KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Sinkovits Imre (1928–2001)

• Lengyel László: Szabadlegény Jancsó 80
• Vidovszky György: Jancsó, a király Beszélgetés középiskolásokkal
• Mundruczó Kornél: Állatkerti mesék Jancsó 80
• Bikácsy Gergely: Mozilidérc Mándy mozija
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: A szépség rabjai Televízió: férfireklám
• Hammer Ferenc: Claudia Citroën Nők a tévéreklámban
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan kéz Beszélgetés Levendel Ádámmal
• N. N.: Az amerikai tévéreklám (1945–95)
CYBERVILÁG
• Sipos Júlia: A hálózott ember Beszélgetés Nyíri Kristóf filozófussal
• Kriston László: e-demokráci@? Paradigmaváltás Hollywoodban – 2. rész
• Kriston László: Párhuzamok Könyvszakma – Filmipar
• Kömlődi Ferenc: Gépi balettek Robotrendezők

• Beregi Tamás: Monty-montázs Angol humor
• N. N.: Monty Python repülő CD-ROM-jai
• Karafiáth Judit: A megtalált Proust Az eltűnt idő filmjei
• Ardai Zoltán: Időnk Leával A fogolynő
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A kőkori szappanopera Pordenone

• Csont András: Egy brassói Párizsban Brassaï-kiállítás
FILMZENE
• Szőnyei Tamás: Sűrített idő Beszélgetés Szemző Tiborral
KRITIKA
• Csengery Kristóf: Bartók-kenyér Gyökerek
• Gelencsér Gábor: Mértékrend Zalán Vince: Gaál István krónikája
• Varró Attila: A kép ópiuma Rekviem egy álomért
• Takács Ferenc: T-modell Dr. T és a nők
• Báron György: A Szovjetunió magányos hőse Vorosilov mesterlövésze
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Pan Tadeusz
• Varró Attila: Tigris és Sárkány
• Csantavéri Júlia: Malena
• Köves Gábor: Wonder Boys
• Reményi József Tamás: Betty nővér
• Ádám Péter: A meztelen Maya
• Nevelős Zoltán: Billy Elliot
• Kis Anna: Anyegin
• Strausz László: Szívörvény
• Tamás Amaryllis: A jövő kezdete
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Temetés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Vorosilov mesterlövésze

A Szovjetunió magányos hőse

Báron György

Milyen is az orosz bosszúvágy-film? – Szovjet.

 

A Nagy Kriminális Forradalom – így nevezi hideglelős iróniával a szülőhazájában végbement változásokat jeles orosz kollégánk, Alekszandr Trosin. A Filmvilágban megjelent beszámolójában arról ír, hogy az orosz film első számú műfajává a maffia- és gengszterfilm lett, talán azért – s ezt már mi tesszük hozzá –, mert ez a mai orosz élet vezető műfaja is. Azzal a nem jelentéktelen különbséggel, hogy a filmvászonra besétál a magányos hős, és rendet teremt. Ebbe a sorozatba illeszkedik a Vorosilov mesterlövésze, mely a műfaj egyik népszerű alfajához sorolható: bosszúfilm, pontosabban a műnem talán legnépszerűbb darabjainak, Charles Bronson rendcsináló opusainak címét idézve: bosszúvágy-film. E szimpla történetek lényege, hogy a hős valamelyik családtagja bűncselekmény áldozata lesz, a hatóság töketlenkedik, a paragrafusok mögé bújik, mígnem hősünk maga veszi kezébe az igazságszolgáltatást: lassú, aprólékos nyomozással fölkutatja, majd ugyanilyen kíméletlen, célratörő precizitással lemészárolja – „megbünteti” – az elkövetőket. Mindegyik bosszúvágy-film ugyanerre a rugóra jár, apró, lényegtelen eltérésekkel.

A törvénytelenségekbe, maffiauralomba belefáradt orosz polgár másra sem vágyik, mint rendre. Sokkal inkább, mint az amerikai, akinek hazájában egyrészt mégiscsak nagyobb a rend, másrészt van némi elképzelése a rend áráról, amit a szabadság korlátozásával szoktak megfizetni. Az orosz polgárt más történelem nevelte: még emlékszik rá, hogy hajdan, amikor – mint minden – a bűn is állami monopólium volt, nem létezett maffia, bűnözés. Mit ér a szabadság, ha a városban szabadcsapatok dúlnak, övék a pénz és a hatalom? (Válasz: sokat, de erről nehéz a veszteseket meggyőzni.)

Milyen hát egy orosz bosszúvágy-film? Röviden: szovjet; a dolgok logikájából következően nem lehet más. Aki arrafelé rendről álmodik, az a Szovjetunióról álmodik. Feltűnnek a vásznon a bűnözők, rockzenét hallgató, napot lopó papa gyermekei, éppen olyanok, amilyeneknek az ifjúkorunknak oly kedves szovjet filmekben a huligánokat ábrázolták. Pezsgőznek és túráztatják a turbóbéemvéjük motorját. Csapdájukba besétál az áldozat, ártatlan szemű tizenéves nagylány, aki az első hívásra naivul fölmegy a rosszéletűek lakására, aztán megjárja, mindhárommal, egymás után. Hőseinket felmentik, elvégre az ilyesfajta tett teljes bizonyossággal nemigen bizonyítható, meg nem is nagyon akarják a szervek, lévén az egyik ifjú erőszaktévő apja nagyhatalmú rendőrezredes.

Már csak a magányos hős hiányzik, aki kezébe veszi az igazságszolgáltatás lángpallosát és lesújt vele. Charles Bronsonhoz képest kicsit idősecske, de ennek így kell lennie, elvégre ez egy ízig-vérig szovjet bosszúvágy-történet. Hősünk a megejtett lány nagyapja, háborús veterán, valahai mesterlövész, aki még ma is úgy kezeli a messzehordó távcsöves puskát, akár a barázdált arcú Bronson. Az egyik fiút pontos célzással tökön lövi, a másikat az autójával együtt robbantja fel, a harmadikkal lelöveti az apját, őt pedig tébolydába küldi. Aztán hazamegy, s hallgatja tovább megesett unokája éteri énekét.

A bácsi, mielőtt megkezdené igazságtevő ámokfutását, magára ölti az összes háborús kitüntetését. Vietnami háborús veterán volt Rambo és a rosszemlékű Halálfejesek hőse is. Ugyanazt szajkózta mindegyik: jó iskola a hadsereg, a harctér, ott rend van, aki onnan kikerül, abban lehet bízni, az majd leszámol a huligánokkal. Ám a Vorosilov mesterlövésze nem csak ezt sugallja. Kitüntetésekkel teleaggatott rendteremtő hőse – Jurij Uljanov erőteljes alakításában – nem egyszerűen a háborúból érkezett, hanem az antivilágból: szovjet veterán (mi más is lehetne?). Olyan időszak hérosza, amelyben még rend volt. Most fejébe csapja az örök micisapkát, visszatér, reaktiválja magát, s visszaforgatja a történelem kerekét: helyreállítja a törvényt és a rendet.

Ha visszaemlékszünk az orosz tévé utóbbi tíz évben közvetített november hetediki tudósításaira, azokban ugyanilyen micisapkás öregurak tízezreit láthattuk a Vörös téren, büszkén vonulva kitüntetéseikkel a sarló-kalapácsos zászlók alatt. Mellettük az életbe belefáradt fejkendős nénikék népes csapata tüntetett. A Nagy Kriminális Forradalom vesztesei ők, akik a szabadság tíz éve után a mauzóleum előtt toporogva perlik vissza a győztes csaták veterán-hőseit, s velük az eltűnt időt.

A Vorosilov mesterlövésze az ő filmjük.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3247