KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Schubert Gusztáv: A prófécia éve 2001. Űrodüsszeia
• Bodoky Tamás: Időmátrix Beszélgetés Galántai Zoltánnal, Székely Lászlóval és Szilágyi Ákossal
• N. N.: Az Űrodüsszeia és a technika
• Dániel Ferenc: Űrkaland és laposfogó MIR-képek
• Nyírő András: Se HAL, se drót
• Karátson Gábor: Szkifisztalker Tarkovszkij jövőképe
• Schubert Gusztáv: Dr. Mocsok A rosszízlés diadala
• Pápai Zsolt: A néző meztelen Tabu a kukában
• Beregi Tamás: Excrementum sacrum A betiltott test
• Békés Pál: Tök sirály! Szleng-szinkron
ANIMÁCIÓ
• Varró Attila: Utópia a rajzlapon Miyazaki Hayao
• Láng István: Dragon Ball, a kultuszmese Botrány-anime
MAGYAR MŰHELY
• Bársony Éva: Ideológiai kalandfilm Beszélgetés Fekete Ibolyával
TELEVÍZÓ
• Mihancsik Zsófia: Képszabadság Beszélgetés a magyar médiáról Dessewfy Tiborral és Kovács András Bálinttal
• Bóna László: Csevegő fejek Távduma
• Bodolai László: Perpatvar és paragrafus Jogi show
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Pacsmag Egyszer élünk
• Bori Erzsébet: Álomalkotó népek A másik ember iránti féltés diadala
• Bikácsy Gergely: Vándorvitorlán Agyő, édes otthon!
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A vágy forradalma
• Ágfalvi Attila: Vatel
• Boronyák Rita: Pokémon
• Varró Attila: Blöff
• Pápai Zsolt: A 6. napon
• Békés Pál: A Kelet az Kelet
• Mátyás Péter: A bájkeverő
• Kézai Krisztina: Apádra ütök
• Strausz László: Zűrzavar
• Tamás Amaryllis: Charlie angyalai
• Hungler Tímea: Sátáni játszma
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Illés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pokémon

Boronyák Rita

 

A Nintendo 1996-ban lépett piacra a Japánban Pocket Monsters címre keresztelt, későbbi rövidítéssel Pokémonnak nevezett videójátékával. A játék lényege: minél több pokémont kell összegyűjteni. A célorientált, kemény munka során válik pokémon-mesterré a játékos. A merchandising lépcsőfokai (televíziós sorozat, kártya, képregény) mind-mind az eredeti játék szlogenjének szellemében készültek: „Catch’em all!”, kapd el, gyűjtsd össze, vedd, azaz fizess, fizess, fizess. (A tíz éves főhőst sem véletlenül hívják Ash Ketchumnak...) És fizettek. Így jött létre a sorozat jelmondatát egészestés animévé változtató film.

Japánban 1999 júliusában mutatták be, óriási közönségsikert aratott. Az amerikaiak az év novemberéig a maguk képére formálták, mi ezt a változatot látjuk. Az nyilvánvaló, hogy építenek a pokémon-világ ismeretére, bemutatását pokémon-kereső automata végzi. Érthető, hiszen ez idáig 150 van belőlük, s valahogy rá kell hangolni a nagyérdeműt, hogy ekkora mennyiséget elkezdjen gyűjteni, vagy a szándékosan széles választékból legalább egyet-kettőt igazán megkedveljen. Van belőlük földi, vízi, légi – kinek-kinek ízlése szerint. Mindnyájan a gyerekmesékben gyakran felbukkanó állatok (egér, maci, víziló, teknőc, sőt sárkány) elemeinek antropomorfizált, összemixelt és felturbózott válfajai. A legbájosabb Toképi, a tojás-pokémon a Garfieldból ismert Tojgli kedvességét lopja át ebbe a világba.

A legkedveltebb pokémon, Pikachu neve elektromos egeret jelent japánul. Viselője egy sárga kis nyúl, egér és vízidisznó kombinációja, áramfejlesztő képességét villámszerű farka jelzi. Sokat szerepel, s minthogy a többihez hasonlóan ő is csak a nevét képes hajtogatni, sokadszorra már nehéz elviselni. Pedig ő a kisfiú-hős, Ash Ketchum kedvence, a szelídség és a kedvesség megtestesítője, aki angyalian tűri, mikor ütik, sohasem üt vissza, s barátja életét még így is képes megmenteni.

Az anime lényege a harc. A Pokémon tétje: sikerül-e a kedves, humoros Mew gonosz klónjának, a mindenkinél erősebb Mewtwo-nak uralma alá hajtania a világot. A kezdés nagyon erős: a gomolygó semmiből, az öntudatra ébredő élet kábaságából halljuk Mewtwo rettegő, szorongásos monológját: hogy került ő ide, mit keres itt, mi a célja a Földön. Ennek az egzisztencialista szorongásnak a képi megjelenítése mozgalmas, hatásos, jól kimunkált, a lélek legmélyéig ható, erősen elüt a képregényszerűen statikus és gyakran felületes rajzoktól. (A háttér legtöbbször mozdulatlan, s előfordul, hogy csak az jelenik meg mozgóképen, aki éppen beszél. A magyar szinkron még tovább ront a helyzeten, például a hosszan ÓÓÓ-ra nyitott száj alá nem célszerű más szinkronszöveget mondani.) Talán az édelgéstől megcsömörlött rajzoló és szövegíró állt bosszút e realisztikus monológgal. Mit sem tudunk arról, ki beszél, csak azt érezzük: valaki fél, szorongatott helyzetben van. Egészen addig övé az együttérzésünk, míg az eszünk megálljt nem parancsol ennek az érzelemnek: jobb lesz visszaállni a régi mese-kispályára, ahol a gonosz még romantikusan, teljes terjedelmében alávaló, megérteni nem szükséges, elég utálni.

A valódi anime a mesékhez hasonlóan konfliktusokat ábrázol, nem súlytalanít és nem ken el, nem önt le mindent érzelmes ragaccsal. A Pokémon sajnos kivétel. A kommersz mese elemzésekor nehéz különválasztani a tisztán piaci elemeket az esztétikaiaktól. Gyerekmeséről lévén szó, gondoljuk arra: a gyerek előbb-utóbb kinövi vonzalmát. Optimális esetben a piacot ésszel használó, autonóm fogyasztópalántát gondozhatunk, olyat, aki olykor azért képes elslisszolni a rábeszélőgép (reklámok, divat, ügynök, szomszéd és a többi jóakaró) elől. Mert ne áltassuk magunkat: végleg elmenekülni nem lehet, defenzívába vonulni pedig nem érdemes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3186