopédiaMorál” című fejezetét. Ő sem gondolja persze egészen komolyan, mint ahogy a filmnek is lényegtelen mellékszála marad.

A vágy forradalma hol szórakoztató, hol bosszantó. A boltozatos butaságok győzhetetlen mozi-áradatában nem is a legostobább.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3184