KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/október
JEGYZET
• Koltai Ágnes: Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Létay Vera: Csak kézfogás Mephisto
• Zalán Vince: Szemben a történelemmel Ideiglenes paradicsom
• Ágh Attila: Mit ér a néptanító, ha magyar? Sára Sándor dokumentumfilmjéről
• Koltai Ágnes: Rubljov és gőzgép Világot teremtők
• Kulcsár Mária: Kabala és Facsiga Forgatási napló
• Báron György: „Holnapja nincs ez éjnek...” Éjszaka külsőben
• Takács Ferenc: Filmklisé és realizmus Kék gallér
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gazdag Gyula: Ki hallgat ma vonósnégyeseket? Otar Joszeliani
• N. N.: Otar Joszeliani filmjei

• Molnár Gál Péter: Az emberarcú vámpír Drakula és Nosferatu
VITA
• Császár Ferenc: Filmreformra van szükség! Vita a filmforgalmazásról

• Bársony Éva: 30 éves a magyar szinkron
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Történelem az arénában Pula
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Ratataplan
• Ardai Zoltán: Lidérces álmok
• Barna Márta: Fészek a szélben
• Harmat György: P. S., a avagy a könnyelműség határai
• Deli Bálint Attila: Rendőrök háborúja
• Loránd Gábor: Őrült napok
• Ardai Zoltán: ...és megint dühbe jövünk
• Képes Júlia: Zűrzavar a fellegekben
• Gáti Péter: A kölcsönkért gyufa
• Koltai Ágnes: Zsaru vagy csirkefogó?
TELEVÍZÓ
• Lukácsy Sándor: Mikrotársadalom vagy történelem? Zokogó majom
• Csala Károly: Televízió, novellaosztály
• Domonkos László: Empátia, telefonnal
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Az értelmezhetőség határai
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Neveletlenek
• Karcsai Kulcsár István: A folyó vonala

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ratataplan

Lajta Gábor

 

Maurizio Nichetti, a „fél-amatőr diák színjátszás világából érkezett színész–író–rendező” (G. Gambetti) első filmje az 1979-es Velencei Fesztiválon nagy sikert aratott. Kétségtelenül jó és megnézésre érdemes alkotás, amely néhány emlékezetes groteszk képsoron kívül fanyar, gondolkodtató humorral ajándékoz meg bennünket.

A filmmel kapcsolatban – a kategorizálás szándéka nélkül – joggal hivatkozhatunk Jacques Tatira, főként legutóbb bemutatott művére, a Hulot úr közlekedikre. Ezt igazolja a közös gondolati mag – az eredeti, színes egyéniségek elfojtása az uniformizált világban –, és erre utalnak formai jegyek is: e filmek szokatlan „némasága”, a főszereplők rezzenéstelen, távolságtartó maszkja, a dokumentumszerű képek keveredése a pantomimmal és a bohóctréfával.

Nichetti filmje bár egyéni alkotás: a gondolat következetessége és az igényes megformálás (fényképezés, színészi játék) teszi azzá, mégis erőtlenebb Tati műveinél. Ezzel nem a bevezetőben írottakat akarom cáfolni, nem is óvatosan méricskélni; nyilván igényes és az átlagosnál jóval színvonalasabb filmről van szó, amely azonban a maga elé tűzött célokat nem éri el. A mondanivaló direktsége, sokszor szájbarágós kifejezése (például amikor a főhős robotot készít a maga képére, és ilyenként ér el sikereket), a tempó indokolatlan lelassulása a középtájon – s ezzel együtt sok funkciótlan, cirkuszízű mutatvány, valamint a „művészfilm”-jelleg erőltetése indokolják a lefokozást. A Tatira jellemző humanizmust és a hűvös kamerával ellensúlyozott érzelmességet itt „elmondják”, „megmutatják”, nem belülről sugároztatják.

Tehát gondolatilag világos és aktuális, művészileg nem tökéletesen megoldott, részeredményeket fölmutató film a Ratataplan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7306