KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/október
JEGYZET
• Koltai Ágnes: Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Létay Vera: Csak kézfogás Mephisto
• Zalán Vince: Szemben a történelemmel Ideiglenes paradicsom
• Ágh Attila: Mit ér a néptanító, ha magyar? Sára Sándor dokumentumfilmjéről
• Koltai Ágnes: Rubljov és gőzgép Világot teremtők
• Kulcsár Mária: Kabala és Facsiga Forgatási napló
• Báron György: „Holnapja nincs ez éjnek...” Éjszaka külsőben
• Takács Ferenc: Filmklisé és realizmus Kék gallér
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gazdag Gyula: Ki hallgat ma vonósnégyeseket? Otar Joszeliani
• N. N.: Otar Joszeliani filmjei

• Molnár Gál Péter: Az emberarcú vámpír Drakula és Nosferatu
VITA
• Császár Ferenc: Filmreformra van szükség! Vita a filmforgalmazásról

• Bársony Éva: 30 éves a magyar szinkron
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Történelem az arénában Pula
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Ratataplan
• Ardai Zoltán: Lidérces álmok
• Barna Márta: Fészek a szélben
• Harmat György: P. S., a avagy a könnyelműség határai
• Deli Bálint Attila: Rendőrök háborúja
• Loránd Gábor: Őrült napok
• Ardai Zoltán: ...és megint dühbe jövünk
• Képes Júlia: Zűrzavar a fellegekben
• Gáti Péter: A kölcsönkért gyufa
• Koltai Ágnes: Zsaru vagy csirkefogó?
TELEVÍZÓ
• Lukácsy Sándor: Mikrotársadalom vagy történelem? Zokogó majom
• Csala Károly: Televízió, novellaosztály
• Domonkos László: Empátia, telefonnal
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Az értelmezhetőség határai
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Neveletlenek
• Karcsai Kulcsár István: A folyó vonala

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

...és megint dühbe jövünk

Ardai Zoltán

 

A nagy Budnak ütnie kell – különben mélabú telepszik rá, mint bárkire, aki nem művelheti azt, amihez a legjobban ért. Kivételes tiszteletet érdemel hát, hogy verni csak akkor hajlandó, ha környezetének életét vér-lázítóan megkeserítő, ritka pocsék jellemű és külsőleg is többnyire valamiképpen csúf alakok féktelen agresszivitásába ütközik. Piedoneként Nápolyból már kipofozta ezeket, s egzotikus tájakra keveredett el értük, hogy arcán feltűnhessen a hasonlíthatatlan verő-derű. Civillé is át-vedlett már a Riviérán Terence Hill-lel végbevitt közös rombolás kedvéért. Most pedig a floridai partokon születik újjá (fuvarozó-sofőr képében), ahol újra megismerkedhet a charmeur Terence-szel, mint a helyi tengerészet titkos megbízatású csodagyerekével.

Undok egy maffia működik itt is, és itt is azokban a világos, édes-hamis színekben fénylik a világ, amelyekre csak a bűnözés ne vessen árnyat. A hősök nemcsak erővel, fortéllyal is élnek a veszélyes népséggel folytatott harcban (használva bizonyos passzió-sportokban való jártasságukat). E kettős harcmodor játéka azonban tempót veszt, a néző a film közepén elfárad, miközben meg kell emésztenie a „Bud Spencer vak atyja”-motívumot is. A leszámolás perceiben pedig, amikor véres fogak röpködése közben, mégis boldogító, virtuóz könnyedséggel győz a jó, a boldogság csak pislákolni tud, a füstje meg savanyú. Túlságosan elszabadul a mackólendület egy, a bukásába szíve mélyén beletörődő, saját hitványságát meghatóan mórikálva bevalló bandával szemben. Érzi ezt a két jóbarát, és a kódában ők is mosolydermesztő mókázással teszik kockára hősi varázsukat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7312