KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Forgatókönyv

Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

Levedia

Bereményi Géza

„A nők a soros temetőkben általában szegényesebbek, mint a férfiak. Ebből az asszony társadalmi helyzetére vonhatunk következtetést. Néha azonban megesik, hogy a férj s feleség közül a feleséget temetik el rangosabban (pl. a bezdédi temető egyik sírjában, ahol az asszonyt temették lóval). Vajon nem a családba házasodott férfi másodrangúságát jelenti-e ez? Olyan gazdag volt az egykori családi élet, annyi minden eset alakulhatott ki, amire mi már nem tudunk felelni. Egyébként sem kutatom az egyest, hanem a törvényszerűt. Azt ugyanis sosem fogjuk elérni, hogy az egyes ember életének ezer év előtti gazdagságába s az azt mozgató egyéni erőkbe betekintést nyerjünk.” (László Gyula)

Itilben, a Kazár Birodalom fővárosában

 

Itil a manapság Volgának nevezett folyó torkolatánál fekszik. Mivel törvény mondja ki, hogy csak az uralkodói párnak, a két kagánnak épülhet téglából a háza, Itil sátorváros, melyet itt-ott agyagból készült középületek tarkítanak, az utcákat deszkapallók teszik járhatóvá.

A Kazár Birodalom vallási türelméről híres. A sátorbábelből három vallás temploma emelkedik ki: a keresztényé, az iszlámé és a zsidóé, természetesen agyagból építve.

Itilben most este van. A város kozmopolita jellegéhez tartozik a mindenfelé sűrűn pislákoló mécsesek látványa. A rengeteg kicsi láng táplálója a halenyv, a nagy halászkultúrával rendelkező kazárok legfőbb exportcikke, és a városban is marad belőle bőven, pazarlóan bánnak vele a helybeliek. A sátrak szegélyezte, mécsfényekben reszkető utcákon feldübörögnek a pallók, előkelőség siet a kagáni palota felé. Gyalogosan rohanó, tíz fáklyás szolga nyitja meg a menetet: Hangosan üvöltik szét a hírt.

Szolgák: Kundai herceg! Kundai herceg! Itil népe, megjött Kundai herceg! Kundai herceg! A Kagánhoz tart Kundai herceg! Kundai herceg! Itt van Kundai herceg! Kundai herceg! A Kagán rokona! Kundai herceg!

Inuk szakadtából futnak, mert nyomukban kíméletlen gyorsasággal lovagol a fiatal herceg. Széttárt karral vágtat, s ezzel nem csak ügyességét fitogtatja, köszöntést is jelez.

A ritmikus, éneklő kiabálásra családok futnak elő a sátrakból, és széttárt karral nyomják homlokukat a földhöz, amerre a Herceg ellovagol.

 

 

Kagáni palota Itilben

 

A Fehér Sámán, a kazár udvari főpap patyolatfehér selyemruhája lobog, miközben sípok és dobok nagy lármájában körbeforog. Már az extázis végső küszöbénél jár, körülötte megtisztító lángok lobognak, segédei kiáltoznak. Hirtelen elhajítja kerek dobját, és habzó szájjal a padlóra zuhan kicsi bálványok közé. Csak nehéz, hörgő lélegzete, levegőben kapkodó keze árulja el, hogy él. Megkezdte utazását, nyílként repüli körül a földet, hogy kifürkéssze a világszerte érlelődő jövőt.

Ez a kagáni palota egy kisebb termében történik, ahol a Kagán Bek szűkebb kíséretével étkezni szokott. A falakon szőnyegek, közöttük előbukkan a bizánci égetett téglafal. A helyiséget zsúfolásig megtöltő emberek a szőnyegeken, párnákon hevernek, ülnek, előttük rengeteg apró edényben az étel. Amint a Fehér Sámán elvágódott, kezek nyúlnak előre, és mindenki enni, társalogni kezd. A karok olykor kereszteződnek, mivel mindenki abból a fogásból vesz, amelyikből akar, a mozdulatokban semmi kapkodás, inkább lomha élvezet. Aki akar, beljebb kúszik az edények közé, úgy emel ki egy falatot az ételválasztékból. Minden közös és nomád módon ízletes.

A Kagán Bek összefont lábakkal ül egy alacsony emelvényen, melyen szétnyílt pávafarok a dísz. Szasszanida pompájú hadiöltözéket visel, kicsiny vászonturbánja hátralökve. A Kagán Bek élénk és jókedvű, mint mindig, szeme izgatottan ragyog, figyelmét semmi sem kerüli el. Szétvetett térde mellett kétfelől egy-egy kíváncsi kisfiú hasal, a rokonai, akik ámulva figyelik a lakomázókat. A terem zsibong, valahonnan halk zene szól és egy herélt hang énekelget. A Kagán Bek ételt vesz a tányérjára, majd magasra emeli a feje fölé. Amint megszólal, mindenki tisztelettel elhallgat, csak a Fehér Sámán nyög fel néha a padlón rángatózva.

Kagán Bek: Kagán fiai, Itil bírói, rokonaim – kazárok! Áldás nélkül akarjátok enni az ételt?

Egy hang: Nem értjük, Rettenetes. Az ételen már rajta van a Sámán áldása.

Vendégek (egymáshoz fordulva ismétlik zsibongva): Rajta van. Rajta van. A Sámán megáldotta. Vajon miért mondja? Ki érti? Miért mondta ezt?

Kagán Bek: A Sámán most a másvilág határát őrző szellemekkel harcol, gondolattal se zavarjuk őt.

Egy hang: Milyen áldást akarsz még, Birodalom Oszlopa, Akarat Fény, Erős Kalapács? Mondd!

Kagán Bek: Hát nem a Nagy Kagán uralkodótársa vagyok én? A Kazár Birodalom Kagán Bekje, Rudlán és Ardebil legyőzője? Az én ételemre a világ legnagyobb áldása jár. (Nevetve.) Vagy nem jár?

Vendégek (nevetve): Jár! Jár! Igen!

Kagán Bek: A világ három legnagyobb vallásának három legnagyobb bölcse jött el Itilbe, hogy megtérítsen minket. Áldják hát meg ők is az ételt!

A vacsorázók élénk örömmel zajongva, egymáshoz beszélve helyeselnek, közben félkézzel fejük felé emelik tálkáikat. Gyermekes vidámság és zsivaj tölti meg a zsúfolt termet. Katonák, bírók, kereskedők burnuszai, szőrmeruhái és selyemtógái keverednek a földön heverő Fehér Sámán körül, akinek durva bőrökbe és tollakba öltözött mongol arcú segédei maguk elé meredve kuporognak, mint az idegenek.

Kagán Bek: Gyere, Bizánc bölcse, Jézus próféta püspöke, áldd meg a kazárok ételét.

A keresztény püspök Bizáncban divatos püspöki ornátusban, két kísérővel füstölőt lengetve, énekelve jár körbe, és a kereszt jelével áldja meg a kazárok ételét. Majd meghajol a Kagán Bek felé és távozik.

Kagán Bek: Szép volt.

Vendégek (a tömjént szagolgatva): Szép volt. Szép.

Kagán Bek: A Bagdadi Kalifa küldötte, Mohamed próféta fia is jöjjön, és mutassa meg, hogyan áldanánk meg az ételt, ha a vallására térnénk.

A mozlim bölcs is kíséretétől övezve áldja meg a kazárok ételét. Hangos arab nyelvű könyörgést mond. Közben a Kagán Bek az oldalánál hasaló két kisfiúnak suttog.

Kagán Bek: Sok kéz – áldás, sok száj – átok, sok szem – nagyság. Az uralkodó parancsoljon a kezeknek, tapassza be a szájakat és etesse meg a szemeket. Nézzétek meg a szemeket. Nézzétek, rokonaim, akik majd kagánok lesztek! Most megetetem a szemüket.

Hirtelen felugrik, és a szertartás után távozni készülő mozlim főpapra kiált.

Kagán Bek: Csak ennyi, Mohamed fia? A keresztény hosszabban csinálta. Adj többet nekünk, ha a hitedre akarsz téríteni minket.

A főpap sebtében megismétli az áldást, majd leborul a Kagán Bek előtt.

Kagán Bek: Gyere, Izrael hitének bölcse, tisztítsd meg te is a kazárok ételét, te, aki Babilóniából jöttél hozzánk!

Jismáél rabbi még fiatal férfi, de felserdült fia kíséri, míg áldást oszt az ételekre. Fejük fedetlen, mivel a karatiták szektájához tartoznak. Ruházatuk szegényesen egyszerű az előző két főpapi pompához képest. Ő is, mint két paptársa, olykor átlépi a Fehér Sámán fekvő testét a szertartás közben.

1. Kazár fiú: Kérdezhetek, Kagán Bek?

Kagán Bek: Kérdezz, rokonom.

1. Kazár fiú: Miért ez a sorrend?

Kagán Bek: Tudd, ha majd kagán leszel: ahol méreg van, ott erő van. Azért hívtam utoljára a zsidót, hogy haragudjon, és erős legyen a hitvitán holnap.

A fiú mondana valamit még, de hallgat. A Kagán Bek tapasztalt szeme észreveszi ezt. Magához öleli a két gyereket.

Kagán Bek: Te is a szent Ásina családból származol, mint én. Mi farkasoktól származunk, a kazárok urai vagyunk és leszünk. Ha kérdezni akarsz még, kérdezz. Mindent megmondok a véremnek, mert imádom.

2. Kazár fiú: Rokonom azt akarja kérdezni: eldőlt-e már, hogy a Kazár Birodalom melyik vallást választja?

Kagán Bek: Én már álmodtam. A Nagy Kagán még nem álmodott. Ma éjszaka fog álmodni. És talán ugyanazt, amit én.

1. Kazár fiú: És mi lesz a Fehér Sámánnal, ha más vallásra térünk?

Kagán Bek (mosolyogva): Akkor a Fehér Sámánnak meg kell halnia, ó, jövendő kagán.

A Fehér Sámán fektében megmozdul, majd zavaros szemmel felül. Segédei odaugranak, itatják, törölgetik, fülébe sugdosnak, legyezik.

A vendégek már esznek, pletykálnak, falatot kínálnak a másiknak, egyesek felugorva magányos táncba kezdenek, akinek vizelnie kell, üres edénybe ürít, közeli rokonok egymás hajába törlik az ujjukat, jóbarát jóbarát vállára hajtja a fejét, a herélt hang álmodozóan énekel, ahogy ez egy hosszú keleti lakomázás kezdetekor szokás. Amikor a Fehér Sámán mély hangja megszólal, csak enyhe figyelem támad, sokakat nem érdekel, amit mond. A Kagán Bek és két tanítványa viszont érdeklődésükkel tüntetik ki a túlsó világból visszaérkezőt. A Fehér Sámán az arca előtt lobogó mécslángokhoz hajlik, azután hátradől és a Kagán Bekre néz. Ezt többször megismétli beszéd közben.

Fehér Sámán: Harmincfejű tűzanya, negyvenfejű tűzasszony! Vidám zöld láng, zöldselyem ruhájú! Vidám vörös láng, vörösláng ruhájú! Kagán Bek, ki túl vagy a tűzön, és idenézel, te hatalmas, a Nagy Kagán uralkodótársa! Nektek mondom el, hol jártam. Nyílvessző voltam és a világot bejártam. A kazárok fölé szálltam, Itil fölé szálltam, idegen népeket találtam, a jövőben jártam. Idegen népek éltek itt nevetve, nem volt sem kagánjuk, sem pedig sámánjuk, se nagy téglapalotájuk.

A 2. fiú az előre-hátra ingadozó Fehér Sámánról a Kagán Bekre néz.

2. Kazár fiú: Most kéne meghalnia, nem holnap.

Kagán Bek (rámosolyog): A lelkem szólt belőled, ezért azt érzem, hogy kettőtök közül te leszel a kagán.

1. Kazár fiú: És ha az igazat látta?

Kagán Bek: Mit ér egy sámán az angyalhoz képest, aki az én álmomban az Egy Isten szavait mondta? És ő azt üzente, a Kazár Birodalmat a világ végezetéig fenn fogja tartani, ha Őt imádjuk.

Miközben a Fehér Sámán a vacsorázók zajában tovább jövendöl éneklő hangon, a terem vékony fala mögötti szűk kamrában halkan folytatják játékukat a zenészek, s a közöttük álló herélt énekes sárga selyemöltözékben, lehunyt szemmel trillázik tovább. Az ide vezető folyosón leborulnak a burnuszos mozlim palotaőrök, amikor Kundai herceg a hazatérők örömével átrohan közöttük. És amikor a zenészek kis kamrájába berohan, azok eldobják hangszereiket, és örömükben sáros csizmáit ölelgetik. A Herceg régi közös mulatozások cinkosságával ütögeti a hátukat, azután erélyes mozdulatokkal csendre inti őket, mint aki tréfát készít elő. A falon túlról még akkor is hallatszik a Fehér Sámán ritmikus gajdolása. Majd Kundai néma parancsára szilaj zene hangzik fel. A Herceg széttárja karját, és elsöprő erővel énekelni kezd. A vacsorateremben, a Kagán Bek felkapja a fejét, de a vendégek is felismerik az áradó dalt. Még a türk bravúrénekesek közül is kevesen tudnak három hangon énekelni egyszerre, ahogyan Kundai herceg. Énekelve lép a terembe zenekarával együtt, ahol a kitörő fogadtatás bizonyítja, mennyire közkedvelt ő Itilben. Örül, aki díszes ruhájához érhet, mások nevét kiáltozva eléje vetik magukat, hogy a hátukra lépjen, a Kagán Bek pedig öleléssel s csókkal köszönti, ujjával az üdvözlés gyors jelét rajzolja a herceg homlokára. Ezután csak annyi idejük marad, hogy rokoni szeretettel egymás szemébe nézzenek, amikor két, fehér selyembe öltözött, merev tekintetű férfi lép a terembe. Egymás kezét fogva közelednek. A jelenlévők gyorsan elugrálnak előlük, tiszteletteljes csönd támad. A Kagán Bek a Herceg vállát átkarolva fordul feléjük, és megszólalásával jelzi, merre van, hiszen mindkét férfi vak.

Kagán Bek: Itt vagyok.

A fehérruhások nyugodt léptekkel tartanak a hang irányába, majd pontos érzékkel megállnak az uralkodó előtt.

Vak: Kundai herceg veled van?

Herceg: Itt vagyok.

Vak: Együtt akar látni titeket.

A Kagán Bek int a két kisfiúnak, hogy ők is jöjjenek. A fehérruhások megfordulnak, és ahogyan érkeztek, kézenfogva kimennek a teremből. Mögöttük a Kagán Bek és a Herceg, meg a két fiú. Távozásuk után ismét felcsap a lárma, a vacsora folytatódik. A három pár útja rövid. Egy darabig az üres folyosón mennek, ahol kandeláberek világítanak.

Kagán Bek: A Nagy Kagánt ma éjjel keresi fel az angyal.

Herceg: Tudod, hogy mit fog mondani neki?

Kagán Bek: Tudom. Az Ég most a kazárokat segíti.

A következő ajtónyílást borító függöny előtt a két fehérruhás sötét kendőt köt a Herceg szemére. A Kagán Bek a két gyerek szemét köti be ezalatt. Az 1. Kazár fiú ijedtében el akar szaladni, de a Kagán Bek elkapja, és kis mosollyal súgja oda neki.

Kagán Bek: Neked mindent hallani kell, ó jövendő Kagán.

A két vak tenyerébe adja a fiúcskák kezét, ő maga pedig lerántja csizmáit, majd a Herceg karját markolva az élre áll. Hosszú terembe lépnek be, melynek mennyezete feltűnően alacsony, szinte a fejük tetejét súrolja. A falak mentén bekötött szemű férfiak ülnek zsámolyokon, kezüket a térdükön nyugtatva. Ők a Nagy Kagán tanácsadói. A túlsó végén a terem hirtelen fölmagasodik. Egy emelvény áll ott, melyre lépcső vezet. Az emelvényen ülő Nagy Kagánnak csak az alsóteste látható a bejárattól. A mezítlábas Kagán Bek és a két fehérruhás vak – bekötött szemű párjukat vezetve – a trónhoz mennek. Itt a Kagán Beknek az egyik vak lombos ágat ad a kezébe. A Nagy Kagán átszellemült arcú, szőke férfi. Trónja, koronája és az öve színarany. Arcát ősi szokás szerint csak az uralkodótársa (a Kagán Bek) és háremének tagjai láthatják. Bárki más halál fia, aki rápillant. Az emelvény tövében a Kagán Bek tűzbe meríti az ágat, majd a magasba emeli. Addig vár némán, míg meg nem hal kezében a tűz, majd a földre veti magát, és arcát a padlóhoz dörzsöli. Végül feláll, felmegy a lépcsőre, és leül a Nagy Kagán mellé a neki járó kisebb trónusra. És ő az, aki megkezdi a kihallgatást. A bekötött szemmel földre boruló Hercegnek mondja.

Kagán Bek: Kundai herceg, birodalmunk északi népeinél jártál. A két kagán hall téged.

Herceg: Ambazuk király személyesen megy négy törzsével a Dunához.

Kagán Bek: Tudjuk.

Herceg: Alp, a hun törzsfőnök keresztény hitre tért.

Kagán Bek: Elégette a sámánjait. Engedélyemmel tette.

Herceg: Levedi vajda vezére, aki a Megyer törzsben a leghíresebb…

Kagán Bek: Ugiek a neve. Jó harcos.

Herceg: A felesége azt álmodta, sastól esett teherbe, ezért azt beszélik, a fia a világ ura lesz.

Kagán Bek: Nem azért. Azért, mert azt is álmodta, hogy ágyékából folyó indult, amely elárasztotta a világot.

Herceg: Úgy van, Rettenetes. Ez az asszony teljes álma.

Kagán Bek: Jól van, Kagán Rokona. Most menj el. Menj el a nővéredhez, és mondd meg neki, hogy Levedi vajda asszonya lesz, készülődjön. És te is vele utazol. A szemünk leszel, a fülünk leszel ott Levedi népénél. Túl sok álom gyűlt össze. (Előrehajolva mondja a nyomós parancsot.) És most készülj arra, hogy meghalsz.

A Herceg felugrik a padlóról, kést ránt, a saját torkához illeszti, és a Kagán Bek szemébe mered.

Kagán Bek: Levedi népének vezére, Levedi rokona leszel. Beszélni fogsz a nyelvükön, együtt harcolsz velük. És most elteszed a kést és cselekszel. Gyors leszel. Mostantól nem akarlak látni, csak hallani rólad.

A Hercegnek még meghajolni sincs ideje, mert a Kagán Bek egy kiáltó hangjára az egyik fehérruhás vak karon ragadja, és gyors léptekkel kivezeti a teremből a bekötözött szemű tanácsosok ülő sorfalai között. Vak vezet elfedett szemű látót. A két gyerek marad. Hallják, amit a Kagán Bek a mindeddig közönyösen a levegőbe bámuló Nagy Kagánnak mond.

Kagán Bek: Ugye hall engem az én Másik Felem? (Vár, majd folytatja.) Az Angyal elindult az égből, hogy találkozzon veled. Meglátod, fényes lesz, és erős szóval mondja meg, mit akar az Egy Isten mitőlünk. Merülj álomba, Másik Felem. Merülj álomba, míg a Birodalom várakozik.

A Nagy Kagán némán feláll, és háta mögött két fehérruhás vak szolgájával kimegy. A tanácsosok is felugranak. Letépik szemükről a kendőt, és tolongva, lökdösődve hagyják el a termet a túlsó kijáraton. A Kagán Bek a gyerekeknek szól.

Kagán Bek: Láthattok megint, jövendő kagánok. A Nagy Kagán nincs itt. A két kisfiú leveszi a kendőt. Hunyorogva állnak.

 

 

Jismáél sátra Itilben

 

Itil sátorrengetegének egyik utcájában emelkedik a zsinagóga. Jismáél rabbi és családja a mellette lévő sátorban lakik. Sötét este van. Három burnuszos férfi jön futva, és majomügyességgel, nesz nélkül felugrálnak a sátor melletti nagy fára, hogy elrejtőzzenek a lombok között. Paták kopognak az utcát fedő fapallókon, Jismáél és a fia szamárháton érkezik haza a kagáni palotából. Már messziről észreveszik, hogy a sátruk elé valaki kikötötte a tevéjét. Összenéznek.

Jismáél fia: Vendégünk van?

Jismáél: Már vártam valakit Babilóniából. Vidd hátra az állatokat, és maradj mellettük.

Jismáél fia: Üdvözölni szeretném a vendéget.

Jismáél: Tedd azt, amit mondtam, fiam.

A fiatalember fejet hajt, és miután a sátor elé érkezve leszálltak szamaraikról, az istállóba megy velük. Jismáél még aggodalmasan körülnéz, aztán belép otthonába.

A három burnuszos földre szökken a fáról, a sátor mögé, az istállóhoz iramodnak, ahol Jismáél fia éppen szénát vet az állatoknak. A három férfi gyorsan végez. Hátulról ugranak a fiúra, befogják a száját, és a legkisebb zaj nélkül halálra szurkálják. Aztán az istálló földjére terítik a testét, és hangtalanul eltűnnek az éjszakában. Mindez akkora gyorsasággal történik, hogy odabent a sátorban csak most néz fel a vendég a bejáratnál megálló Jismáélra. A vendéget Nátánnak hívják, hatalmas termetű, fekete bőrű rabbi. Utazástól fáradt lábát Jismáél földön térdeplő két lánya mossa, majd törölgeti.

Jismáél: Üdvözöllek a házamban, rabbi Nátán ben Elisá.

Nátán: A babilóniai gáonoktól hoztam hírt neked, rabhóni. És az ereci rabbitól is hoztam hírt neked.

Jismáél: Gondolom, nem a lányaim fülének valót. Bár ismered a mondást: „a kacsák lesütött szemmel járnak, de mindent látnak.”

Nátán: Azért küldd csak el őket.

Jismáél int, a két lány kimegy. Nátán feláll, és oly közel lép Jismáélhoz, hogy az orruk szinte összeér.

Nátán: Jaj, te szegény, jaj, te tévelygő, jaj, te, aki a Talmudra vak vagy! A birodalommal akarsz te szövetséget kötni? Nem megtiltottuk neked? A pogányok fegyverét hoznád miránk? Ugye, megtiltottuk neked, hogy téríts? A gáonok és az ereciek üzenik, hogy a szégyenük vagy. És elfordultak tőled.

Jismáél: Mert azt képzelik, hogy a Tóra az övék.

Nátán: Hát ki másé, te mérges kígyó? (Döbbenten néz rá, majd bólogatni kezd.) Messiásnak hiszed magad.

Jismáél: A Kazár Birodalom…

Nátán (közbevág): Melyik birodalom állt örökké? Ezek a pogányok sosem fogják érteni a bölcsék szavát! Az újholdat is rosszul kalkulálják ki! Annyit számítanak, mint a fokhagyma héja! Te pedig nem leszel részese a túlvilági életnek. Kitagadtunk.

Jismáél: Akkor én is titeket.

Nátán (fülét befogva): Nem hallottalak. Nem ismerlek. (Szemét befogva.) Nem is látlak.

Jismáél mondana valamit, de ekkor az egyik lánya rohan be: A két rabbinak elég, hogy a lány arcára pillantson, máris futnak a nyomában, ki az istállóhoz, ahol Jismáél másik lánya jajgatva hajlong a bátyja holtteste fölött. Jismáél hang nélkül megtépi ruháját, majd körmével az arcát. Szólni sem tud.

Nátán: Menjetek innen, nehogy veletek is azt tegyék. (Jismáélhoz) Te vagy a fiad halálának oka, Térítő.

1. lány: Menjünk, apám! Menjünk!

2. lány: Az a Fehér Sámán! Az cselekedte! Az gyilkoltatta le!

1. lány: Menjünk, apám!

Jismáél csak maga elé nézve hallgat.

 

 

A kagáni palota nagyterme Itilben

 

A legtöbb láng a magas, kupolás terem közepén felállított, nyitott sátrat világítja meg, melyben a három vallás papja ül. Egyikük Jismáél rabbi. Maguk elé nézve várnak. A falaknál a félhomályban nagyszámú hallgatóság, csupa vad és fanatikus katona, a Birodalom támaszai, tisztek. Vannak köztük mozlimok, keresztények, zsidók. Élénken társalognak, durva tréfákon nevetnek várakozás közben, mély hangjuk visszhangosan zeng. Hirtelen csönd támad, a tisztek leborulnak, mert a Kagán Bek jön be, szokása szerint jókedvűen és gyorsan. Háta mögött a két kisfiú, mintha az árnyékai volnának. A Kagán Bek széttárt karral kiált egyet, a hallgatóság is, majd felemelkednek és elhelyezkednek. Az uralkodó világító lángokkal és a három vallás képviselőjével a háta mögött szólal meg.

Kagán Bek: Az uralkodónak, a nagy hódítónak és bölcsnek, akire most néztek, álmában megjelent az Angyal.

A katonák mormolva helyeselnek: „megjelent, úgy van, megjelent.”

Kagán Bek: Űzd ki országodból a varázslókat és a bálványimádókat – mondogatta az Angyal. – És csak az Egyetlen Igaz Istent imádd. Cserébe Ő megáldja és megsokasítja ivadékaidat, kezedbe adja ellenségeidet és a Kazár Birodalmat a világ végezetéig fenn fogja tartani. – A kagán felébredt, és azt mondta önmagának: Ó, Kagán! Akik a szent írások birtokában vannak, háromfélék. Keresztények…

A bizánci püspök meghajtja a fejét, a keresztény katonák a mellüket csapkodják tenyerükkel, és egy egytagú szót kiáltanak.

Kagán Bek: Zsidók…

Jismáél rabbi bólint a lángok előtt, a zsidó tisztek lármáznak.

Kagán Bek: Mozlimok!

A mozlim bölcs mosolyog, hittársai zajonganak.

Kagán Bek (önmagához intézve szavait): Idézd bölcseidet magadhoz, hogy fejtsék ki az álláspontjukat; és hallgass arra, aki az igazság birtokában van.

A fal mögött, hosszú termének arany trónján ül a Nagy Kagán, és mozdulatlan arccal hallgatja a beszédet, amit lélegzetvételnyi pontossággal közvetít egy építészi lelemény. Bekötött szemű tanácsnokai felemelt fejjel ülnek a zsámolyokon.

Kagán Bek: Ma van a vita harmadik napja. Bölcsek, úgy érveljetek, hogy a Nagy Kagán és én ma dönteni fogunk.

Elindul kifelé, de egy hang megszólal a hallgatóságból.

Manicheus tiszt: Ha ugyan nem döntöttetek már régen (nevet).

Kagán Bek

A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/09 20-27. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=729