KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

CD-ROM

Cinemania

Lexikon vagy játék?

Kovács András Bálint

Az interaktív számítógépes filmlexikon sokat ígér, de a Cinemania adatai megbízhatatlanok, különösen ami a kelet-európai filmeket illeti. Talán szükség lenne egy külön európai kiadásra.

Ez a két szó, lexikon és szórakozás ritkán kapcsolódik össze a fejünkben. Pedig a Microsoft cég multimédia terméke, a negyedik kiadásban megjelenő Cinemania ezzel a két fogalommal hirdeti magát.

A Cinemania interaktív mozienciklopédia. Négy nagy filmlexikonból összeszedett adatokat tartalmaz egy tenyérnyi nagyságú lézerlemezen és még annál is többet. A multimédia kifejezés a számítástechnikában álló- vagy mozgókép, hang és szöveg együttes megjelenítését jelenti. A Cinemania tehát olyan filmlexikon, amely nemcsak szöveget és állóképet, hanem mozgóképet – filmrészleteket – és hangot – filmzenét, dialógusrészleteket – tartalmaz. A címszavak többségéhez így a száraz verbális információ mellett ízesítésül audiovizuális illusztráció tartozik. Ez volna itt a szórakozás. Kétségkívül mulatságos látvány, ahogy kedvenc filmünk egy részlete megelevenedik számítógépünk monitorján, sajnos azonban a lézerlemez tárolókapacitása még mindig nem elég nagy ahhoz, hogy pár másodpercnél hosszabb bejátszásra lehetőséget adna. Ez ugyanakkor már megmutatja a technikai fejlődés irányát, melynek végén (legalábbis egy fontos állomásán) akár egész filmek is elférnek majd egy digitális enciklopédiában, sőt, a képek a felhasználó által is manipulálhatók lesznek.

Az interaktív lexikon jelentősége azonban elsősorban nem ez. Amiben a CD-ROM-nak kétségtelen előnye van a hagyományos könyvekkel szemben, az a flexibilitás. Amíg egy könyvben az adatok szükségképpen meghatározott lineáris rendben helyezkednek el, amihez az olvasónak alkalmazkodnia kell (egy adat meghatározott helyen, és csak ott található meg), addig a CD-ROM-ban az adatok a felhasználó érdeklődése szerinti szempontból, aszerinti sorrendben állnak rendelkezésre. Amíg egy lexikon esetében az olvasónak legalább halvány elképzeléssel kell rendelkeznie arról, hogy mit keres, és amit keres, az mivel van kapcsolatban (például ha egy film díszlettervezőjére vagyok kíváncsi egy olyan lexikonban, ahol a filmcímek nem címszavak, tudnom kell a film rendezőjét), addig a CD-ROM-lexikon semmiféle előzetes tudást nem követel meg. Az adatok keresztbe-kasul elérhetők, minden lehetséges relációt tekintetbe vesznek a szerkesztők, így egyetlen adathoz tucatnyi elérési út tartozik, még akkor is, ha a kereső nem is tudja pontosan, mit keres. Ha például egy vágó nevének csak utolsó szótagjára emlékszünk – ennél szélsőségesebb eset már nehezen képelhető el –, a CD-ROM-lexikonban egy villanás alatt megkapjuk, hogy mondjuk az illető hány Oscar-díjra jelölt filmben dolgozott. Kétségtelen hátránya viszont ennek a technológiának az intimitás hiánya. Szükség van ugyanis hozzá egy számítógépre, amely helyhez kötött – még ha „notebookról” van is szó, hiszen árát tekintve ez nem az a szerkezet, amellyel csak úgy mászkálunk fel-alá –, használatára fel kell készülni, bekapcsolni, beindítani a programokat, és zúg. Továbbá olyan felszereltséget igényel, amellyel ma még nem feltétlenül rendelkezik minden magyar háztartás: legalább 386-os processzort, 2 MB memóriát, CD-ROM-olvasót, hangkártyát és a megfelelő Windows-segédprogramokat. Ezek egy intézmény számára már elég könnyen teljesíthető feltételek, magánzóktól azonban némi áldozatot követelnek még.

Ami a Cinemania tartalmi részét illeti, enciklopédiához méltóan elég vegyes. A főmenü három kategóriára oszlik: életrajzok, filmek és témák. A témák között a következő fogalmakat találjuk: filmtörténet, filmgyártás, filmes foglalkozások, műfajok, stúdiók, filmsorozatok. E kategóriák alá 865 fogalom tartozik, ami önmagában is mutatja az átfogó igényt. Ha kiválasztunk egy fogalmat, rövid leírást kapunk róla. A leírásban egyes szavak más színnel jelennek meg. Ez azt jelenti, hogy ezek mögött a fogalmak mögött újabb leírást találhatunk, amely leírásokban újabb fogalmak vannak kiemelve és így tovább.

A filmtörténeti témák között találjuk a nemzeti filmművészeteket tárgyaló címszavakat. Az első dolgunk természetesen, hogy rákattintsunk a Hungary címszóra. A bevezető bekezdés azt állítja a magyar filmről, hogy „színvonala átlag fölötti, de a filmszakmából úgy tűnik, hiányzik a stilisztikai ambíció, hogy igazán nagy filmművészetet alkosson. Több magyar filmrendezőt fedeznek fel külföldön, mint odahaza.” A korai magyar filmből természetesen azokat a neveket emelik ki, akik külföldön váltak híressé: Korda, Kertész, Fejős, Lorre, Lugosi, de itt említik Balázs Béla nevét is. A negyvenes évek végéről megtaláljuk a Valahol Európában címét, onnan azonban rögtön a hatvanas évek „új hullámára” ugrunk. És itt éri a magyar olvasót az első komolyabb meglepetés. A hatvanas évekből összesen két nevet emelnek ki, mint e korszak reprezentánsait: Kézdi-Kovács Zsoltét és Sándor Pálét. Miután rájövünk, kénytelenek vagyunk hinni a szemünknek, elkezdhetünk gondolkodni azon, vajon honnan szedték a szerkesztők a bátorságot ahhoz, hogy a magyar filmről bármit is írjanak. Még szerencse, hogy a magyar filmnek ez a jelentéktelen kis fejezete, ami a hatvanas évek volt, mindössze hét sort foglal el a Cinemaniában, és már át is lépünk az Új fejlemények alcímhez, ahol újabb kellemes meglepetések várnak: három nemzetközileg ismert magyar rendező nevével találkozhatunk itt mint a magyar film új jelenségeivel: Jancsó Miklós, Mészáros Márta és Szabó István. Örülünk, hogy ez a három név legalább megjelenik valahol, de hogy egy 1993-ban megjelenő filmenciklopédia e három nevet a magyar film „új fejleményeihez” sorolja, az már kacagtató. A Hungary címszó a „Copyright Microsoft Corp. 1993” felirattal végződik, amit ebben az esetben csak azért fontos megemlíteni, hogy megnyugtassuk a világhírű szoftvercéget: ennyi zöldséget fölösleges volt copyrighttal levédeni, a kutya se akarja ellopni. Az egész címszó mindössze negyvenhét sor. Kérdés, hogy aki semmit sem tud a magyar filmről, ebből mit tudhat meg (még ha pontosak volnának is az információk), ha pedig tud valamit, mire használhatja ezt a másfél flekket. Az igazság kedvéért azonban hozzá kell tennünk, hogy az életrajzok között már kilenc magyar filmes nevét találjuk meg, köztük egy színészét: Szakáll Gerőét. Vajon honnan vették, hogy ha egyetlen magyar színészt kell megemlíteni, annak épp Szakáll Gerőnek kell lennie?

Az összehasonlítás és a féltékenység kedvéért nézzük meg a Csehszlovákia címszót, azét az országét, amelynek a magyarral összehasonlítható nagyságú, jelentőségű és múltú filmművészete van. Rögtön feltűnik, hogy ez a címszó majdnem háromszor olyan hosszú, több vastag betűvel szedett alcímre tagolódik, s nevek tekintetében igazán semmi komoly kivetnivalót nem hagy maga után. Mindkét címszót a Baseline Encyclopedia of Filmből vették át, így elvileg ezt a kiadványt kell hogy kritika érje, azonban a Microsofttól elvárhatnánk, hogy körültekintőbb ellenőrzést végezzen az átvételeknél is.

Azon nincs mit csodálkozni, hogy az amerikai filmet érintő címszavak döntő többségben vannak jelen. Ez bizonyos fokig így is volna rendjén, ha a hihetetlen mennyiségű amerikai „B” szériás film mellett legalább megemlítenék például Jean Rouch 1960 előtti filmjeit is, amelyek lényegileg befolyásolták az egész francia újhullámot, ha mondjuk Larisza Sepityko neve valahol megjelenne, ha Paradzsanovról legalább egy mondat elhangoznék, és ha Tarkovszkijról nem írnák azt, hogy „az 1960-as évek végétől kezdve külföldön élt és dolgozott haláláig”(!).

Miért épp a kelet-európai adatok hiányát vagy azok pontosságát kifogásolom? Ha ezt a CD-t csak Amerikában akarnák eladni, akkor is fontosnak tartanám, hogy sok kulturálisan és művészileg jelentéktelen film, illetve szerző mellett az európai filmművészet értékei nagyobb helyet kapjanak, és durva hibák ne forduljanak elő, de ha Európában, s főleg ha Magyarországon szeretnének ezért a termékért pénzt kapni, biztosak lehetnek benne, hogy az itteni potenciális érdeklődők nem harmadrangú amerikai filmek operatőreire kíváncsiak. Nyilvánvaló, hogy a Cinemaniának el kell készíteni az európai kiadását is, ahogy ma már egyre-másra készülnek az európai filmenciklopédiák annak a felismerésnek a nyomán, hogy lehetetlen a hatalmas és egyre csak növekvő adathalmazt megfelelő pontossággal és részletességgel együtt kezelni, valamint hogy a film iránti érdeklődés ma már sokkal specializáltabb, mint volt akár tíz évvel ezelőtt is. A számítógép épp arra ad lehetőséget, hogy nagyon speciális adatigényeket elégítsen ki, és ne ragadjon le egy általános átlagérdeklődés szintjén.

A Cinemania szórakoztató értéke, mivel még mindig elég kevés mozgóképet tartalmaz, nem túl nagy, adatainak megbízhatósága – főleg az európai tételeket illetően – sok kívánnivalót hagy maga után. A kezdeményezés azonban izgalmas, és a számítástechnika jelenlegi fejlődési tempója mellett néhány év alatt elérheti azt a formát, amelyben már valóban több lesz, mint amerikai moziőrültek számára készített számítógépes játék.

 

 

CINEMANIA IV; MICROSOFT CORP., 1994.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/09 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=734