KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Sinkovits Imre (1928–2001)

• Lengyel László: Szabadlegény Jancsó 80
• Vidovszky György: Jancsó, a király Beszélgetés középiskolásokkal
• Mundruczó Kornél: Állatkerti mesék Jancsó 80
• Bikácsy Gergely: Mozilidérc Mándy mozija
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: A szépség rabjai Televízió: férfireklám
• Hammer Ferenc: Claudia Citroën Nők a tévéreklámban
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan kéz Beszélgetés Levendel Ádámmal
• N. N.: Az amerikai tévéreklám (1945–95)
CYBERVILÁG
• Sipos Júlia: A hálózott ember Beszélgetés Nyíri Kristóf filozófussal
• Kriston László: e-demokráci@? Paradigmaváltás Hollywoodban – 2. rész
• Kriston László: Párhuzamok Könyvszakma – Filmipar
• Kömlődi Ferenc: Gépi balettek Robotrendezők

• Beregi Tamás: Monty-montázs Angol humor
• N. N.: Monty Python repülő CD-ROM-jai
• Karafiáth Judit: A megtalált Proust Az eltűnt idő filmjei
• Ardai Zoltán: Időnk Leával A fogolynő
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A kőkori szappanopera Pordenone

• Csont András: Egy brassói Párizsban Brassaï-kiállítás
FILMZENE
• Szőnyei Tamás: Sűrített idő Beszélgetés Szemző Tiborral
KRITIKA
• Csengery Kristóf: Bartók-kenyér Gyökerek
• Gelencsér Gábor: Mértékrend Zalán Vince: Gaál István krónikája
• Varró Attila: A kép ópiuma Rekviem egy álomért
• Takács Ferenc: T-modell Dr. T és a nők
• Báron György: A Szovjetunió magányos hőse Vorosilov mesterlövésze
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Pan Tadeusz
• Varró Attila: Tigris és Sárkány
• Csantavéri Júlia: Malena
• Köves Gábor: Wonder Boys
• Reményi József Tamás: Betty nővér
• Ádám Péter: A meztelen Maya
• Nevelős Zoltán: Billy Elliot
• Kis Anna: Anyegin
• Strausz László: Szívörvény
• Tamás Amaryllis: A jövő kezdete
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Temetés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Betty nővér

Reményi József Tamás

 

Jonathan Kaplannek volt egy filmje (Love Field, 1993), amelyben az ábrándos dallasi háziasszony (Michelle Pfeiffer) oly patologikusan rajongott Kennedyért, hogy a merénylet után az elnök özvegyének képzelvén magát útra kelt – nem leróni a kegyeletét, hanem: elvégezni a gyászmunkát. Tudta, neki „ott a helye”. Az életben szerephez csak tévesztés révén juthatott.

Mai utódjának, a felszolgálónő Bettynek effajta szerepet már nem valóságos ember legendája kínál, hanem a kórházas szappanoperák valamelyikének főhőse. Ennyit ment előbbre a világ hét szűk esztendő alatt. Csakhogy. Csakhogy álom és valóság egymásba játszásának teljes abszurditásához olyan (Cannes-ban tavaly díjazott) dramaturgiai furfangra volt szükség (a férjet lemészárolják, s Betty sokkos állapotban indul el képzelt „jegyesét”, a „szívsebészt” föllelni), amely behozza a filmbe Morgan Freemant. Freeman számtalan Tarantino-, Jarmusch- és egyéb gengszterparódia nyomán a Betty-figura párját játssza el, az ugyancsak képzelt minták nyomán valóban megtérő öreg bérgyilkost, akinek meg kell hajolnia a viharosabb erejű és (szó szerint) lefegyverzően ártatlan női szerepjátékos előtt. A mindenható szappanopera tehát élet és halál ura, fölemel és megsemmisít: a gengszterek vesztét okozza, Bettyt viszont önálló egzisztenciához segíti – a fiatalasszony maga is tévésztár lesz. Ahogy sokmillió Betty szeretné. A film legjobb (záró) jelenetében hősünk issza cappuccinóját Rómában – úgy mesélték neki, ez a szabadság netovábbja –, európai kollégája, a pincér azonban ügyet sem vet rá: éppen őt bámulja elvarázsoltan a tévé képernyőjén. Tengeren innen és túl az emberek már nemigen, csak az illúziók találkoznak.

Hollywood fürge, mint a kaméleon nyelve: mire kezdenénk észrevenni valakit (a rendező, Neil LaBute Férfitársaságban című ‘97-es filmje friss volt és eredeti, színdarabjainak egyike épp mostanában jut el Kaposvárra), már elő is állíttatták vele egyéniségének kommersz mását. Ennél érdekesebb fejlemény, hogy a Betty nővér címszereplője az a Renée Zellweger, akit rövidesen Bridget Jonesként láthatunk viszont a filmvásznon. A felszolgálónők változata után az értelmiségiekét alakítja. Az eltérés mindössze annyi, hogy Betty egy képregényes doktorral álmodik, Bridget Jones meg a Büszkeség és balítélet Mr. Darcyjával. Éteri vágyaikban nincs különbség közöttük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3250